“Sérti a méltóságot az anyuka megszólítás” – Óriási felháborodást keltett a liberális Bősz Anett hiperfeminista bejegyzése

A mikroszkóppal is nehezen mérhető Liberálisok ügyvivője, Bősz Anett a napokban nyitotta ki minden édesanyának a zsebében azt a bizonyos bicskát, amikor megosztotta az ultraliberálfeminista Üvegplafon című blognak a bejegyzését. A posztban ugyanis az unatkozás és vadhülyeség legmagasabb szintje köszön vissza, amikor azon agonizálnak, hogy a szemét kórházi, hivatali dolgozók, vagy egyáltalán bárki, hogy merészeli őket “anyukaként” szólítani a keresztnevük helyett, ugyanis előbbi “sérti az édesanyák méltóságát”.

Bősz Anett a közösségi oldalon megosztott bejegyzése alatt azonban olyan kommenteket kapott anyukáktól (ezúton is elnézést kérünk az összes édesanyától, akiket nem a keresztnevükön említünk meg cikkünkben), amiket szemmel láthatólag a mai napig nem sikerült még megemésztenie. Íme néhány hozzászólás:

Kedves Anett! Tegye meg, hogy nem a magyar édesanyák nevében beszél. Én többszörös édesanyaként bántva érezném magam, ha a gyermekeim a keresztnevemen szólítanának anya helyett. Tegye meg, hogy ezt az eszement marhaságot megtartja magának. Úgy gondolom rengeteg anyatársam gondolja úgy, talán illő lenne minket megkérdezni mielőtt a nevünkben beszél!!!!!”

vagy:

Kedves Anett! Írhat butaságokat, az attól még nem lesz valós! Mitől is lenne sértő, ha a beteg gyerekemet az orvoshoz viszem és azt mondja, hogy kedves anyuka ez és ez van a gyerekkel? Az óvodában, iskolában is kedves anyuka vagyok, ahogy a szülői értekezlet sem névnapi ünnepség! Arról nem beszélve, ahogy az Ön liberális elveit képviselő anyukák kikérik maguknak, hogy ott szoptathassanak, ahol éppen akarnak! Gondolom Anyák Napján sem köszönti fel azt aki a világra hozta, csak a névnapján! Nagyon sokat elmond ez az Ön jelleméről, vagy korlátoltságáról! Önnek szép vasárnapot, nekem pedig Boldog Anyák Napját!

illetve:

Bősz Anett, inkább büszkének kellene lennie annak, akit anyukának szólítani. Nekem jó érzés volt nagyon, ha így szólítottak. Tudja, hogy mennyi meddő nő lenne boldog, ha így szólítanák? Ön még fiatal, de én éltem és dolgoztam a rendszerváltás előtt. Utáltam, amikor Kun elvtársnőnek szólítottak valamelyik hivatalban, hiszen nem voltam párttag és utáltam a komcsikat. Persze, ők mára átlényegültek, és liberálisok lettek, akikkel egy követ fújnak, nincs köztük különbség, ők is nyugatimádók és a multi-kulti hívei.

Bősz erre reagálva kifejtette, őt az idegesíti “mérhetetlenül”, amikor az egészségügyi intézményben egy nőt anyukának hívnak, hiszen ez “személytelenítő, valamint gyakorta társul valamifajta bírálattal is, ami súlyosan sérti az édesanyák méltóságát“. Nos, ha már Anettnek ennyi ideje volt ezen az égető problémán gondolkozni, megfordíthatta volna az a bizonyos tükröt, és kiállhatott volna az egészségügy dolgozói mellett is, akiket nem egyszer neveznek “nővérnek”, “doktor úrnak”, vagy esetleg “doktornőnek”, holott rajtuk általában még névtábla is található.

Akadtak a nanopárt követői közül is olyanok, akik kicsit más szemszögből bírálták a politikus által leírtakat:

Bősz Anett!!!
Na takarodj innét….ekkora szűk látókörű embert én még nem láttam…Hogy jössz te ahhoz, hogy a gyerek a saját édesanyját, a saját édesapját ne anyunak és apunak hívja?! Ez felháborító!!!! Nem ilyen szarságokkal kellene foglalkozni, mert ezt senki nem igényli, senki nem kérte. Azzal kellene inkább, hogy élhető körülmények legyenek ebben az országban!!!! Ezen dolgozz ne az elmeháborodott hülyeségeken!!!!!

Régóta köztudott tény azonban, hogy a mai értelemben vett liberális eszme mindaddig tart, amíg annak véletlenül ellent nem mondanak. Ekkor pedig a tolerancia jegyében, aki nem osztja az éppen általuk képviselt álláspontot, rögtön hülyének van titulálva, szélsőségesebb esetekben fasiszta és náci is egyszerre. Ez most sem történt másképp, miután Bősz Anett ma reggel a Facebookon megosztotta sértett, hisztérikus gondolatait:

A minap újra megbizonyosodtam arról, hogy meddig kell még küzdenünk egy értelmes társadalmi egyeztetésért és ennek a társadalomnak a békéjéért. Sokáig és nagy erővel. Az Üvegplafon – Meddig terjed a nők szabadsága? nevű csoport rendezvényének egyik reklámját osztottam meg ezen az oldalon, ami arról szólt, hogy egy végletekig paternalista és megalázó helyzeteket teremtő kommunikációs helyzet megszüntetése az édesanyák méltóságának tiszteletéhez járulna hozzá. Aki ezt nem érti, azzal nincs igazán dolgom, azonban teszek egy próbát. Ki ne hallotta volna már édesanyaként egy hivatalban, hogy ”anyuka, megmondtuk, melyik formanyomtatványt töltse ki. Nincs szükség egyéni ugrabugrálásra”. Óvodában: ”Anyuka, a gyerekre pulóvert kellett volna adni”. Kórházban: ”anyuka, a 2143-as babához be lehet jönni”. Ezek az édesanyák Rékák, Flórák, Annák, Emesék. Egy hivatali ügyinéző nem személytelenítheti el őket. Az pedig, hogy a gyerekeknek ők anyukák, anyucik, mamik, mamák, vagy mamcik, ehhez végképp senkinek semmi köze. Ahhoz viszont van, hogy a közbeszéd ilyen irányt váltott. Egészen elképesztő, hogy néhányak az ilyesfajta őrjöngéssel töltötték az anyák napját az oldalamon, ahelyett, hogy a saját édesanyjukat szerették volna, és találtak volna módot arra, hogy minél szebben kifejezzék ezt. Én például az utóbbit tettem. Emiatt mondom azt a kormányról és minden csatolmányáról, bloggerekkel együtt, hogy álszentség helyett valódi erkölcsre van szüksége ennek a társadalomnak. Nem is kicsi.”

Ehhez pedig már csak annyit szükséges hozzáfűzni, kedves Anett, hogy aki nem érti az Ön felháborodását ezen az egetrengető, kardinális és “paternalista” problémán, azt vélhetően lefoglalja az életben más is, mint hogy primer katasztrófaként gondolkodjon azon, hogy az élet legnagyobb csodája, a gyermek megszületése után, akárki őt a legbecsesebb megszólítással illesse.

Vezető kép: Bősz Anett, a Magyar Liberális Párt (Liberálisok) ügyvivője.