Saját vallásának tanításait is letagadja Beer Miklós püspök a migránssimogatásért

Beer Miklós a balliberális sajtó nagy kedvence, mert a migrációs válsággal kapcsolatban mindig megbízhatóan elmondja mindazt, amit szeretnének. A jövőre nyugdíjba vonuló váci megyéspüspök ezúttal sem okozott csalódást a HVG-ben megjelent interjújában. A bibliai eseményeket, illetve a katolikus tanítást néhol egészen furcsán értelmezve állt ki a migránsok befogadása, segítése, valamint más vallások mellett.

Egyikünk sem választja meg, hova és mikor születik, a történelem melyik korszakába, a Föld melyik részére, milyen adottságokkal, családi háttérrel, ez foglalkoztat nagyon. Nincs semmi jogunk arra, hogy többre tartsuk magunkat azoknál, akik rosszabb helyre születtek

– jelentette ki Beer Miklós, egyúttal rögtön mellékvágányra irányítva a migrációs válságra kifuttatott gondolatmenetet. A migránsok befogadásának ellenzői ugyanis nem népek közti értékrangsorral, hanem a kulturális és etnikai arculat megőrzésével érvelnek. A püspök azonban bőven tudta fokozni, hiszen a vita lényegének elkenésén felül még futotta az erejéből saját vallása tanításainak relativizálására is.

A migránssimogatás fontosabb a krisztusi megváltásnál

Meredek feltételezés lenne egy megyés püspökről, hogy nem ismeri Jézus életének történetét, ugyanakkor érthetetlen, hogy miért mondja hajléktalannak Jézust, aki köztudomásúan nem volt az, csupán útközben született, amikor Mária és József a római népszámlálás miatt Betlehembe mentek Názáretből, ahol éltek. Ugyanitt Jézus áldozattá válását holokausztnak nevezi Beer Miklós. Egészen pikáns, amikor egy magas rangú egyházi vezető relativizálja saját vallásának legalapvetőbb dogmáját, és Jézus kereszthalálában a megváltás műve helyett holokausztot lát.

Ha a megváltás relativizálása nem lett volna elég, Beer rátett még egy lapáttal, amikor a riporter kívánsága szerint, a kormány keresztényüldözés elleni fellépését kellett bírálnia. Katolikus főpapként kijelentette, hogy

Jézus Krisztus sem csak a keresztényekért halt meg, hanem a muszlimokért, sintoistákért, buddhistákért, nemhívőkért, mindenkiért. Ha ezt nem látjuk világosan, baj van velünk.

Mindössze az az apróság maradt ki az érveléséből, hogy a Jézus kereszthalála általi megváltásból Jézus követői részesülnek, illetve amennyiben nem keresztény ember is üdvözül, az éppen annak ellenére történik, hogy más vallást követ. Legalábbis ezt tartja az a vallás, amelynek Beer Miklós az egyik magas rangú képviselője, és amelyben elvileg ő is hisz.

A püspök, akin gyakran nem venni észre, hogy katolikus pap. (fotó: evangelikus.hu)

Ki dönti el, kik az elesettek?

Ilyen erős állítások mellett teljesíti a püspök a migránssimogató kvótát, kiemelve, hogy Ferenc pápa az elesettek pártjára áll. Azt természetesen nem fejti ki, hogy a migrációval Európába érkezett terroristák által megölt európaiak is elesettnek számítanak-e, és az ő oldalukra is odaállt-e Ferenc pápa. Sokkal inkább a hódolatát fejezi ki Beer Miklós, amikor elmeséli, hogy

végre találkoztunk Ferenc pápával mi, magyar püspökök. […] megerősödött bennünk az a gondolat, ő Jézus Krisztus hiteles képviselője.

Papként a liberalizmus szolgálatában

Az interjúban arról is beszél a váci püspök, hogy életfilozófiájának tartja az értékek és formák közti egyensúlyteremtést, és hitet tesz a formák, azaz feltehetően a liturgia és a külsőségek „időszerűsítése” mellett. Külön figyelemre méltó, hogy a liberális ideológiához igazodva, az időszerűséghez kapcsolja az életszerűséget, mintha a két fogalom elválaszthatatlan lenne egymástól. Ahogy azonban minden korszak liberálisai túlzásnak érzik a következő korszak liberálisainak (később rendre megvalósuló) törekvéseit, Beer Miklós is ellenzi, bolond világnak tartja a genderprogramot, a transzneműek átoperálását és a nők pappá szentelését. Ilyenkor, miként itt a püspök is, azzal a normalitással érvelnek, amelynek más elemeit viszont éppen ők bontanák le. A papi nőtlenség például Beernél az utóbbiak közé tartozik, de ha folytatódik a tendencia, talán jön utána olyan, még progresszívebb egyházi vezető, aki már a genderprogramon sem fog megütközni, és még nyíltabban szembehelyezkedik az alapvető tanításokkal.

Legvégül az is kiderült, hogy hamarosan már nem Beer Miklós fogja kormányozni a váci egyházmegyét a progresszió útján, mivel jövő májusban betölti a 75. életévét. Ez azt jelenti, hogy be kell adnia a lemondáskérelmét, és addig marad hivatalban, amíg megtalálják az utódát. Tervei szerint ezután egy falusi plébániát még bevállalna.