Schilling Árpád, a “szégyenember”

„Minden elismerésem azoké az alkotóké, akik nem hezitálnak politikai célokra használni a művészetet” – mondta megnyitóbeszédében Schilling Árpád a rangos 13. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál nemzetközi publikuma előtt. Ha bárki a hazai közéletben ilyen rossz emlékezetű, az önkényuralmi vagy pártállami időket felidéző kijelentéseket tenne, azonnal a balliberális értelmiség össztüze zúdulna rá, Schillingnek azonban ez megengedett, és nem csak egy nemzetközi filmfesztivál nemzetközi hallgatósága előtt, de a Soros-szívű, mélydemokrata Magyar Narancs hasábjain is.

Schilling Árpád. Fotó: Origo.hu

Schilling Ápárd, a Magyar Narancs hasábjain leközölt beszédében többek közt bírálja a kormányt, amely a bevándorlásellenes kampányával aljas játékba, az embertelenségbe vitte bele a polgárokat. Mint fogalmaz, már nemcsak a II. Világháború kollektív bűnei miatt szégyellhetik magukat az emberek, hanem amiatt is, hogy „hogy a XXI. századot is a segítség megtagadásával, a megbélyegzéssel, a kirekesztéssel, végső soron a nyomorultak megsemmisítésével kezdik”. Feminista felhangú önfeladásában arról is beszél,  minden szenvedés mögött a férfiak állnak. Egy ilyen beszéd után már csak az a kérdés, kötelező –e Schilling ideológiáját minden dokumentumfilmesnek magáévá tenni, illetve lehet –e elfogadott dokumentumfilm-készítő, aki másképp látja a világot? A szakma mindenesetre, hallgat, nem tiltakozik…

Emlékezetes, egy korábbi cikkünkben arról írtunk, Pukli István nevéhez kapcsolható március 15-ei pedagógustűntetés rendezéséből Schilling Árpád is kivette a részét. A színházi rendező nemcsak a kormány lemondatását követelő megmozdulásnál jeleskedett, de 2013 a Norvég Civil Támogatási Alap, illetve Soros György nemzetközi alapítványinak pénzügyi támogatásait felhasználva kifejezetten politikai célokkal vegyíti akcióművészeti performanszait.

Politikai célokra használni a művészetet

Látványos nem-, nemzet-, és önostorozást hajtott végre Schilling Árpád, a Krétakör alapítója a fesztivál publikuma előtt. A rendező a valódi akcióművész vehemenciájával, de az aktuálpolitikai szempontok taglalásának rendelte alá megnyitóbeszédét. Véleménye szerint a dokumentumfilm készítése nem idegen a politika világától, hiszen az olyan erkölcsi tett, ahol mást kell képviselni, a másik ember problémáját a magunké elé kell helyezni, és ez maga a politika.

Minden elismerésem azoké az alkotóké, akik nem hezitálnak politikai célokra használni a művészetet

– hangoztatja.

Schilling ezek után azonnal a magyarországi helyzetre tér, ahol milliók élnek létminimum alatt, gyerekek százezrei nem kapnak rendes ellátást, tízezrek élnek az utcán, miközben a kormánypárt „bekebelezi a médiát, az ügyészséget, a bíróságot, a művészeti és tudományos életet”. Schilling bírálja a kormányt azért is, mert oligarchákat pénzel és gyűlöletet kelt a bevándorlók ellen, miközben araboknak árulja a magyar állampolgárságot. A Krétakör alapírója szerint a kormánypárt álmokat kerget, amikor olimpiát akar rendezni, eközben tönkreteszi az oktatást, a környezetet, és évek óta a leglassabb gazdasági növekedést produkálja.

Schilling Árpád – Fotó: revizoronline.hu

A kormánynak sikerült egy egész nemzetet rávenni az embertelenségre

Schilling példaként állítja be a dokumentumfilmet készítőket, akik gyakorlati módon közelítenek az emberiség problémáihoz, és „nem újságot lapozgatnak, nem zártkörű klubokban okoskodnak kaviáros szendvicseket majszolva, nem híres celebek oldalán parádéznak, hogy aztán brutális közhelyeket puffogtassanak a világ állapotáról”. Hozzáteszi, az elnyomók ellen és az elnyomottak mellett harcolni minden felvilágosult ember erkölcsi kötelessége, ez azonban Trump, Putyin, Erdogan, és Orbán sikereit látva egyáltalán nem magától értetődő. Véleménye szerint a „posztmodern politikának” nincsenek elvei, ellenben elvtelen propagandával oltja ki az emberiség morális fejlődésének eredményét, a toleranciát. Schilling úgy látja, a kormány uszító, ámde elbukott kampánya csak a szavazatmaximalizálás céljait szolgálta, mégis „sikerült egy egész nemzetet korrumpálni”. Hozzátette,

részt vettünk ebben az aljas játékban, és sikerült rávenni minket az embertelenségre.

Tetéződnek a magyarok kollektív bűnei

Schilling szerint a kormány tevékenységének köszönhetően ma a magyar emberek számára már nem egyértelmű hogy előbb kell segíteni az éhezőknek, és csak utána kérdezni rá, honnan jött. Mint kifejtette, a magyarok innentől nemcsak a II. Világháború kollektív bűnei miatt szégyellhetik magukat, hanem amiatt is, hogy „hogy a XXI. századot is a segítség megtagadásával, a megbélyegzéssel, a kirekesztéssel, végső soron a nyomorultak megsemmisítésével kezdik”. Mint mondja, a szégyen az egyetlen szó, amely hitelesen jellemzi a „rettenetet, amiben élünk”. Schilling Árpád ezután röviden felsorolja, mit kell szégyellni. Szégyen, hogy „emberek milliói élnek akaratuk ellenére a szabad ég alatt”, hogy milliók szenvednek amiatt, hogy nem fehér a bőrük, hogy kiközösítik a testi lelki és szellemi fogyatékkal élőket, vagy hogy szexuális orientációik miatt megalázzák őket. Szégyen továbbá, hogy nők milliói számára tagadják meg az emancipációt, hogy gyerekek éheznek, dolgoznak és háborúznak, és szégyen, hogy a nyugati világ nem érti, hogy mindezt miért kell szégyellni.

Schilling Árpád; Fotó: katalizatordij2010.blog.hu

Egész életemben vezekelnem kell, mert férfi vagyok

A Sonita című alkotás kapcsán Schilling arról beszél, leginkább saját nemtársai miatt érez szégyent. Mint a beszédben fogalmaz, ha nőket vagy gyerekeket lát szenvedni, amögött mindig férfiak sziluettjét látja. Hozzáteszi, általában mindig és mindenhol férfiakat lát, ha a téma az emberi szenvedés. „Férfiakat, akik imádkoznak, politizálnak, üzletelnek és háborúznak. Férfiak alkotnak szigorú törvényeket és építenek égig érő falakat. Férfiak okoskodnak és erőszakoskodnak. Férfiak! Mint én.” Schilling szerint a férfiak által okozott szenvedések miatt egész életében a szégyennel kell együtt élnie, mert „amit férfiak elkövettek ebben a világban, arra nincs mentség és nincs bocsánat”. Schilling úgy látja, férfiként azért követett el „szörnyűségeket”, mert azt gondolta, egyedül nála lehet az igazság.

Ezért bűnhődök, amíg élek. Amiért egyszer valaha úgy gondoltam, hogy én majd megmutatom, mi az igazság és mi az élet

– fogalmaz

Na ki?

Zárszavában arról beszélt, mivel az Istent és az Államot is az ember alkotta, egyik sem lehet hatalmasabb magánál az embernél. Hozzátette, „a létbe vetett ember szabad”, de aki nem tiszteli ezt a szabadságot, és a boldogsághoz való jogot, az vét a természet ellen. És ki meri állítani, hogy hatalmasabb a természetnél? – teszi fel a kérdést. Természetesen a férfi. „És itt be is fejezem, mert ez a legkevesebb, ami egy férfitől elvárható” – zárja expozéját Schilling.

Teljes beszéd itt olvasható.

Forrás: magyarnarancs.hu
Kezdőkép: fidelio.hu