LMBTQ-jogok és sztálini propaganda az Európai Parlamentben

Mert mi is történik körülöttünk? 2 éve háború zajlik a szomszédunkban, Ukrajnában. A Közel-Keleten egyre hevesebbek a harcok a zsidó állam és a muszlim világ között. Izrael és Irán már közvetlen katonai konfliktusba is került egymással. Továbbra is illegális migránsok ezrei ostromolják Európa határait, míg a nyugati nagyvárosokban a már ott lévők bandákban szerveződve késelnek, erőszakolnak, fosztogatnak…

Olyan, a hétköznapokban kevésbé látható, de legalább ilyen súlyos problémákról már nem is beszélve, hogy Európa versenyképessége, innovációja teljesen leamortizálódott. A legnagyobb vállalatok rangsorában, a benyújtott szabadalmak számában egyre inkább háttérbe szorul Európa, és Kína jön a helyére. De megnyugodhatunk. Brüsszelben végre elkezdtek a fontos kérdésekkel foglalkozni. Ja. nem.

Az Európa Parlament, illetve számos ország nemzeti parlamentjének képviselői szerint a legnagyobb probléma az LMBTQ emberek elnyomása. És erről rendeztek egy vitanapot. Georgis Stamatis, görög képviselő szerint az LMBTQ-emberek láthatóságukra kell minden energiánkat fordítani. Mert ugyebár, nem látszanak eléggé. Ezek szerint valójában nincsenek is azok a Pride rendezvények, amelyekről a képviselő maga is beszélt a felszólalásában.

Úgy véli, ez a kisebbség el van nyomva. Mert bár minden multicég egy hónapra szivárványba öltözik a logójával együtt (kivéve az arab országokban), minden filmben kötelező kvóta alapján szerepelnek meleg karakterek, a légitársaságok, repülőterek aszerint vesznek fel dolgozókat, hogy kisebbségekhez, köztük szexuális kisebbségekhez tartoznak… de el vannak nyomva.

Stamatis egyébként a görög Új Demokrácia párt képviselője. Ők állítólag egy jobbközép liberális-konzervatív párt. És az európai néppárti frakciójában ülnek! Erről van szó, amikor azt mondjuk, hogy a Néppártnak már semmi köze a konzervatív értékekhez, és teljesen elment balra. De ha enyhén fennakadtunk Stamatis képviselő úr mondatain, akkor a rossz hír, hogy ezek még csak a bemelegítő szavak voltak. (A szóvicc akár szándékos is lehet.) Christophe Lacroix a belga képviselőházból, a szocialista párt színeiben, elmondta, hogy az LMBTQ-jogok veszélyben vannak. Méghozzá az egyes országokban újra hatalomra kerülő fasiszta, konzervatív és ultra-vallásos mozgalmak veszélyeztetik őket.

Honfitársa, Simon Moutquin, a belga zöld pártból pedig felemelte a mutatóujját is. Kijelentette, hogy ő nem fél, és neki, mint meleg férfinak, senki nem mondhatja meg, hogy hol és kivel csókolózhat, kit szerethet. Sem Orbán, sem Meloni. Tehát összegezzük kettejük mondandóját: Orbán, Meloni és a többiek fasiszta disznók, az LMBTQ-jogok veszélyben vannak, de az LMBTQ-emberek nem félnek.

De a pontot az i-re Randolphe de Battista máltai politikus tette fel. Lánglelkű, emelt hangú beszédében harcosnak nevezte magát. Aki a bigottság ellen harcol. (bigottság – még véletlenül sem a Bizottság ellen.) És azoknak a nevében is harcol, akiknek nincs fegyvere. De neki van: egy szivárványos karszalag. És mostantól még jobban harcol. Feltűri az ingujját, és mindenkit erre szólít fel. Mert tégláról téglára kell lebontani az egyéniség útjában álló akadályokat.

Aki nincs velünk, az ellenünk van – mondta Rákosi Mátyás Battista képviselő úr. De a többiek felszólalása, tartalmában, stílusában, retorikájában szintén a kommunista időket, Kádár beszédeit, a kommunisták parlamenti felszólalásait idézte. A sztálini propagandát. Az 50-es, 60-as, 70-es évek Filmhíradóiban láttunk és hallottunk hasonlókat. Annyi csak a különbség, hogy a dolgozó népet, a munkásosztályt most lecserélték LMBTQ emberekre. Ők az áldozatok, az elnyomottak, akiket meg kell menteni a gonosz fasisztáktól.

Egyébként Torockzai ott helyben adott is nekik egy csattanós választ. Elmondta, hogy micsoda álszent képmutatók, akiket cseppet sem érdekel, hogy az őshonos magyar kisebbségeket konkrétan európai uniós tagállamokban, Romániában és Szlovákiában éri hátrányos megkülönböztetés, sérülnek az önrendelkezési, nyelvhasználati jogaik, az EU-ba igyekvő, gyorsított eljárással felvenni kívánt Ukrajnáról nem is beszélve. És miközben a képviselők efölött szemet hunynak, eközben az LMBTQ-emberekért aggódnak, akiket valójában semmilyen hátrány nem ér, és az emberi jogaik 100%-ban garantálva vannak az összes tagállamban.

Persze, számos dologban nem értünk egyet Toroczkai Lászlóval. És a párttársaival együtt sokszor, sok mindenben hergeli itthon az embereket felelőtlen, olcsó demagógiával a kormány ellen. De ebben a kérdésben nagyon is a valóságot mondta ki Brüsszelben. Sejthetjük, mit reagáltak a felszólalására. Amikor a jelentést készítő Lacroix képviselő urat valaki szembesítette a valósággal, illetve a saját képmutató álszentségével, a szokásos, unalomig ismételt, ócska frázisokat bírta elpufogtatni. Patriarchális, fehér, heteronormatív – így jellemezte Toroczkai felszólalását.

És a hab a tortán: szerinte ez nacionalista képzelgés! Tehát a magyar kisebbségekkel szembeni valós diszkrimináció nacionalista képzelgés. Nem úgy, mint a világ legjobban látható, az összes multicég, a teljes politikai mainstream és a globalista média által egyfolytában simogatott és körberajongott LMBTQ-közösség elnyomása. Az nem képzelgés, az valóság. És ha végre megkapják a jogaikat, Európa újra felvirágzik!

És ha már megvolt a hab a tortán, akkor tegyünk még rá egy jó kis koktélcseresznyét is: ne feledkezzünk meg Karácsony Gergely párttársáról, Barabás Richárdról. Aki egy videóban nemzeti LMBTQ-stratégiát követel. A brüsszeli beszédekkel való hasonlóság nem a véletlen műve. Senkinek ne legyenek kétségei afelől, hogy a magyarországi baloldal honnan veszi át a narratíváit, és milyen urat szolgál. (Az úr persze nem minden esetben stimmel – néha inkább nőrfi.)

Vezető kép: Vera Jourová, az Európai Bizottságnak az értékek és átláthatóság ügyében illetékes alelnöke az LMBTQ (leszbikus, meleg, biszexuális, interszexuális és queer) csoportok jogegyenlőségére irányuló bizottsági stratégiát ismertető brüsszeli sajtóértekezleten 2020. november 12-én. MTI/EPA/AFP pool/John Thys