Rendes ember ez a Karsai…

A HVG-ben jelent meg Karsai László történész cikke arról, hogy Sulyok László köztársasági elnök szerinte hazudott az édesapja múltjáról.

Itt egy rövid kitérőt kell tennem. 1990-ben jelent meg Grezsa Ferenc pszichiáter, MDF-tag Apák és fiúk című írása a Magyar Fórumban az SZDSZ vezetőinek felmenőiről. Az írást hatalmas felháborodás követte, antiszemitizmus-vádak és a szokásos értelmiségiek szokásos rettegése és kétségbeesése. Mai szemmel pedig semmi durvaság nincs a cikkben.

Az erkölcs baloldalról felkent papjai és utódaik azóta rájöttek, hogy kifizetődő lehet ellenfeleik felmenőinek kikutatása. Mert hiába tudja mindenki, hogy a szüleiért senki nem felelős, azért a népi bölcsesség mégiscsak az, hogy nem esik messze az alma a fájától.

Ungváry Krisztián Bayer Zsolt nagyapjáról derítette ki, hogy nyilas volt, majd az ÁVH besúgója. Karsai pedig a köztársasági elnököt támadja most. Sulyok ugyanis a kolozsvári Krónikának korábban így nyilatkozott:

„Édesapám ügyvédként dolgozott Székesfehérváron. A háborút követően ingyen elvállalt egy válóperes ügyet egy olyan asszony védőügyvédjeként, akinek férje a kommunista párt helyi titkára lett. Tudjuk, hogy válóperes ügyben a másik fél nem szokta az alperes védőügyvédjét megszeretni. A pártitkárnak kapóra jött a leszámolás: nem csak a családunk vagyonát sajátították ki, hanem édesapámra halálos ítéletet mondtak ki.” 

Karsai kiderítette, hogy Székesfehérváron 1945 előtt egyetlen dr. Sulyok László ügyvéd volt, és a háború után nyomozás indult ellene „a német megszállást dicsőítő, a magyar nemzetiszocialista mozgalom mellett mozgósító cikkéért”, amit a Magyar Nemzeti Szocialista Párt Fejér megyei vezetőjeként írt. Ítélet akkor nem született, mint ahogy 1949-ben sem, amikor felmelegítették az ügyet. Mentőtanúk szerint ugyanis a cikket nem Sulyok írta.

Tehát a koncepciós perekre mindig kész kommunisták sem ítélték el azért Sulyok Lászlót, amiért Karsai bűnösnek tartja. Hogy milyen veszélyes lehet egyetlen cikk alapján ítélni, arra egy példa:

Karsai anyai nagyapja, Antonio Widmar az Eger című napilap 1938. április 18-i számában lángoló cikket írt Mussolini olasz fasiszta vezérről, az évszázados álom megvalósítójáról, az apostolról. Ugyanakkor Widmarnak a háború utáni perében a mentőtanúk elmondták, hogy sohasem volt meggyőződéses fasiszta, sőt, embereket bújtatott, mentett. A Jad Vasem mint zsidómentőt tüntette ki.

Karsai azt állítja, hogy őt Sulyok Tamás hazugsága háborítja fel. Ugyanakkor nehezen hihető, hogy Sulyok tisztában volt az apja háború előtti tevékenységével, és tudatosan hazudott. Hiszen előtte is világosnak kellett lennie, hogy úgysem marad titokban. Sokkal valószínűbb, hogy az apjától így hallotta, így tudta, nem vonta kétségbe. Ami lehet hiba, tévedés, de nem bűn.

Magát Karsait is érheti még meglepetés: édesapjáról, Karsai Elekről, a neves történészről a következő található az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában:

szerkesztőtársa, Benoschofsky Ilona – aki az állambiztonság ügynöke volt „Xavér” fedőnéven – azt jelentette 1962-ben, hogy „többször emlegeti, hogy 1956-ban, mint a Levéltár szakszervezetének funkcionáriusa részt vett az intézet vezetőinek tárgyalásain. Ott nagyon passzívan viselkedett, viszont pontosan feljegyezte, hogy ki, mit mondott. Ezeket a feljegyzéseit »megfelelő helyen« később leadta”. Benoschofsky arról is ír, hogy „… az akkori Szociológiai Intézetben dolgozott, … az intézet megszűnése után a Népszavához került és az ottani archívumban dolgozott. … Többször emlegeti vidáman, hogy először az egyetemi intézetben tartóztattak le körülötte mindenkit, később a Népszavánál”. (ÁBTL 3.1.2. M-37478. 260-261.)

Utánanézhet az Országos Levéltárban dolgozó, Kincses fedőnevű ügynöknek is, meglepetés fogja érni… (ÁBTL 3.1.5. O-8525, Szászi András anyagában.)

Ha Karsainak nem lenne a közismert dühkezelési problémája, biztos nem futna bele egy ilyen „Apák és fiúk” történetbe, amit jobb nem bolygatni. Még neki sem, hiába vonzza annyira a minden diktatúrában tenyésző feljelentgetők karrierje.