Vezércikk
A bohóc Magyar Péter megeszi a Momentumot, ha addig egy rádió nem zavarja az internetet
Abban a világban, ahol Pulai Bandi 115 százalékra méri az összes politikai párt támogatottságát, nagy zavar lehet. És ezt a nagy zavart úgy hívják, hogy Magyar Péter. Azt nem tudom, meg nem is túlzottan érdekel, hogy maga Magyar meg a rajongói mennyire hiszik el azt a hazugságot, hogy ők alapvetően a Fidesztől is vesznek el szavazókat; ez itt és most irreleváns.
Nem, nem ússzuk meg, ha belelépünk
„Nem kell félni, nem fog fájni” – hazudta bele az ország képébe Gyurcsány Ferenc miniszterelnök 2006-ban, a súlyos megszorítások bejelentésekor. Aztán persze fájt. Két évvel később, az amerikai hitelválság kezdetén ugyanennek a kormányzatnak az emberei azzal áltatták a magyarokat, hogy nincs ok aggodalomra, mert a válság hullámai Magyarországot nem érintik majd, minket valamiért elkerülnek. Magyarországon sajnos van hagyománya ennek a józanságot nélkülöző kincstári optimizmusnak, amikor az egyik lehetőség annyira kellemetlen, hogy inkább oda se nézünk, aztán pedig hitetlenkedve pislogunk, amikor bekövetkezik az elképzelhető, sőt elképzelhetetlen legnagyobb baj. Merthogy az szokott bekövetkezni, ha nem vigyázunk. Ilyen a történelmünk, és ezzel ideje tisztában lenni.
„A hibák el lettek követődve” – Németes, felelősséget mázoló, szenvedő szerkezetben néz szembe a CDU azzal, hogy balra tolták magukat
A hírek szerint a CDU új programja konzervatívabb lesz, mint a merkeli centrista irányvonal, különösen a bevándorlás és az energiapolitika ügyében – számol be a nagyszerű fejleményekről a Mandiner. „Hibák lettek elkövetve” – jelentette ki most Carsten Linnemann, a párt főtitkára, aki azt is észrevette, hogy már nem érnek el annyi embert, mint ahányan Merkel idején a CDU-ra szavaztak. Nos, akkor itt a pillanat, hogy a felkapott fejünket erősen elkezdjük csóválni! Mert bizony itt a hibákból éppen egy még nagyobbat készülnek építeni elkövetni suttyomban.
Hová tűntél, nemzetek Európája?
Néhány nappal ezelőtt volt ez Európai Unióhoz való csatlakozásunk huszadik évfordulója. Azért ez már elegendő idő ahhoz, hogy komoly következtetéseket vonjunk le az elmúlt két évtized tapasztalataiból. Az embert csalódás tölti el, ha erre, az Európát évtizedekig békében és fejlődésben tartó, lenyűgöző intézmények és szerződések által létrehozott szervezetrendszerre gondol. Mára árnyéka egykori önmagának.
Teleshopperekkel buktat Pressman
A '90-es években egyik nagykövetnek sem jutott volna eszébe Berlinben, hogy Horst Fuchs segítségével buktassák meg a német kormányt. Nemcsak azért, mert akkor még tiszteletben tartották a diplomaták tevékenységét szabályozó bécsi egyezményt (ó, az a régi világrend, bárcsak megőriznénk), hanem azért is, mert akkoriban annyi ésszel, amennyivel a mi szoknyabolond David Pressmanunk van felszerelve, szóba sem jöhetett külügyi szolgálat.
Nincs búcsú a fegyverektől – Békepárti és háborúpárti törésvonal rajzolódik ki a választások előtt
A francia elnök szerint el kell gondolkodni azon, hogy Európa katonákat küldjön Ukrajnába, miközben a külügyi főbiztos azt állítja, hogy egy kiterjedt európai háború nem fantázia, a német külügyminiszter már úgy vélekedik, hogy a háborúnak nincs diplomáciai megoldása, a lengyelek pedig nukleáris fegyvereket is telepítenének országukba – ezek tényleg megbolondultak? Nincs már jobb- és baloldal, a globalista kontra szuverenista törésvonal felett pedig egy új olyan szembenállás élezi ki az EP-választásokat, amelyet nyugodtan nevezhetünk békepárti és háborúpárti erők küzdelmének, hisz a tét ma ez. És ez alól Magyarország sem tud kivétel lenni, hisz míg Orbán Viktor és a Fidesz minden fórumon a békét hirdeti, és a kormány nem hajlandó fegyvereket szállítani, addig az újraszabott balliberális oldal véleménye változatlan: Gyurcsányék, Karácsonyék, Donáthék és most már Magyar Péter köre is kiszolgálná a tengerentúli érdekeket. Ne legyen kétségünk: a külföldről támogatott hazai ellenzék gondolkodás nélkül belevetné az országot a szomszédban folyó szörnyűséges háborúba!
Szekunder szégyenérzetem van a háborúpárti ellenzék miatt
Magyarország a béke pártján áll – ez a mondat túlmutat egy kampányszlogenen. Ez emberéletek védelméről, az országunk biztonságáról szól. Megdöbbentem, mennyire nem fogják fel az ellenzék soraiból, hogy ez valós veszélyt jelent. Dobrevék a napokban röhögcséltek azon, hogy milyen érdekes, hogy csak Magyarország érzi a háború veszélyét, más ország nem. Úgy tűnik, tényleg nem érzik ennek a súlyát, és még csak felmenteni sem lehet őket azért, mert kretének.
Miért nem zavarja az ellenzéki szavazókat, hogy egy teljesen nyilvánvaló külföldi befolyásolási kísérlet támogatói?
Mert ugye látványosan nem zavarja. Százötven évvel ezelőtt, ha a Magyar Királyság területén egy faluban vagy egy mezővárosban megjelent volna néhány nyilvánvalóan külországi ember, hogy az akkori belpárizsi vagy bécsi szalon módira rávegye kifejezett határozottsággal a helyi lakosságot, hát a testi és a lelki egészsége a "misszionáriusoknak" nem sokáig maradt volna intakt.
Élvezni azért nem kell a kötelező köröket
Ismét munkálatok zajlottak a paksi szovjet katonai emlékmű körül, amelyet a környezetével együtt többedszerre újítottak fel az utóbbi években. A mostani felújítást a Roszatom finanszírozta, az előzőeket azonban részben az önkormányzat, ám nem ez a gond vele. A város északi bejáratánál felállított obeliszk elég egyértelmű üzenetet közvetít felénk – olyan üzenetet, amelyről ma már ki szabad mondani, hogy nem igaz, és amelyhez nem muszáj lendületből úgy hozzásimulni, mint a szovjet katonai megszállásunk idején. A szovjetek alóli felszabadulásnak az emléktáblákon és fejben is teljesen le kéne zajlania. A téma apropóját az adja, hogy Paks amúgy Fidesz–KDNP-s polgármesterét az elhunyt orosz katonákra emlékezők egy bizarr aktusra kérték fel, az emlékmű mai, május elsejei (!) újraavatására, ám némi közvita után Szabó Péter polgármester szerencsére távol maradt az eseménytől.
Mit is jelent ez a május elseje?
Tisztán emlékszem, valamikor 1984-ben, az iskolával, persze kötelező jelleggel vonultam egy "Éljen a Szocializmus és a Béke!" feliratú táblával május elsején, majd utána elmentünk sörözni.
Gyermekvédelmi halálkufárok
A gyermekvédelmi törvény parlamenti vitája számos kérdést felvet. Többek között azt, hogy miért nincs egy nemzeti konszenzus, miért nem kerülnek bele az ellenzék meglátásai is a javaslatba. A válaszhoz érdemes megkérdezni például a momentumosokat, akiknek annyit sikerült a diskurzushoz hozzátenniük, hogy Cseh Katalin (orvosi végzettséggel) a botmixerezéshez volt képes hasonlítani az abortuszt, Donáth Anna pedig hiába lett szülő, érzékenysége nem sokat változott: egy, az élet és halál között ingadozó gyermekről is Orbán jut eszébe. Meg a gyűlöletpolitika, amelyet a pedofilok listázásában, valamint a gyermekek szexualizálásának tilalmában látnak. Véletlenül sem a magzatok botmixerezésében.
LMBTQ-jogok és sztálini propaganda az Európai Parlamentben
A minap belefutottam egy videóba, az Európa Tanácsban zajló egyik vitáról. Történetesen Toroczkai László osztotta meg, mivel többek között ő is felszólalt. De a többiek felszólalása volt olyan, hogy rendesen megijedtem. Konkrétan rémisztőek voltak.
Magyarországot eddig kétszer rángatták bele a háborúba – Tisza István a magyar nemzetért (I. rész)
Érdemes szemezgetni gróf Tisza István miniszterelnök parlamenti beszédeiből (Tisza István Baráti Társaság, 2011), mert kibontakozik belőle az a dráma, ami az első világháborúba való belesodródásunkat okozta és a Szent István-i Magyarország feldarabolását. Az elején szögezzük le, hogy Tisza nem akarta a háborút– sőt eleinte Ferenc József sem–, utolsó pillanatig a békés megoldások híve volt, de a nagyhatalmak törekvései, a cári Oroszország agresszív területszerzési politikája, a szláv népek fellázítása az Osztrák-Magyar Monarchia ellen, végülis elkerülhetetlenné tették a világégést.
Kedves amerikai embertársam, köszönjük, hogy részben hajlandó vagy finanszírozni a saját proxyháborúdat Ukrajnában!
Nem vagyunk telhetetlenek, az is nagyon tetszett, hogy a mi pénzünkön szállítasz fegyvert Ukrajnába, de talán most mégis egy picit jobb nekünk. Rendkívül vonzó ajánlatodat persze elfogadtuk már korábban, szívesen tönkretesszük a gazdaságunkat és feladjuk minden önállóságunkat a kedvedért, hogy te megőrizhesd azt a régi világrendet, amiben te vagy a numero egyes, de tényleg örülünk, hogy némi pénzt te is áldozol erre a számunkra mindennél sürgetőbb és előbbre valóbb ügyre!
Húsz százalék felett Magyar Péter pártja? No persze, van az a pénz, amitől korpás a hajad!
Két olyan közvélemény-kutatásnak álcázott propagandatermék látott napvilágot a héten, melyeknek eredményei és következtetései aligha tükrözik a valóságot. Úgy tűnik, hogy a Závecz Research és az ez idáig tetszhalott, valahonnan ismét pénzhez jutó (egykor jobbikos kötődésű) Iránytű Intézet is beszállt a kampányba. Ugyanúgy, mint 2022-ben, mikor az előbbi a választások előtt egy héttel döntetlent mért, utóbbi intézmény vezetője pedig utólag nyilvánosan bevallotta, hogy „pszichés nyomás” miatt szándékosan fals számokat közöltek. Most a Závecz repítette ismét a Gyurcsányék által vezetett közös baloldali listát az egekbe, míg az iránytűsök Magyar Pétert lőtték húsz százalék felé. Persze, mert az ellenzéki választónak remény kell – habár ez csupán a remény illúziója –, ezt pedig hajlandóak megadni annak az árán is, hogy hülyét csinálnak magukból. Persze – nekünk ne legyenek délibábjaink – van az a pénz, amitől „korpás a hajad”.
Nincs új a dolláros nap alatt, most éppen áldozati pózba vágta magát az ellenzék
Nincs új a dolláros nap alatt, külföldi beavatkozásból sosem szűkölködünk. Ezúton azért szeretném megüzenni nekik, hogy elegünk van a hazaáruló gittegyletből, akik Magyarország ellen tevékenykednek szorgalmasan, évek óta. És legyenek kedvesek magukba vésni: nem fogjuk tétlenül nézni, hogy mindezt következmények nélkül tegyék, és bizony mi sem maradunk csendben tovább.
A győzelem habitus kérdése, ezért nyerünk mindig
Alighogy közelít a választások ideje, máris megjelentek a legfrissebb közvélemény-kutatások, amelyek persze soha nem látott kiegyensúlyozottságot vetítenek elénk. Vagyis a fenét soha nem látottat, de erről majd később. A Závecz, az Idea meg egyebek biztosítanak minket arról, hogy bizony, itt a kormánypártok támogatottsága bizony nem az igazi.
Tényleg fel kellett jelenteni Milák Kristófot?
Egy újságíró kollégám egyszer, réges-régen nagyon sietett az agglomerációból Budapestre egy reggeli bírósági tárgyalásról tudósítani, ezért a bedugult autópálya vészsávjában próbálta lefaragni kocsival a menetidőt, ám pechjére lemeszelték a rendőrök. Röhögve mesélte, hogy szíve szerint bemondta volna nekik kifogásként, hogy „de hát én újságíró vagyok!”, ezzel kiharcolva magának a társadalmi fontosság mellé járó bánásmódot, de szorult belé annyi önirónia és valóságérzékelés, ami eltántorította ettől, és inkább alázattal kifizette, amit elkövetett. Vannak azonban sportújságírók, akik újra és újra világgá kiabálják, hogy de hát ők újságírók, és tessék velük a méltóságukhoz méltón bánni. Ha pedig a pimasz kis szófogadatlan sportoló nem tiszteli meg őket, akkor olyan raplit csapnak, hogy morál morálon nem marad. Pufogni persze lehet, de amikor már feljelentősdit játszanak, ott azért elmegy az ember étvágya.
Lehet-e béke Izrael és Irán között?
A mai helyzetet nézve az ember ezt a kérdést föl sem tenné, annyira komolytalannak tűnhet. A béke pedig esélytelennek. De nem volt ez mindig így. Olyannyira nem, hogy egy időben Izrael és Irán de facto szövetségesek voltak. És nem, nem valamikor a biblikus időkben, vagy a régmúlt középkorban. Hanem Izrael 1948-as megalapításától kezdve nagyjából 30 éven át. Sőt, már egy évvel korábban is cionistabarát álláspontra helyezkedett.
Messiás továbbra sincs, de igény az volna rá – Az ámokfutók kora (II. rész)
Az a bő ötvenezer választópolgár, aki két hete kilátogatott megtekinteni a messiást a kellemes nyárias délutánon, a saját várakozásai miatt volt ott és nem Magyar Péter miatt. A vidéki körútján is olyan emberek mennek el megtekinteni a jelenést, akik nem konkrét problémákra keresnek megoldást, hanem csak jobban szeretnék érezni magukat. A lelkükben sajgó hiányt akarják kitölteni valahogy; ők azok, akik a mindenkori kormányzattól várják, hogy az boldoggá tegye őket. A modern, zömében városi vagy elvárosiasodott ember reménytelensége ez, aki azt hiszi, hogy a boldogság alapvető emberi jog. Ők azok, akiket sokkol egy áramszünet, egy átmeneti vízhiány vagy egy nagy havazás, és őróluk beszélt az egykori ombudsman, hogy sérült a szabad mozgáshoz való joguk a hófúvás miatt.
A jelenlegi ellenzéknél is jöhet rosszabb – Az ámokfutók kora (I. rész)
A magyar demokrácia egyik legnagyobb problémája az, hogy az ellenzék abszurd pártok, személyek és ideológiák furcsa keveréke csupán, felelős nemzeti ellenzékként nem is értelmezhető. Teljesen hihetetlennek hangzik, de ha ezt a társaságot összevetjük az MSZP kilencvenes években regnáló elitjével, az kifejezetten barátságosnak és emberinek, sőt, hazafiasnak tűnik ezekhez képest.
Az életünk a tét
Megint gúnyolódik a dollármédia a kormánypárti plakátokon. Szokásos módon igyekeznek hazugságnak beállítani és relativizálni a plakátokon látható figurák által kínált jövőkép veszélyét. Pedig ebben semmi kétség nincs. A baloldal által kínált világ egyértelműen a következőkön nyugszik: háború, gender, migráció. Elég csak megnézni, mi történt a lengyeleknél a kormányváltást követően.
Kedves nagykövetségek és egyéb tartótisztek! Panelek bemagoltatása helyett az ellenzéki politikusok képességeit fejlesszék!
Tudjuk, nem önálló szereplők, nem uraik a saját tetteiknek, de mégis furán veszi ki magát, hogy mindig azok a haladó politikusok szeretnék percenként megreformálni, a készségeket és képességeket fejlesztve kompetencia alapúvá hegeszteni a közoktatást, akik az önálló szellemi tevékenységnek legapróbb morzsáját sem hullatták még ki magukból. Ugye azokról van szó, akik a lexikális tudást memoriterek alapján kritizálják, és akik megszólalásaik során kizárólag jól-rosszul bemagolt paneleket adnak elő, azokat is úgy kellett beleerőltetni a szájukba.Ajánljuk még
Összeférhetetlenségtől bűzlik a DK-s Szaniszló Sándor nyaralója
Összeférhetetlenség gyanúja áll fent a polgármester balatoni nyaralója esetében.
Von der Leyen nem tanul semmiből, Európát végleg az ukránok fejőstehenévé tette
Fekete-Győr András megpróbált külföldre menekülni
Mennyire kell hülyének lennie valakinek, hogy jogászként ne legyen tisztában a feltételes börtönbüntetés szabályaival?
Zelenszkij magával vinné Trumphoz az európai sleppet, hogy közösen könyörögjenek
