Mi, magyarok nem hagyjuk, hogy mások mondják meg, mit és hogyan tegyünk és hogy elvegyék a szabadságunk. Nem fogunk többé senki diktatúrájában élni – mondta el a Totalitárius Diktatúrák Áldozatainak Európai Emléknapján tartott beszédében Schmidt Mária. A Terror Háza Múzeum főigazgatója – utalva a nemzetközi baloldali liberális erők erőfeszítéseire – hangsúlyozta: vannak, akik ma a gondolat diktatúráját akarják kiépíteni, miközben nosztalgiával tekintenek a kommunizmusra és még napjainkban is Marx-szobrot avatnak. Navracsics Tibor területfejlesztési miniszter szerint el kell érni, hogy Nyugaton is képben legyenek azokkal a borzalmakkal, amelyek a Vasfüggönytől keletre történtek.
2011 óta minden év augusztus 23-án emlékeznek meg Európa-szerte a totalitárius diktatúrák áldozatairól, 1939-ben ugyanis ezen a napon kötött paktumot a Szovjetunió és hitleri Németország, nem sokkal később pedig kitört a második világháború. Az Európai Unió 11 évvel ezelőtt döntött úgy, hogy a magyar–litván–lengyel kezdeményezést befogadva emléknapot szentel a vörös és a náci diktatúrák elszenvedőinek. A budapesti Terror Háza Múzeumban tartott megemlékezésen Navracsics Tibor területfejlesztési miniszter emlékeztetett: kezdetben a Viviane Reading vezette Európai Bizottság lesöpörte az asztalról az emléknap ötletét. Úgy érveltek: a náci diktatúráról épp eleget tanulnak a gyerekek az iskolában, a kommunista bűnöket pedig Nyugat-Európától távol eső, egzotikus országokban követték el, ezért az a nyugat-európaiak számára nem befogadható válóság. A miniszter rámutatott:
Jelenleg úgy áll a helyzet, hogy amíg a kelet-európai diákok megtanulják a Nyugat történelmét is, addig nyugat-európai társaik nem tanulnak semmit ennek a régiónak a múltjáról. Azon kell dolgozni, hogy ez megváltozzon, akkor beszélhetünk majd közös európai kultúráról.
Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója beszédében emlékeztetett, hogy a magyar embereknek mind a náci, mind pedig a kommunista diktatúrát el kellett szenvednie:
Mi, magyarok, sajnos, alaposan ki vagyunk képezve a totalitárius diktatúrákból. Láttunk ilyet is, olyat is: nemzeti szocialistát és nemzetközi szocialistát, nácit és kommunistát. Szívből gyűlöljük mindkettőt. És miután mindkét rendszer hosszú ideig, sőt, az egyik évtizedekig terpeszkedett rajtunk, alaposan ki is ismertük őket. Meg azokat is, akik működtették. Felismerjük ezeket az embereket: a pillantásaikból, a félszavaikból, az ösztönös mozdulataikból.
Schmidt Mária felhívta a figyelmet, hogy ezzel szemben a Nyugat még ma is kettős mércét alkalmazva áll a két diktatúrához. A náci bűnök felett szörnyülködnek, de ha a kommunizmus rémtetteiről beszélünk, akkor érdektelen kívülállóként vonogatják a vállukat és ásítoznak. Ennek oka, hogy a vörös diktatúrához megértően, sőt, nosztalgiával viszonyulnak. A ’70-es években Nyugaton divatos volt kommunistának lenni és a maoizmussal kokettálni. Vezető uniós politikusok még ma is Marx-szobrot avatnak és nosztalgiáznak ahelyett, hogy fejet hajtanának a kommunisták áldozatai előtt:
Amikor 2011-ben a Hitler–Sztálin-paktum megkötésének napját, augusztus 23-at a totalitárius diktatúrák áldozatának emléknapját Varsóban először ünnepeltük közösen, azt reméltük, hogy a közös főhajtás elősegíti majd, hogy a nyugati közvélemény is megismerje a kommunista diktatúra emberellenes bűntetteit. Azt reméltük, hogy a mi történeteink közös történetekké lesznek. De még mindig csak mi hajtunk fejet. Nélkülük.
A Terror Háza főigazgatója rámutatott: a keleti népek olyan lelki tapasztalatra tettek szert a diktatúrák nyomása alatt, ami megelőzi a nyugat-európaiakét, vezetőik mégis vak felsőbbrendűséggel tekintenek Európa ezen részére. Holott ezeknek a népeknek sikerült az, ami nekik nem: 1989–90-ben, lerázva a szovjet igát, kivívtuk a szabadságunk. Ezzel szemben Nyugaton nem változott semmi: ma is ugyanúgy Amerikára figyelnek, tőlük függnek, nincs önálló víziójuk, mára felmorzsolódott a maradék bátorságuk is. Schmidt Mária szerint jól mutatja ezt, ahogyan a mostani háborús, válság helyzetben viselkednek:
..mennyire végletesen átalakult az a Nyugat, amire mi emlékeztünk. Hogy mára az elveszett akarat világává vált, hogy milyen dermedten áll a veszélyek előtt, és hogy leginkább az nyomasztja, hogy a saját szabadságát esetleg saját maga kényszerülhet megvédeni!
A főigazgató asszony beszédében utalt a baloldali liberális erők napjainkban tetten érhető, egyeduralomra törő erőfeszítéseire. Szerinte vannak ma is modern diktátorok, akik kizárólagos hatalmat akarnak kiépíteni, csak ezt már nem fegyverekkel teszik, mint náci és vörös elődeik:
Náluk a fegyverek érkeznek utoljára. Először a szoftpolitika kezd el dolgozni: elmagyarázzák, hogy miért csak nekik lehet igazuk. Hogy miért kell úgy gondolkozni, ahogyan ők teszik. Ennek elmagyarázáshoz hálózatokat építenek ki: hírportálokat és civil szervezeteket.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS