Bütyök saját magán keresztül társadalmasiasította Lázár János tetőteraszának kilátását
Bütyök komoly, nemzetközi tévétársaságokhoz méltó stáb kíséretében mutatja be nap nap után hódításainak színtereit. A birodalmi autofellációját reconquista csokipapírjába burkolva osztogatja a népnek, hogy hát ezt a tetőteret meg ezt a kilátást ő a NÉP nevében foglalta le. Saját hivatalának tetőterét például ezentúl rajta keresztül fogyaszthatja a nép.
Mint a konyakot a szocializmusban. Eljutottunk odáig, hogy tömegek ujjonganak, amikor a szó legszorosabb értelmében átb@asszák és hülyének nézik őket. Tapsoltak, amikor Bütyök a fehérre meszelt falakat és a jogszerűen, a Nemzeti Galéria raktárából kikölcsönzött képeket mutatta be a luxus, a luxizálás égető bizonyítékaként. Ezen felbuzdulva Tanács Zoltán, akiből a sors tréfája tudományos és technológiai minisztert faragott, tegnap bejelentette, hogy első intézkedései egyikeként visszaviteti a Szépművészeti Múzeumba az eddig a Nemzetgazdasági Minisztérium épületébe kölcsönadott festményeket. Ezentúl ott fogják majd a port a raktárban, a NÉP meg örvendezik vala, hiszen egy festmény attól értékes, hogy senki nem látja.
A Karmelita kolostor társadalmasiasításánál szánalmasabb előadást nehezen lehet elképzelni. De Bütyök nem így gondolta, és rátett még egy lapáttal. Büszkén elmutogatta, hogy Lázár János minisztériumának tetőterét is letartóztatta. Ezentúl az is a népé, a népnek szerezte vissza. A nép pedig rajta keresztül fogyaszthatja ezentúl a kilátást, ami innentől, azonnali hatállyal nem Lázár Jánosé.
A minisztériumi épületek cserélgetésében tulajdonképpen nincs semmi meglepő. Egyik sem rezidencia, hanem munkahely. Ha a hivatalban lévő miniszterelnök úgy tartja helyénvalónak, hogy a kormányfői reprezentáció első számú színtere a korábbi Építési és Közlekedési Minisztérium tetőteraszának cigizője lesz, akkor az lesz az. A Karmelita teraszára meg majd a Szociális- és Családügyi Minisztérium munkatársai mennek kinyújtóztatni a végtagjaikat egy-egy megterhelőbb gyors- és gépírás után.
Ami viszont biztos, hogy hiába a nagy lelkesedés, nem reconquista történt, hanem sima, hétköznapi hódítás. Orbán helyett Kátai-Németh Vilmosé a Karmelita, Lázár János helyett pedig Magyar Péteré a korábbi Építési és Közlekedési Minisztérium tetőterasza.
