A kormányzástechnikailag és politikailag is tökéletesen működésképtelen németországi Jelzőlámpa-koalíció (Ampel-Koalition) regnálásának végéhez érkezett. A baloldali kancellár, Olaf Scholz kisebbségben kormányoz tovább, miután Christian Lindner liberális pénzügyminiszter menesztésével a szabaddemokrata FDP kilépett a kabinetből.
A kormányfő pedig bizalmi szavazást kér maga ellen a Bundestagban. Amennyiben megerősítik, a jövő év végéig megmaradhat pozíciójában, hiszen Németországban 2025 őszén esedékes a rendes parlamenti választás. Ha azonban a kancellár megbukik a bizalmi szavazáson – amelyre a jelenlegi helyzetet tekintve nagy esély mutatkozik – a németeknél húsz éve nem látott módon ismét előrehozott választást tartanak majd. Ennek toronymagas favoritja lenne a Merkelnél konzervatívabb elveket valló CDU-elnök, Friedrich Merz, akinek pártja a közvélemény-kutatások szerint 34 százalékon áll (ami a Scholz-féle szociáldemokraták népszerűségének a kétszerese), ez pedig egy lehetséges márciusi voksoláson a kormányfői székbe juttathatná a „német Trumpnak” is nevezett pártvezetőt.
A 2021 decemberében felállt berlini szivárványkoalíció lényegében egy időzített bomba volt, mivel tudvalévő, hogy a szocdem-zöld-liberális politikai tákolmány tagjai homlokegyenest eltérő elveket vallanak a gazdaságról, a bevándorlásról, vagy épp a szociális kérdésekről. A Scholz-kormányt most elhagyó szabaddemokraták már korábban is különböztek a mainstream baloldaltól. 2015-ben, a bevándorlási hullám csúcspontján maga Lindner mondta azt, hogy a nyitott határok politikája szembemegy a liberális értékekkel, emellett a Földközi-tengeri migrációs útvonalak lezárását szorgalmazta, és az integrációról pedig úgy nyilatkozott: ha valaki nem akar beilleszkedni, azt haza kell küldeni.
Ezúttal a költségvetési tervezés ügye bizonyult neuralgikus pontnak. Az FDP elnöke hevesen ellenezte, hogy a német állam a jelenlegi mértékben vessen ki adókat, és további külső adósságot vállaljon a túlköltekezéseire.
Olaf Scholz. Fotó/ MTI
A problémát valójában Ukrajna támogatása okozta, mivel a kérdés tulajdonképpen úgy merült fel: akarják-e a végtelenségig finanszírozni az ukrán hadigépezetet, annak árán is, hogy az már a német polgárok gazdasági jólétének rovására menjen? Scholz pedig megfenyegette Lindnert, hogy kirúgja, ha nem fejezi be nyílt javaslattételi ellenállását. Nem is tette.
Angela Merkel a 2017-es Bundestag-választás után megpróbálta kiküszöbölni az újabb nagykoalíciót, és az SPD helyett más kormányzati partnereket keresett. A tárgyalási szinten felvetett ún. Jamaica-koalíciót a CDU/CSU, a zöldek és a liberálisok alkották volna. Ugyanakkor Merkel is kudarcot vallott. A koncepció hamvában holtnak bizonyult, mivel az illegális migráció, a klímavédelem, a közlekedés és a mezőgazdaság körüli nézeteltérések miatt fel sem merülhetett egy ilyen kabinet beiktatása. Scholz ellenben az egyértelmű széthúzás és a várható összeomlás tudatában létrehozta a mostanra darabjaira hulló kormányszövetséget, hogy kancellár lehessen. A projekt viszont a jelek szerint a mandátuma kitöltésének erejéig sem sikerült neki.
Ebben a formájában tehát egészen biztosan véget ér a kormányzóképtelen német kabinet országlása, méghozzá törtciklusban. Bárhogy is alakul Olaf Scholz közéleti sorsa, transzatlanti partnerként sem lesz szalonképes a jövőben, hiszen az USA elnökévé (vissza)választott Donald Trumpról például azt mondta: a republikánus politikus gondolatai „felelőtlenek és veszélyesek”. Noha a jobboldali amerikai elnökjelölt földindulásszerű győzelme után már ő is az együttműködésről beszél, az internet – és jó eséllyel Trump – nem felejt.
Sebaj, majd legfeljebb kalózkodhat tovább, nem kancellári vizeken.
Vezető kép: Joe Biden amerikai elnök (b) és Olaf Scholz német kancellár a berlini kancellári hivatal elõtt 2024. október 18-án. MTI/AP/Markus Schreiber
Facebook
Twitter
YouTube
RSS