Hová tűntél, nemzetek Európája?
Néhány nappal ezelőtt volt ez Európai Unióhoz való csatlakozásunk huszadik évfordulója. Azért ez már elegendő idő ahhoz, hogy komoly következtetéseket vonjunk le az elmúlt két évtized tapasztalataiból. Az embert csalódás tölti el, ha erre, az Európát évtizedekig békében és fejlődésben tartó, lenyűgöző intézmények és szerződések által létrehozott szervezetrendszerre gondol. Mára árnyéka egykori önmagának.
Én nem vagyok EU-ellenes. Szerintem azok a célok, amiket az alapítóatyák: Konrad Adenauer, Robert Schuman, Paul Henri Spaak és Alcide de Gasperi lerögzítettek, vitathatatlanul jók voltak. Mert mik is voltak ezek a célok? Például a béke.
Az alapítók pontosan ismerték a háború pusztító hatását. Néhány évvel voltak csak az embermilliókat elpusztító és a világot fenekestül felforgató második világháború befejezése után, és mivel mindkét világháború Európából pattant ki, jogos igényként merült az fel, hogy megpróbálják ezt a jövőben elkerülni. Ennek megelőzése céljából találták ki a gazdasági együttműködést, és jött létre az Európai Szén- és Acélközösség után 1957-ben a Római Szerződéssel megalapított Európai Gazdasági Közösség. Ennek a szervezetnek az volt a kimondott célja, hogy a közös piac létrehozásával előmozdítsák a fejletlenebb régiók felzárkóztatását, része volt már a vámunió. A Maastrichti Szerződést követően pedig kialakult a négy alapszabadság, a személyek, áruk, szolgáltatások és a tőke szabad áramlása.
Legyünk igazságosak és mondjuk ki: Az európai integrációnak, az alapítóatyák víziójának köszönhetően több évtized béke és gazdasági fellendülés következett be az öreg kontinensen. Lehet, hogy nem kizárólag ennek volt betudható, de mindenképpen komoly szerepe volt benne. Az Európai Unió pedig egy gazdasági nagyhatalommá nőtte ki magát, folyamatosan nőtt és fejlődött. Valószínűleg meg is irigyelték ezt a fejlődést mások.
Európa már nem keresztény, közel a vég?
Hol romlott el mégis minden? Hol sodródott le Európa az alapítók által kijelölt útról? Én szerintem a keresztény gyökerek megtagadásával. 2004-ben készült egy tervezet, egy közös Európai Uniós alkotmányra, amelyből nagy vitát követően kimaradt a kereszténységre való hivatkozás. A dokumentum végül önmagában nem is lépett hatályba, csak a Lisszaboni Szerződés mellékleteként. Mégis jól mutatta, hogy a liberálfasisztáknak sikerült megtagadtatni Európa ezeréves múltját.
Hiszen Theodor Heuss, egykori német elnök szerint Európának három alappillére van, a Biblia, a görög filozófia és a római jog. Ursula von der Leyen és a többi globalista ügynök elődje évtizedek óta mindent elkövetett azért, hogy a kereszténység tartópillérét kiüsse Európa alól. Az alapítóatyákkal ellentétben számukra már nem fontos semmilyen alapérték, csak és kizárólag a kitartó gazdáik érdekeinek szolgálata. Hiszen látnunk kell, hogy az Európai Unió a kezdeti célokkal pontosan 180 fokkal megy szembe. A mai vezetők a béke helyett a békétlenséget, közös gazdasági fejlődés helyett pedig egyes liberális oligarchák egyéni üzleti érdekeit, és Európa gazdasági összeomlását szolgálják.
Miközben az európai vezetők elérték, hogy gazdaságilag leszakadjon a kontinens, közben egyre nagyobb területet szeretnének politikai befolyásuk alá vonni az egyes tagállamokban. A globalisták célja, hogy minél jobban centralizálják a hatalmat, és minél több területet vonjanak irányításuk alá. Ha végiggondoljuk az elmúlt évtized kihívásait, akkor azt látjuk, hogy az Európai Unió vezetése egyetlen világméretű problémát sem tudott jól kezelni. Legyen szó a koronavírus-járványról, migrációs válságról vagy a háborúról. Ki kell mondani azt is, hogy az európai vezetőket felelősség terheli abban is, hogy az orosz-ukrán háború kitört, mert ahogy 2008-ban és 2014-ben is megelőzhető volt a kiterjedt, tartós háború úgy valószínűleg most is megelőzhető lett volna az eszkaláció, ha ezt szerették volna. De a nagyobb felelősség abban terheli az Európai Uniós vezetőket, hogy semmit sem tesznek azért, hogy véget érjen az öldöklés.
Ezek után, hogyan várná el azt az európai uniós vezetés, hogy bizalma legyen az egyes tagállamoknak, hogy még több hatáskört adjanak át a részükre? Az elmúlt évek pont az ellenkezőjét bizonyították be. Persze, már meg sem kérdeznek bennünket. A módszer már nem a nemzetek Európáját, hanem egy maffiafilmet idéz. Zsarolás és fenyegetés.
Európa utolsó reménye az lehet, ha a konzervatív erők visszaveszik az irányítást, és olyan vezetőket választunk, akik visszaterelik az EU-t az alapítóatyák által kijelölt, kereszténységen és valódi európai értékeken nyugvó útra. Hiszen Európa keresztény lesz, vagy nem lesz. Lehet választani.
Fotó: MTI/EPA/Ronald Wittek
