Első két szeptemberi vb-selejtezőnkön egyaránt vereséget szenvedtünk. A két vesztes meccs nem csupán vb-kvalifikációs reményeinket vitte nagyon távolra, de ezzel egyidejűleg megjelentek a Marco Rossi szövetségi kapitány felelősségét firtató vélemények, értékelések is. Véleménycikkünkben arra kívánunk rámutatni, hogy miért volna nagy hiba a talján mester fejét venni a kétségtelenül rosszul sikerült mérkőzések miatt, és miért volna fontos végre reálisan, indulatok és bűnbakkeresés nélkül értékelni nemzeti csapatunk szereplését.
A nagyszerű magyar játékot hozó Európa-bajnokság után talán a szokottnál is nagyobb várakozásokkal tekintettünk a soron következő vb-selejtezők elé. Kimondva-kimondatlanul – nem egyszer nagyon is célozgatva rá – sokan újabb csodát vártak, az angolok megszorongatását, netán legyőzését, hiszen tudvalévő volt, hogy hatvanezer fanatikus szurkoló előtt léphet majd pályára a válogatott. Ez pedig már az Eb-n is megsokszorozta csapatunk erejét, a portugálok elleni helytállás után sikerült pontot szerezni a vb-címvédő franciák ellen. Miután az utolsó csoportmeccsen Németországban is döntetlent játszottunk, és a meccs egyes szakaszaiban jobban is játszottunk, mint a Nationalelf, a szurkolók jó része a történet folytatását, azaz legalább egy döntetlent remélt/várt Anglia ellen is.
A mérkőzés sajnos máshogyan alakult: nem csupán pontot nem sikerült szereznünk, de a csapat összezuhant, és elkerülhető gólokat kapva, végül súlyos vereséget szenvedett (0–4) az Eb-döntős ellen. Tetézte a bajt, hogy a három nappal később sorra kerülő, Albánia elleni selejtezőn sem ment a játék, amelynek egy sporttörténelmi zakó lett a vége. Albánia ugyanis korábban még nem csupán nem verte meg a mieinket, de gólt sem tudott ellenünk szerezni. Most rúgtak egy gólt és ez elég is volt a győzelmükhöz, ami számunkra azt jelenti, hogy vb-selejtezős csoportunkban igen kevés remény maradt a még továbbjutással kecsegtető második helyezés megszerzéséhez.
Távolodik a vb-szereplés
Mindez roppant fájó, hiszen egyre nagyobb az esély arra hogy 1986 után a kilencedik világbajnokságot rendezik meg a magyar válogatott nélkül. Annak fényében pedig különösen is szomorú lenne lemaradni a nagy seregszemléről, hogy az utóbbi két Eb-n ott voltunk és láthattuk, milyen sok érzelmi többletet ad ez a sikerre oly’ éhes magyar szurkolók számára.
Talán ez az erőteljes sikeréhség – amely az utóbbi évtizedek eredménynélküliségének tükrében teljes mértékben jogos és érthető – okozta és okozza, hogy az utóbbi néhány napban elindult egyfajta bűnbakkeresés, amelynek első számú áldozata ki más is lenne, mint a szövetségi kapitány, Marco Rossi, de rajta kívül kap a csapat is rendesen.
A szurkolói fórumokon túl a különféle elemző írások is váratlan visszaesésről beszélnek, bajt vizionálnak. A szurkolók részéről persze valahol ez természetes is, hiszen az igazi, vérbeli szurkoló egyik legfőbb ismérve éppen az, hogy érzelmes, és a végsőkig elkötelezett imádott csapata iránt, amelynek győzelme esetén a felhők felett, a mennyországban, veresége esetén viszont a pokol legmélyebb bugyrában érzi magát. Különösen igaz ez a válogatott esetén, amelyhez nem csupán szurkolói, de nemzeti érzések is kötnek bennünket. Ám a válogatott csapathoz fűződő kettős kötődésünk ellenére sem jó, ha túlzásokba esünk.
Sosem lett jobb, amikor bűnbakokat kerestünk
A kritika jár, mi több, a kritika – főleg, ha jogos és megalapozott – szükséges is, ám a bűnbakkeresés nagy hiba. Ráadásul a magyar labdarúgás története arra tanít bennünket, hogy bár rendszeresen élünk a bűnbakkeresés lehetőségével, előrébb még sosem léptünk általa.
Az 1954-es vb-döntő után vette ez kezdetét, amikor a döntőben vereséget szenvedő játékosok egy része megkülönböztetett „figyelem” alá került. Grosics Gyula ellen 1955 nyarán még eljárást is indítottak a kommunisták. 1969-ben a Csehszlovákia ellen elveszített vb-kvalifikációs párharc utáni támadásözön kimondatta Mészöly Kálmánnal, hogy „a mi időnk lejárt”. Mészöly ekkor mindössze huszonnyolc éves volt és világválogatott. Az 1978-as vb után két világklasszisunkat, Törőcsik Andrást és Nyilasi Tibort maga az MLSZ tiltotta el egy évre, mert piros lapot kaptak egy nyilvánvalóan elcsalt argentin–magyaron. Akkor éppen ők lettek a bűnbakok. És emlékezzünk a mindmáig utolsó vb-részvételünkre, Mexikóra. Kétségtelen, hogy leszerepeltünk, kétségtelen, hogy megroggyantó volt mindenkinek a szovjetek elleni 0–6, nemcsak sportszakmailag, de lelkileg is. De az is kétségtelen, hogy az a csapat sokkal, de sokkal több örömet szerzett előtte ennek az országnak, a futballszerető közvéleménynek annál, mintsem, hogy olyan rágalomözönt kapjon, mint amit a vb után kapott.
Nem szabad kiönteni a fürdővízzel együtt a gyermeket is
Most, ha közel sem ekkora mértékben, de mégis hasonló párhuzamok figyelhetők meg. Nem vitatható, hogy az utolsó két mérkőzés nem sikerült. Nem vitatható, hogy az angolok elleni, hazai 0–4 és az albánok elleni 0–1 is fájó vereség, amelyet ráadásul tetéz előbbinél a gólarány, utóbbinál a sporttörténelmiség. Az sem vitatható, hogy nemcsak az eredmény, de a mutatott játék színvonala, minősége is visszaesett az Eb előtt, illetve az Eb-n látottakhoz képest. Ezek tények. Tények, amelyet mindenki láthatott és látott is, aki nemcsak nézi, de látja is a meccseket.
De!
Nem szabad abba a hibába esni újra, amelybe korábban már többször is beleestünk, hogy dühünkben, elkeseredésünkben és az ezekből táplálkozó bűnbakkeresésünkben most aztán fejét vegyük mindenkinek és kiöntsük a fürdővízzel együtt a gyermeket is. Ehelyett próbáljunk valós elemzést készíteni és a realitás talaján maradni. Ha így teszünk, rá kell ébrednünk, hogy bármily fájó is a két zakó, ez sokkal közelebb áll a valós erőviszonyokhoz, mint a franciák vagy a németek elleni döntetlen, vagy a portugálok elleni nyolcvannégy perces remek helytállás. Különösen az angolok elleni vereségre igaz ez.
Megnézve a keretünket, továbbra is alig-alig van topligás játékosunk. A Bundesliga-légiónkon – Gulácsi, Orbán, Szoboszlai, Sallai és Szalai Ádám – kívül senki nem játszik a topligák valamelyikében. Néhány játékosunk egészen jó külföldi csapatokban futballozik ugyan, ám ott ők – valljuk meg – többnyire nem húzóemberek. Keretünk zöme vagy itthon játszik az egyre jobb, de azért nem túl magasan jegyzett NB I-ben, vagy pedig az NB I-hez hasonló, illetve annál nem sokkal színvonalasabb ligákban (szlovák élvonal, horvát élvonal, illetve újabban az észak-amerikai MLS). Világklasszisunk nincs, csak néhány szép reményű fiatalunk (Szoboszlai, Sallai, Szalai Attila, Schäfer, Schön, Sallói), valamint remek és nagyszerű iparosaink, akiken látszik, hogy fontos nekik a válogatott, kiteszik a szívüket-lelküket a pályára, ám azt is láthatjuk, hogy ez egyszer elég a figyelemre méltó bravúrhoz, másszor meg nem. Az utóbbi időben többször is elég volt, és talán ettől alakult úgy, hogy mi, szurkolók már olyan meccseken is győzelmet reméltünk, vagy talán vártunk is, ahol ennek nem igazán volt realitása.
Ugyanis bármennyire igazak az unalomig ismételt közhelyek – a labda gömbölyű, meg hogy az ellenfélnél is tizenegyen vannak a pályán, és ugyanazon a füvön játszik a két csapat –, azért ahogyan a Ferencváros nemzetközi kupaszereplésének értékelése kapcsán sem kerülhető meg az anyagi és egyéb lehetőségek figyelembevétele, úgy a magyar válogatott tekintetében sem lehet figyelmen kívül hagyni az objektív összehasonlítási szempontokat.
Mert, amint azt a válogatott Nemzetek Ligája- és Eb-szereplése is igazolta, a lelkesedés, a szív, a lélek és a kiváló mentális felkészültség egy-egy meccs erejéig eltüntetheti ugyan az egyébként meglévő hátrányokat, kiegyenlítheti a különbségeket, ám hosszú távon nem csupán irreális, de igazságtalan is lenne elvárni azt, hogy ez mindig, minden esetben sikerüljön.
Rossi eddigi munkája kimagasló
Mindez nem jelenti azt, hogy Marco Rossi nem követhetett el hibát akár a felkészülés során, akár az összeállítás kijelölésében, akár a meccselésben, akár a cseréiben. Hibázhatott és minden bizonnyal hibázott is. De ez akkor sem lehet ok arra, hogy azért, mert egy messze erőn és realitásokon felüli Eb-szereplés után most becsúszott két vereség, akkor rögtön „kiderüljön” róla, hogy „egy kókler”, aki nem érti a szakmáját és akinek az eddigi eredményekkel is csak szerencséje volt…
Marco Rossi a rendelkezésére álló merítésből – amely értelemszerűen alapból behatárolja a lehetőségeit – összerakott egy csapatot. Ez a csapat nem világverő, nem olyan, amelynek minden földrészen a csodájára járnak, mert úgy futballozik. Viszont: mégis csapat. Méghozzá olyan csapat, amely hosszú-hosszú idő után ismét megtanult fontos tétmeccseket nyerni, képesnek bizonyult a helytállásra nála erősebb ellenfelekkel szemben is.
Ez a csapat részben ezzel, részben a csupaszív, lelkes játékával fel tudta kelteni a szurkolók érdeklődését. Ezért a csapatért újra és újra megtelik az új Puskás Aréna, s ez a csapat végre sok-sok örömet is adott a világ egyik leginkább kiéhezett, leginkább nélkülöző táborának. Ez pedig döntően a szövetségi kapitány, Marco Rossi érdeme. Akiért a játékosok is kiálltak, akinek személyiségét, egyenességét a keret tagjai is rendre kiemelték és kiemelik. Akin olasz létére is látszik, hogy számára nemcsak munka a magyar kapitányi poszt, és nem pózból nyilatkozza, hogy szeret itt lenni és szereti ezt az országot. S aki – korántsem mellékesen – azon nagyon kevés edző közé tartozik, aki elismeri, ha tévedett és nem mutogat másra. A győzelmek, vagy a győzelemmel felérő döntetlenek után sem szállt el, vereség esetén viszont vállalta a kudarc rá eső részét.
Igenis van csapatunk, amely még sok örömet fog okozni
A csapatunk megvan, a csapatunk adott. Kétségtelen, hogy most úgy fest, némileg megtorpantunk, de nincs okunk kételkedni abban, hogy Marco Rossi és kiválasztottjai közösen megtalálják a megoldást. Továbbra sem leszünk világverők, és bármikor becsúszhatnak nem várt pofonok, de mégis minden amellett szól, hogy Rossi és csapata folytathassa a munkát, nyugodtan, megfelelő háttérrel és bizalommal. Ebben a csapatban van jövőkép, ezért fontos lenne a folyamatosság. Nem szabad, hogy hirtelen elfelejtődjön az eddig elvégzett munka és az eddig elért eredmények.
Marco Rossi, mint szövetségi kapitány, kapjon kritikát, ha az valós alapokon nyugszik, de semmiképpen se váljon méltatlanul szidott bűnbakká! Annál sokkal többet tett már a focinkért és sokkal többet adott nekünk, szurkolóknak.
Vezető kép: MTI/AP/Marco Vasini
Nahát
2021-09-26 at 10:25
Hajrá Rossi! Hajrá magyarok!
Andromeda
2021-09-21 at 18:14
Orbán súlyos hibát követett el a foci támogatásával. És nem azért, mert sikertelenek a csapatok, főként a válogatott. Hanem mert a tömeggyilkos náci UEFA és FIFA lerasszistáz minket és úgy megbüntet, hogy pénzügyi csőd, de leginkább megalázása ez a magyar népnek!!!! Orbán, êbresztő!!!!!!
nemzeti
2021-09-16 at 12:26
FOCI SAJÁT LÁBÁN ???
Akkora tévhitben vannak azok akik ezt gondolják.
Akkor nem kellett volna 60 évig szovjettipusú szocializmusban élnünk.
Hát miért éltünk ott??????
Amennyiben nem lett volna Rákosi majd Kádár rendszer nálunk is világszínvonalú foci lenne.
Ugyanis kialakult volna a sportban is a saját láb,azaz a TULAJDONOS.
Gyurcsány Ferencnek és Mészáros Lőrincnek miért nincs focicsapata?
Miért van Agnellinek a Juventus és Laurentisnek a Napoli.
Ez csak két példa.
Ehhez évszázad kell ám. Nem hopp és pumpálok és nyerek.
Nálunk a tulajdonos csak névleges. Az állam adja a pénzt.
Talán legközelebb még az Újpest áll a tulajdonos modellhez.
S világverő korunk Magyarországán???
Falusi kiscsapatok fele már megszűnt. Na miért???
Bubu
2021-09-11 at 16:36
Rossi nem csak remek edző, hanem mint ember is páratlan.
Jó lenne ha békén hagynák és a játékosai végrehajtanák a pályán amit kért tőlük.
Rózsa
2021-09-10 at 11:52
Rossi nagyon jó edző, és emberileg remeknek mondom. Nem kellene őt bántani, ez aljasság. A válogatottba csak azokból a játékosokból válogathat, akik rendelkezésre állnak. Természetesen megnézhetjük ki ők. Úgy látom, hogy a mai fiatalok egy része soha sem tanulja meg, hogy hogyan kell harcolni az eredményesség érdekében. A labdarúgó csapat minimum 11 főből áll, de ebből hiába harcol 2-3 fő, ha belegebednek is, nem érnek oda a nagy pályán mindig oda, ahol a labda van. A hazai klubcsapatokban nem tanulják meg a harcmodort, a válogatottban is gyengék maradnak. Majd ha nálunk is a nyomorból indulnak, mint Maradona, vagy Messi, akiknek a foci volt a hobbija is meg a munkája is, akkor majd saját maguktól is megtanulják az előbbre jutás mikéntjét. A szocializmusból ránk maradt edzőktől, tornatanároktól ezt a jó büdös életben nem fogják megtanulni. Szerintem ezért sincs nemzetközi szinten is elismert játékosunk. Na minden jót, hajrá Magyarország, hajrá magyarok.
Galamb
2021-09-08 at 12:03
moliere
Ül amit írtál. Még annyit hozzá, bár részletkérdés, Pinyőnek nem kellett senkitől, semmit átvenni. “Paraszt” volt már játékos korában is.
Viszont azt is el kell ismerni, leesett az állam, ahogy legutóbb nyilatkozott a Kövesd edzőjeként, úgy néz ki, beérett nála a kommunikációs tréning gyümölcse. (Persze lehet, hogy az oldalvonal mellett továbbra is anyázik…)
ZAKAR ZOLTÁN BÉLA
2021-09-08 at 11:19
Az elemzés pontos! ROSSI igazi EMBER!
Hesslervezérezredes
2021-09-08 at 09:50
Kommentársak!
Tele vannak a tévék ezekkel a “””tehetségkutatókkal”.
Mindenki jelentkezik, aki úgy érzi, hogy tud egy kicsit hangicsálni.
Én a következőt javallom:
hirdessünk 18 és 25 év között egy futball tehetségkutatót, amely a következőképpen nézne ki:
kijelölnénk egy utat valamelyik hegységünkben, erdőben természetesen, ami lenne mondjuk 6 km.
Ezt kellene időre úgy végigfutnia a versenyzőnek, hogy kap egy labdát, amit végig kellene vezetnie ezen a pályán és azonnali kizárással járna, ha elveszítené.
Útközben meg lenne jelölve néhány helyen két-két fa, amelyek közé be kéne rúgnia a labdát. Ha mellé lő, máris mehet haza.
Természetesen a pálya nem túrista úton lenne vezetve, hanem ahogy mondani szokás ‘úttalan-utakon’.
Ja, és a pályát teljes menetfelszerelésben, AK47-essel a hátukon 5 tele tárral (mondjuk azért annyi könnyítéssel, hogy “csak” vaklőszer lenne a tárban – ha netán medvével találkoznak, nehogy lelőjék már a macit, fussanak csak úgy, hogy a medve ne érje utol őket:)))))))) kellene végigfutni.
Aki ezt végigcsinálja, az máris mehet a válogatottba.
Már az is elég lesz, ha olyan gyorsan futkossák körbe az ellenfél csatárát, hogy az ebbe beleszédül és így elveszti a labdát.
Ja és nem kell itt nagy cselezést tanítani.
A kapura lövést, azt igen.
Minden helyzetből és minden távolságról – csakis a kapura lövést.
Százszor, ezerszer, kapásból jobb és bal lábbal egyformán.
Ha hibázik, körmöst neki!
Na, mi a vélemény???
(Tudom le leszek dorongolva, baromozva, hülyézve – de tudjátok mit? Ez, ami most van: eredményes??? Nyilvánvalóan: nem. Akkor????)
Királytigris
2021-09-08 at 09:06
Galamb!
Ezek szerint nem láttad a meccset, vagy annyira elfogult vagy, hogy nem látod a fától az erdőt.
Majd ha az általad említett magyar játékosok a Realban, vagy a Bayernben játszanak, akkor hozd fel példának őket!
oshon
2021-09-08 at 06:56
moliere – “akkor árasztották el a kihalt régi jó szemű profi vezetők helyeit a párt és állam bukott káderei, és ekkor párhuzamosan elkezdett lezülleni a foci belső élete (bundák, lógás, részegeskedés, maffiamódszerek). Egy olyan dolog, aminek a rendszerváltozás után jöttek csak a legszebb gyümölcsei. A hetvenes évek óta nem volt tartás a magyar futballban. Klubszinten, szövetségi szinten, szakmai szinten egyaránt.” PONTOSAN , ezt mondta es ezert nem kelletett Magyaroroszagi foci ‘vilaganak’ sem Jenei sem Boloni … a tisztessegtelenseg , a bundazas minden szinten lehetetlenne tette az eredmenyek elereset … senki sem “gondolt” komolyan az eredmenyekre csak a bundazasbol valo eredmenyekre !!! Egyetertek Ghandival es Szabó Istvánnal is … Hajra Magyar Nemzet , Isten aldjon !
Németh Ferenc
2021-09-08 at 06:53
Van egy-két dolog ami itt felmerült,és úgy látom nem ugyanarról a dologról beszélünk.A jelenlegi magyar válogatottnak vajmi kevés köze van a magyar bajnoksághoz(sajnos).A magyar bajnokság az olyan amilyen,ez most lényegtelen.Nemzetközi szint nem elvárás már vagy negyven éve,nem is törekednek rá “mert nem egyenlőek a feltételek”(ez a duma).Namost a Rossi az egy vérbeli edző aki így “üresbe”nem fog,nem tud ügyködni.Ő nem azt nézi hogy papíron ki az a 14(aki megfogod majd látni,nem az a 14 lessz akire most gondolsz),hanem minden idegszálával,minden cselekedetével a kijutásért küzd.Ő ehez van szokva,neki a verseny az verseny,nem esik kétségbe egy vereségtől,de nem küldi a kiütött csapatot nyilt sisakkal támadni idegenben egy hasonló kaliberű csapattal szemben.Tudja hogy csodák nincsenek,ezért a munkában bízik,és ettől van hite,önbizalma.Szóval nem biztos hogy az a hülye aki megpróbál kijutni a vb-re,úgy áll hozzá hogy sikerülhet.
moliere
2021-09-07 at 23:10
Olyan nagyon sokban a magyarok sem különböznek más népektől, más országok hasonló fórumain is lennének pro és kontra érvek egy ilyen hét után. De azért vannak mégis különbségek, valamennyire. És ezek a különbségek mégis elég nagy hatásúak, mivel több évtizedre, a kocsmákba, munkahelyekre nyúlnak vissza, amikor még nem voltak netes fórumok. Az a gond, hogy a magyar szurkolók ugyanazokban a buta sarkokban vannak beszorulva azóta, amióta nem úgy pattog a labda, ahogy ők szeretnék. Több dolog is van, próbálom rövidre fogni.
1. A rohadt márszejezés. Az sokat megmutat. Hogy a legöregebbek már nem is irapuatóznak, hanem marszejeznek. Amikor a csehek kivertek minket. Ez azt mutatja meg, hogy a magyar szurkolók túl nagy része megrögzötten áhítja a vereséget, a katasztrófát (a mohácsot…), hiszen a hatvanas évek végén nagyon jó volt a foci az akkori nemzetközi viszonyok között. Nagy butaságra vall, hogy állandóan valami misztikus sikerre tekint vissza valaki, ami nem jön vissza, és mindenkire nyomást helyez, aki nem olyan jó, mint Puskásék.
2. Persze van egy jó ráérzés a hatvanas-hetvenes évek fordulójáról, hogy OTT tört el valami, de mégsem akarnak ezzel szembenézni sem a szurkolók, sem a szereplők. Az, hogy akkoriban veszett ki a nemzetközi szintű igényesség a szakmából, akkor árasztották el a kihalt régi jó szemű profi vezetők helyeit a párt és állam bukott káderei, és ekkor párhuzamosan elkezdett lezülleni a foci belső élete (bundák, lógás, részegeskedés, maffiamódszerek). Egy olyan dolog, aminek a rendszerváltozás után jöttek csak a legszebb gyümölcsei. A hetvenes évek óta nem volt tartás a magyar futballban. Klubszinten, szövetségi szinten, szakmai szinten egyaránt.
.
Miért is kap ekkora szeretetet Rossi? Mert ő felépített egy csapatot és eredményt ért el. Érezhetett elégedettséget vasárnap az, aki Egervárit isteníti, hogy lám, ez sem jobb, de Egervári ugyanúgy, mint az egész magyar futballszakma képtelen volt olyan eredményeket elérni, mint Rossi. Kijuthattak volna egy 24 fős EB-re, de ilyen csoportban az egy 0-15 gólkülönbséggel zárult volna, ismerjük az eredményeiket. Egervári legszebb eredménye egy fél óra volt, amikor rúgtunk három gólt a hollandoknak. Kikaptunk 3:5-re… Aztán meg bezúzták a hollandok.
Egy valamiben hasonlít Rossi a magyar edzőfejedelmekhez. Őt sem nagyon ismerték külföldön, még a saját hazájában sem, ahogy a magyarokat sem. De ő ebből kiemelkedett. Mára már kapna ajánlatot. Mondhatná erre Chan Kyan-chi, vagy Bognár “Kaszinós” Gyuri, hogy “hát persze, hiszen külföldi”. De nem! Azért kapna ajánlatot, mert egyrészt látják, hogy mit tud. Hogy az agyondotált Fradi és Vidi mellett a szegényház Honvéddal bajnok lett. Hogy a válogatottból csapatot csinált, és nagyot futott. Talán nagyobbat, mint Storck… És igen, mert beszél angolul. Olaszul. Németül. Spanyolul. Talán még máshogy is. Tényleg! Ki beszél ebben az egész magyar futballmocsárban a magyaron kívül más nyelven is, ötven év felett? Ki beszél magyarul egyáltalán? Mi akadályozta meg a Rossinál nyilván nagyobb tudású magyar futballelitet, hogy kimozduljon külföldre, és többet keressen, nagyobb név legyen? Hol vannak a Dárdainál idősebb korosztályból a magyar edzők, akik dolgoztak akár az osztrák harmadosztályban? SEHOL! A magyar szakma itthoni gurui a magyar közönség szemében VÉGLEG beárazták magukat, ezt a bazárt VÉGLEG bezártuk, Pinyő bukásával. Pintér egyébként még kiemelkedik ezek közül a senkik közül, valami miatt, amit az eredményei mutatnak meg, de amúgy ő is ugyanolyan buta bunkó, ráadásul eltanulta azt az arroganciát, amit Mourinho hozott be, és sajnos nagyon divatos lett a mai edzők között, függetlenül, hogy buták-e, vagy tudnak-e valamit (Rebrov, Kondás, Pintér, és még sokan mások, mind a seggükből rángatják a külvilágot…)
Rossi úgy tud eredményes lenni, hogy közben úriember, ráadásul egy igen jó természetűnek tűnő ember. Nehogy már visszamenjünk a kályhához, mert nálunk nem lehet hibázni! A VB nem a mi műfajunk. Nem vagyunk benne az UEFA 14 legjobb csapatában, és az albánok sem, de egy szinten vagyunkk. Egy szinten lévő csapatokkal nagyon nem megy nekünk (lásd szlovákok, lengyelek, oroszok).
Nézzük Németországot! Harmadik a csoportjában. Örményország és É-Macedónia mögött! Persze kijutnak majd, de valószínűleg nem hisztériáznak azon, hogy É-Macedónia “is” megverte őket.
Leopard
2021-09-07 at 23:00
Egyesek szerint a szidás miatt nincs önbizalmuk a játékosoknak.Nos- őket is szidták:Zoff,Baresi, Bergomi, Cabrini, Collovati, Gentile, Scirea, Antognoni, Dossena, Oriali, Tardelli,Causio, Conti, Massaro, Altobelli, Graziani, Rossi.- Szidták őket- 1982- de voltak fizikai- technikai képességeik- mert kapitalista viszonyok közt fejlődtek. NA ELÉG volt a magyar foci védelméből.
Galamb
2021-09-07 at 22:30
Két dolgot jegyeznék meg.
1. Tigrisnek. A magyar csapat sztenderd mezőnyjátékosai közül 2 (kettő) játszik hazai bajnokságban. Milyen állóképességről beszélsz te? Kinn megfelel az állóképességük, itthon meg nem?
2. Érdemes összehasonlítani az előző, angolok utáni cikk hozzászólói névsorát a mostanival. Miután ez a cikk kiadta az ukázt, megjelentek a bólogatójánosok.
DörrögZuldán
2021-09-07 at 21:49
Nem Rossi a hibás, kicsi a merítési lehetőség, rövid a kispad.
Sajnos a kertvégi libalegelőn felépült stadionok (stadionos nagyváros vonzáskörzetében) csapatai, erősen külföldi, de harmatos játékosállománnyal és a foci akadémia csapata, melyben van saját nevelés is néhány, meg a kedvenc csapatom, a Fradi (legalább egyedüliként nemzetközi szinten elfogadhatót produkál a tisztesnél bőkezűbb dotációból), amelyben néha kettőnél több magyar is játszik, összességében kevés a tartós sikerhez.
Németh Ferenc
2021-09-07 at 20:16
Szabó Isván:ez nagyon jó.Nem az a gond ha padlóra kerülsz,az a gond ha lentmaradsz.Pontossan:aki felkel az bátor.
Szabó István
2021-09-07 at 20:08
Uraim!
Akad pár szállóige, bár nem a fociról szól.
– “A vereségekből kell megtanulni győzni.” (Simón Bolivar. Hogy ki volt ő? Dél-Amerika felszabadítója, róla kapta nevét Bolívia.)
– “A vereség a győzelem anyja” (Mao-ce-Tung. Aki járt Pekingben, láthatja a képét. Mindegy, hogy ki volt, de valamikor győzött.)
– Aztán itt van V.I.-nem Hatodik Lenin: “A vert seregek jól tanulnak.” Sajna, ő is győzött.
– CSAK AZ VAN ELVESZVE, AKI ELVESZETTNEK ÉRZI MAGÁT. Nem kevesen mondták, nagyok és kicsik. Akik hitték, azok vitték valamire.
Fölhívnám n.b. figyelmüket egy II. Rákóczi Ferencnek tulajdonított meghökkentő mondásra: EGY VERESÉG SZÉGYEN, TÍZ VERESÉG DICSŐSÉG. Hát ugye, aki kilenc pofon után is fel mer állni, az nem reménytelen eset. Majd jön a győzelem!
És tényleg, Rossi mestert hagyjuk békén.
Ghandi
2021-09-07 at 20:01
A magyar focit gyerekkorom óta csak súlyos, cinikus jelzőkkel illetik, a játékosok évtizedeken át nagyon erős rágalmaknak, vádaknak voltak kitéve. Ma az utánpótlás nevelésről beszélünk sokat, hiszen nagyon szűkös az a keret, amelyből a mindenkori szövetségi kapitány meríthet. Talán érdemes elgondolkodni rajta: Mentek a súlyos kritikák, a pártállam élősködőknek nevezte a játékosokat, a humoristák kegyetlenül kikarikírozták őket. Szerintem nagyon is lehetett köze ennek ahhoz, hogy a hatvanas években Magyarországon több mint 600.000 igazolt játékos volt, 2010.-re már csak 80.000.
Szerintem, amikor a kis srácok látják, hallják, ismerőseik, szüleik, a média milyen szinten gyalázza a játékosainkat, valószínűleg nem arra vágynak, hogy egy napon majd ők is magukra ölthetik a válogatott mezt, és majd őket is tízezrek küldik el a k.anyjukba a lelátókról, a sajtóban, egyáltalán a média minden fórumán…
Mi, szurkolók szinte apatikussá váltunk a focinkkal kapcsolatban, már kritikákat sem fogalmaztunk meg. És ebben az időszakban valahogy megindult a foci. Ne tapossuk el azt a csekélyke önbizalmat, ami mostanság megjelent a srácok fejében!
Marco Rossi? Remek edző, kitűnő szövetségi kapitány!
Leopard
2021-09-07 at 19:49
Be kell tenni őket Zizeke- a mérges-Gyík és Sanyi a MérgesPók mellé. Jó edzőtársak.
Leopard
2021-09-07 at 19:42
Legyen Puzsér , Rossi segītője. Legalább jó beszólások lesznek.
füredi46
2021-09-07 at 19:40
A bűnbak keresésnek valóban nem sok értelme van, meg hát ki lehet állni Rossi mellett is, de… Ne hogy mán’ átmenjünk dicsérgetőbe, mert se kapusunk, se középpályás sorunk nincs (Détári óta nincs egy vezéregyéniség középső irányítónk), s pláne nincsenek csatáraink. Egymás után négy-öt jó passzra képtelenek voltak a magyar játékosok.
De azért ezt az albán válogatottat mondjuk a Mezőkövesd vagy a Debrecen simán megverné…
Leopard
2021-09-07 at 19:38
A Paralimpia mintájára legyen ParaFoci. Ilyen bénáknak. Abba legyenek neveze.
Leopard
2021-09-07 at 19:30
Bayer hug..ozza le az MLSZ Székházat. Jöjjön ki az Alsóörsi kocsmából. Ilyenkor mindig eltűnik.
Miki
2021-09-07 at 18:58
Nem kell mindenkit es mindent megkerdöjelezni,ez most egy rossz szeria es nem több.
Aggasztobb inkabb az,hogy az akademiakrol nem akar kijönni nemzetközi szintü jatekos erdemben.
Reszelő Aladár
2021-09-07 at 18:55
Elkeztünk egy olyan világban élni, ahol a gépek vesznek egyre inkább körül és általánosan elfogadott, hogy egy szoftverfrissítés csodákat tehet. Csak pár kattintás és a rendszer újra modern.
Az ember nem ilyen. Nem frissíthető csak úgy. Karesz bá nem lesz fél óra alatt csúcsedző és még akkor sem biztos, hogy változik, ha körbevesszük a legmodernebb elméletekkel, elemzésekkel és edzésmódszerekkel. A baj az, hogy sok öreg Karesz bá van még a labdarúgóedzők soraiban és nem is lehetne egyszerre lecserélni őket. Szóval ha 5-7 éve el is kezték a legmodernebb eszközöket alkalmazni, az sajnos még sok idő, mire ezek az eszközök tényleg meggyőzik a használóit és mégtöbb idő, mire ez a felnőtt válogatottban ez megjelenik.
Egy focista leginkább azt tudja, amit megtanítanak neki. Ha már az alapok sem “korszerűek” és az ugyenevezett automatizmusok is sem alakulnak ki, akkor a középszert termeljük újra és a cél amit eléhetünk, hogy a középszerből hozzuk ki a csúcsot.
Lehet közpénzezni, meg akadémiázni (amúgy kíváncsi lennék, hogy hány országban meg közpénz nélkül az utánpótlás képzés), de a világ sem alszik és ők is fejlesztik a saját labdarúgásukat. Egy játékos magyar viszonylatban jól keres abban a néhány évben, amíg aktív, de melót is többet rak bele egy sérülés bármikor lezárhat egy igéretes pályafutást és ha mindent belerak, akkor sem biztos, hogy nagyon magasra jut. Mindemellett pedig alulértékelt, legalábbis azonos árcédula mellett 10-ből 10 nyugati csapat előbb választ egy szerbet vagy ukránt, azonos tudás esetén pedig többszöröse az árcédula. Így viszont hiányozni fog a topligás meccsrutin. Vagyis marad a középszer.
Amúgy a nyugati csapatok egyre fiatalabb játékosokat vásárolnak, mivel akkor még olcsók de jóbban képezhetők a saját módszerek mentén. Ha valaki beválil, akkor az adott klub felnőtt csapatába is bekerülhet, de inkább elpasszolják. Amúgy a topligákba kerülésért mostanra nem csak helyi tehetségekkel, hanem kb a világ összes játékosával meg kell küzdeni. De még az NB1-ben is sok külföldi játszik, akiket simán kellene kiszorítani a hazai játékosoknak, de sajnos nem ezt látjuk.
Rossi egy jó edző, jobb mint akik itthon az NB1 környékén előfordultak az elmúlt években. Onnan lehet felismerni a jó edzőket, hogy jól/jobban teljesít a csapatuk. Abban pedig lesznek hullámvölgyek, de hullámhegyek is. A magyar kapitány dolga, hogy emeljen az általa összeválogatott játékosok játékán, a német, francia, angol, etc kapitányok dolga, hogy ne rontsanak a csapatukon.
Részemről Rossinak bármennyi ideje van a padon. Ki fogok tartani mellette.
Leopard
2021-09-07 at 18:24
Hogyan küzdjön ha nem kap levegőt? Pókfocira lettek képezve.
Leopard
2021-09-07 at 18:22
Az a baj hogy nincs tüdejük- kopoltyújuk van. Ezért hiába ” lelkesednek”- levegőn nem bīrják. Kár hogy Medvét nem lehet nevezni.
Elemér
2021-09-07 at 18:20
Az amerikai válogatott se volt még világbajnok és valahogy kibírják. Nemzeti tizenegytől is a jó játékot, a küzdeni akarást lenne jó látni. Ez az angolok elleni összezuhanás is csak azért volt fájó, mert ugyanott és ugyanakkor látszott az angol tizenegy bátorsága, küzdeni akarása.
vidar
2021-09-07 at 18:20
Valóban nem hülyéztél le, elnézést kérek hogy ezzel vádoltalak. Az összes többivel amit legutóbb írtál, abszolút nem értek egyet. Részemről itt befejeztem.
kori
2021-09-07 at 18:16
Végtelenül szimpatikus és tehetséges edző… A játékosaink helyett nem tud beállni…kár…! Pestiesen szólva, hozott anyagból gazdálkodott, s még mindig nem látni játékosainkban azt a tüzet, és lelkesedést ami még a 80-as években is megvolt. Nem értek a focihoz, csak kedvelem…, remélve azt, hogy lesz még ünnepe a magyar focinak ! Az utánpótlásban kell keresni azokat akik még lelkesek, technikásak és bizonyítani akarják tehetségüket!
Leopard
2021-09-07 at 18:09
Mészáros Bubu óta nincs kapusunk. De van itt Füreden egy 16 éves – aki ilyen labdeszedő – de véd is néha. Esetleg vele..
Leopard
2021-09-07 at 18:06
Be kell tenni Nyilasit. Szokott futni a Margit szigeten és fogyott is.
Leopard
2021-09-07 at 18:03
10 mezőnyjátékos vegye körbe a labdát- ” körkörös védekezés” – és az ellenfél nem tudja elvenni!
Királytigris
2021-09-07 at 17:55
vidar!
1.Tudod mi a siker?
Döntőt játszunk a VB-n, az EB-n, a Bajnokok ligájában!
Magyar csapat még soha nem nyert VB.t, EB.t, és Bajnokok Ligáját.
A többi sikeres magyar sportágak poros nyomába sem léphetnek, ahol világ, Európa bajnokok , viág és Európarekorderek vannak…
2. Nem hülyéztelek le. Olvasd el figyelmesebben amit írtam!
vidar
2021-09-07 at 17:43
Királytigris,
a halálcsoportba kerültünk, ha ezt nem látod be, elballagott az eszed. Méghogy a mi csoportunk lett aztán a leggyengébb csoport? Hogyan gondolod ezt? Nem arattunk győzelmet, ez igaz. De senki nem döngölt a földbe minket, azok sem akikről azt hitte mindenki, hogy laposra verik a magyar válogatottat. Igenis, van mire büszkének lennünk. Én nem beszéltem veled rondán, ne merj mégegyszer lehülyézni.
Németh Ferenc
2021-09-07 at 17:42
Rossi pont ehez ért nagyon,kihozni a maximumot bármilyen keretből.Ő nagy profi,a focistáknak kell most magukba nézniük.
Orientál
2021-09-07 at 17:38
Utolsó félórában lehet hogy jött zsebekbe a nagyobb összeg.
PG
2021-09-07 at 17:36
Ha nem megy a foci, nem a szurkolókat kell hibáztatni. Sajnos nálunk már régóta nem megy a foci, s ezen a jó szándékú olasz edző sem tud változtatni. Régen egy német edző egyszer elkezdte dolgoztatni edzésen a focistákat, hogy legyen erőnlétük, hát hamar megfúrták a hazaiak.
Sajnos hiába öntenek bele pénzt, ettől nem fog menni a foci, s mint látjuk csak elkényelmesednek. Néhai Hofi Géza jól mondta egyik kabaréjában: “Mondja uram maga tud úszni? A válasz, hogy nem. No és ha megfizetem?” Hát valahogy így vannak ezzel a magyar focisták is. És ha valamelyik egyszer rúg egy egyenest, akkor abból rögtön sztárt faragnak.
Mr. Smith
2021-09-07 at 17:31
Rossi hozott anyagból dolgozik, kihozta a legjobbat ezekből a játékosokból, hiszen a végén kijutottunk az EB-re. Ne felejtsük el, hogy mekkora gödörből jutottak újra elfogadható szintre a Storck éra után. Ez pedig Rossi érdeme. Reméljük, hogy sikerül ezen is túljutni.
Patriot
2021-09-07 at 17:31
A Rossit nagyon szeretik a foci szerető magyar emberek! Felelőst sem keresünk.
Az az albánia elleni meccs viszont ,akárhogy csűrjük csavarjuk,közbotrány volt.
Bizzunk benne , hogy mimdenki aki benne volt ,levonja a tanulságot és többet nem művelik ezt velünk, szurkolókkal!
oshon
2021-09-07 at 17:30
Hessel – Tevedsz , Orbanek csak stadiont epitettek es kedvezmenyes adozassal segitik a sportolokat – de ezt csinaljak mindenutt ezen a vilagon sot , pl romaniaban meg tobbet segitik a fotbalt mint Magyarorszagon !!! Abban egyetertek hogy valyog helyett teglara van szuksegunk … nem lehet igy folytatni , ilyen jatekkal mint albaniaban nemzeti szinekben szegyen palyara lepni pont Szoval osszeszedni magunkat , gyakorolni es fejlodni egyenikent es csapatkent is … lehetseges – hajra !
Királytigris
2021-09-07 at 17:30
vidar!
“Megszédültünk az EB sikerektől.”
Miről beszélsz? A “halálcsoportnak” betrombitált, aztán a leggyengébb csoportnak bizonyult csoportból estünk ki! Egyetlen meccset sem tudtunk megnyerni!!! A csoport két továbbjutó csapata nem jutott be a legjobb 8 közé…
Ezt sikernek nevezni?!?! Miért csapod be saját magadat? Miért szopod be a média hülyeségeit?
Királytigris
2021-09-07 at 17:24
Van egy jó magyar közmondás ami ide illik:
Szegény ember vízzel főz.
Tehát Rossi csak a rendelkezésére álló szerény tudású játékosokból tudja összeállítani a magyar válogatottat.
Nem Rossi a hibás, hanem maga a rendszer, ami ezt a szerény játéktudást erőteljesen díjazza. A profi futbalt közpénzekből támogatják. Nem hagyják az igazi profi focivilágot kiteljesedni, ennél fogva a játékos nincs megélhetési kényszer alatt, hogy életmódját és edzésmunkáját olyan módon változtassa ami biztosítja a sikert.
Általános hiányosság az erőnlét hiánya. A magyar játékosok nem bírják a meccset végig hajtani. Hamar kifáradnak, és jön az összeomlás, jönnek a bekapott gólok.
Rossi tisztában van ezzel, ezért állítja be védekezésre a csapatot, de sajnos a védekezéshez is kevés az állóképesség, a támadásról még szó se essék, majd a támadás után a vissza zárkózáshoz a védekezéshez. Ezt lehetett látni a portugálok és az angolok ellen.
Ha rajtam múlna, nem is szerződtetnék le olyan játékost aki a 3000 m-t és a 60 m-t nem tudja egy bizonyos megadott időszint alatt lefutni. Ez két táv teljesítése mutatja a játékos kitratását és robbanékonyságát. Ha ezzel a két paraméterrel nem rendelkezik egy játékos, kár is vele foglalkozni, nemhogy belállítani a csapatba!
Hesslervezérezredes
2021-09-07 at 17:15
Nem Marco Rossi a felelős.
Ha az építőmesternek tégla, beton és malter helyett búzatöreket és vályogot visznek, abból minden és legjobb tudása ellenére sem lehet három emeletes palotát emelnie.
Itt a felelős a társadalmi, politikai, gazdasági környezet: amely teljesítmény nélkül is ad és eltart.
Már hosszú évtizedek óta.
A futballt el kellene engedni teljesen és végleg (ahogy ezt Királytigris kommentárs már javallotta, nagyon helyesen) – tartsa el magát minden – MINDEN!!! – szempontból.
Csak ez a megoldás.
ERZSI
2021-09-07 at 17:13
A szövetségi kapitányt Marco Rossi-t, hagyjátok békén. NÉZZEN MIMDENKI MAGÁBA, FOCISTÁK, LEGFŐKÉPP AZ OKOS SZURKOLÓK!
vidar
2021-09-07 at 17:12
sico,
szívemből szóltál.
vidar
2021-09-07 at 17:11
Hiánypótló írás, és nagyon igaz. Végre egy józan hang. Mindenki teljesített, ami az adott helyzetben lehetséges volt. Senki nem lehet bűnbak. Megszédültünk az EB sikerektől, de ha józanul gondolkodunk, ami ott történt, az maga volt a csoda. Most ez van, lesz itt még jobb is. Sok évtizedes hátrányból indultunk, és most már ismerik a magyarok nevét, és nem csak a 6-3 miatt. És szégyen a fejére a rossz szurkolóknak, akik azonnal átkozódni kezdtek.
Sico
2021-09-07 at 17:10
ABBÓL A SOK OKOS HOZZÁÉRTŐBŐL KELLENE CSAPATOT KIÁLLÍTANI LÁSSUK MIRE MENNEK. ROSSI REMEK KAPITÁNY !