Habsburgok… ennél bonyolultabb viszonya aligha van a magyarságnak. Csaknem 750 éve bukkantak fel a szomszédunkban, később pedig négyszáz évet osztottunk meg egymással a történelmünkből; éppen véget ért a középkor, amikor a szétdarabolt Magyarország maradékának a birtokába jutottak, és az első világháború után, az újbóli feldarabolásunk idején váltak el az útjaink végleg. Ez a négyszáz év alatt idegen eredetűként is nemzeti uralkodóinkká válhattak volna, ahogy ez sikerült a nápolyi Anjou Károlynak és Lajosnak, a német Luxemburgi Zsigmondnak, vagy Habsburg Albertnek. Az 1526-ban hatalomra jutó Habsburgok azonban mindvégig egy Bécs központú, német nyelvű birodalomban akarták egyesíteni a szétszórt, soknyelvű és sokféle szokású országaikat, így Magyarországra is végig alávetett, kizsákmányolt gyarmatként tekintettek. Ezt azonban sosem tudták elfogadtatni a saját törvényeire mindenkor különösen érzékeny magyarsággal, viszont nem is adták fel, így az itteni uralkodásuk története egyúttal az ellenük vívott szabadságharcaink története is. A nemzeti történelmünkben a mi szempontjainkat nézzük, érdemes azonban tisztába jönni a kora újkorban világpolitikai játszmákat játszó Habsburgok szempontjaival is, akik számára a két nagy külső frontjuk mellett, a több belső front közül az egyik volt csak Magyarország. A kiterjedt dinasztia bonyolult történelmi ügyeiben Liktor Zoltán Attila jogtörténész tárja fel az összefüggéseket.
Facebook hozzászólás
kanigunda
2023-10-10 at 12:21
Ki is mondta?
“Etetni kell a juhot, ha nyírni akarjuk!”
A számító érdekkalkulációt nehogy már összekeverjük a jótéteményekkel, tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Volt egy közös utunk kénytelen kelletlen a hamburgerékkel és ennyi. Mi nem akartuk, nekik meg az
ölükbe esett, mindenesetre nem kéne ezt túldimenzionálni.
Azért az is megér egy misét, hogy a mai hiperdemokratikus labanc állam családi alapon korlátozzák
személyek szabadságjogait mindenféla ködös történelmi tapasztalatokra mutogatva.
kanigunda
2023-10-10 at 12:10
Hmmm. Valamikor olvastam, hogy a különböző korok hadjáratait mindig erősen befolyásolta a “hatókör”, az akciós
rádiusz. Történetesen a buzulmán szultán is azt a szokást látszott ápolni, hogy a biztos és meleg telelőhelyről
megindúlt az akkori sebességgel és jókat hódított szanaszéjjel. Csakhogy Magyarosrzágonon hideg is tudott lenni
és a rendszeres, egyszerűsített eljárásrendű operatív élelemszerzés, leánykori nevén lopás ill. rablás egy idő
után már nem tudta ellátni a siserehadat mert a felvonulási terület legatyásodott. Temelésre meg szokás szerint
csak kis részben berendezkedő mohamedánok inkább a történet vége felé jelentek meg, akkor is kevesen. Fine, szép
fürdőket meg rózsa imádatot hagytak hátra de a földművelés forradalmasításával pl. valahogy adósak maradtak.
Miért is mondom mindezt? Mindent, de mindent (zabot, puskaport, falafelt, fegyvereket stb.) mindig cipelni kellett.
Tavasszal föl, télen le. Nos, ezzel a technikával így egy etapban kb. Bécsig jutothattak el. Tovább aligha.Szóval
Bécs nem hatékonyan és hősiesen védekezett hanem szimplán mákjuk volt, Budának meg nem. Egy olyan ellennel szemben
aki már ki volt purcanva mire odaért, rövid ideig tudott maradni és még usgyi, vissza is kellett vonulnia, menteni
a menthetőt.
Az megáll, hogy a katonai erő amit a törökök képviseltek orbitális volt, de azt pont emiatt nem értem, hogy ha a magyar
nemesség acélos militáns brigád lett volna és nem süllyed el a “hedonizmusban” akkor is hogyan tudott volna a legkisseb
eséllyel is katonailag helyt s ellenállni.
Természetesen végletekig leegszerűsítettem de várom a cáfolatokat 😉
gb
2023-10-09 at 21:35
@Alcapi:
Ha csak a genetikát nézzük, a magyar, a szlovák, a cseh, az osztrák (és kevésbé a román) egy nemzet, de legközelebbi genetikai rokonaink az osztrákok. Azt nem tudom, hogy miért állunk közelebbi rokonságban az osztrákokkal, mint a szlovákokkal, és hogy miért állunk genetikailag távol a horvátoktól, akikkel együtt voltunk 1000 évig, de gyanítom, hogy azért, mert rendszeresek voltak Magyarországra a német betelepítések, és ennek köszönhetően a német-magyar házasságok.
https://api.hvg.hu/Img/7fcefbf8-ac48-4ee6-aef5-32203afa118c/982d3f86-efde-4010-94db-8ea05b539f7e.jpg
Alcapi
2023-10-09 at 20:18
Ezt a kib*szott sógorozást nem lehetne már abbahagyni? Mi a bánatos f*sztól a sógoraink ezek? Tudja egyáltalán valaki, hogy miért hívogatják egyesek sógornak az osztrákokat? Vagy egyszer valami hülye kitalálta, aztán a sok birka meg átvette és mondogatja.
PG
2023-10-09 at 20:03
Egyetértek Rózsa Zoltán beíróval! Nekünk nem egy Habsburg királynőről kell katonai laktanyát elnevezni, hanem olyan magyar hősökről, mint például Petőfi Sándor.
egresi istván jános ernő
2023-10-09 at 17:12
Mielőtt – a hosszú kommentjeim alapján -, valaki elfogultnak találna, szíves figyelmébe ajánlom az ugyanezen a weblapon megjelent, következő cikkhez, október 6-án írt kommentemet:
” Soha el nem alvó fáklyalángok – Így emlékeztek meg a politikusok az aradi vértanúkról”.
Az e cikkhez írt kommentem elolvasását is köszönöm.
egresi istván jános ernő
2023-10-09 at 16:26
Az oszmán-törökök elleni védekezés költségeit illetően, valamennyiünk előtt ismertek-e az alábbiak:
“A magyarországi törökellenes határvédelmi rendszer fenntartása még a Habsburgok osztrák ága által irányított egész Duna-menti Monarchiát is óriási pénzügyi nehézségek elé állította. A nagyhatalom éves összbevételei (kb. 2 000 000 rajnai forint) ugyanis a magyar-horvát határvédelem évente szükséges költségeire (kb. 1 700 000 – 2 100 000 rajnai forint ) csak akkor lettek volna elegendőek, ha a közép-európai birodalom minden jövedelmét csaknem kizárólag erre fordítják. A Habsburg Birodalom országai és tartományai tehát összességükben sem lehettek képesek a törökellenes határvédelem rendszeres finanszírozására! Ennek ellenére Magyarország a 16-17. században fennmaradásához – amely egyúttal a tőle nyugatra fekvő tartományok védelmét is jelentette – óriási katonai és pénzügyi segítséget (évente több százezer forintot) kapott. A Magyar Királyság és egyúttal a magyarság megmaradásához sajnos más út nem vezetett.”
Forrás: Pálffy Géza: A másfél évszázadnyi török uralom mérlege. Terebess Ázsia E-tár (a múlt héten az Interneten még elérhető volt).
egresi istván jános ernő
2023-10-09 at 16:21
ekeke, 2023-10-09 at 15:25:
Sajnálom, de azért rabolom tovább a drága idejét, mert első világháború okait illetően, a kommenteket olvasva, vagy éppen beszélgetve valakivel, kiderül, hogy még a történelemben jártasak sem ismerik az alábbiakat, ezért sokat idézek most:
“A világháború okai:
– a német gazdasági fellendülés nyomán fakadó ipari, kereskedelmi és gyarmatpolitikai ellentétek,
– a keleti kérdés,
– a nemzetiségi eszme túlnövései: a pánszlávizmus, a nagyszerb eszme, a “Mare Romania” kérdése, és az olasz irredenta,
– a francia revanche.”
Forrás: Czékus Zoltán: Az 1914-18. évi világháború összefoglaló történelme, Budapest, 1925. I. kötet, “A világháború valódi okai”.
Továbbá:
Az Orosz Birodalom pánszláv alapokon nyugvó külpolitikája, amely – lényegében véve –, az egész Balkán orosz befolyás alá vonására törekedett, fenyegetést jelentett a dunai kettős Monarchiára; ahogyan Nyikolaj nagyhercegnek (II. Miklós cár unokatestvérének) a felesége, Anasztázia főhercegnő, a pánszláv törekvések egyik szenvedélyes híve, egy alkalommal, még Szarajevó előtt, a szentpétervári francia nagykövetnek ki is mondta, „Háborúba megyünk… Ausztriából (értsd: a Monarchiából, így a történelmi Magyar Királyságból) semmi sem marad.”.
1914. nyarán, a szarajevói merénylet után, de a Szerbiának küldött hadüzenet előtt, Raymond Poincaré francia köztársasági elnök, és Szergej Szazonov orosz külügyminiszter megbeszélésein, a következők hangzottak el: „Nem az a fontos, hogy elkerüljük a háborút, hanem az, hogy úgy tűnjék, mintha mindent elkövettünk volna, hogy elkerüljük.”
A “továbbá” utáni részek, ezen a művön nyugszanak:
Fejtő Ferenc: Rekviem egy hajdanvolt birodalomért (Ausztria-Magyarország szétrombolása). Budapest, 1997.
Nikola Pašić, szerb miniszterelnök, a Szerbia jelentős megerősödését hozó Balkán-háborúk befejezését követően kijelentette: “Az első menetet megnyertük, s most a másodikra kell készülnünk, Ausztria (értsd: a Monarchia, megjegyzés tőlem) ellen.”
Forrás: Romsics Ignác: Nemzet, nemzetiség és állam Kelet–Közép– és Délkelet–Európában a 19. és 20. században. Helikon Kiadó, Budapest, 2020.
„A jelen pillanat óriási horderejű, mivel Oroszország el van szánva arra, hogy elmenjen a legvégsőkig és történelmi tettet hajtson végre. Nézetem szerint, ragyogó alkalom kínálkozik számunkra, hogy az eseményt okosan használjuk ki és megvalósítsuk a szerbek teljes egyesülését. Ezért kívánatos, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia megtámadjon bennünket.” Spaljaković, szentpétervári szerb követ Belgrádba, 1914. júliusban küldött táviratából.
Forrás: Elisabeth Heresch: II. Miklós. Gyávaság, hazugság, árulás. Az utolsó orosz cár élete és halála, Budapest, 1995. (Az “esemény” célzás a szarajevói merénylet miatti ultimátumra.)
František Palacký, a XIX. századi nagy cseh történész szerint, “a magyarok betelepedése mai hazájokba a legnagyobb szerencsétlenség volt, mely a szláv világot egy egész évezreden át éri vala; mert a magyarok az éppen alakulóban levő óriási szláv birodalom szívébe ékelvén be magukat, a szlávok reményeit örök időkre megsemmisítették.” (Forrás: Wikipédia).
„Az ország elégtételt követelt Szerbia részéről. Gyávasággal, hitvány megalkuvással vádoltak mindenkit, aki más nézeten volt. Itt már neki (gróf Tisza Istvánnak – e megjegyzés tőlem) is a becsülete látszott kockán forogni. De végleg Tschirsky, a Bécsbe akkreditált német birodalmi nagykövet találta őt szíven, aki a következő kijelentést tette: A Birodalom szemében rossz fény vetülne az Osztrák-Magyar Monarchiára, ha a szerbek állandó kihívására tehetetlennek bizonyulna. Berlin a monarchiától energikus cselekedetet vár.”
Forrás: Dr. Csermőy-Schneidt Ottó: Nagy magyar államférfiak, Budapest, 1996. Gróf Tisza István című fejezet.
Tisza István, az 1914. november 5-én kelt levelében, amelyet a német kormányhoz intézett, maga írja azt, hogy a háborút a Monarchia a német kormány „közvetlen buzdítására” kezdte meg. Ennek a forrása is Fejtő Ferenc már hivatkozott műve.
Érdemes ezt az alap-művet az Internetről letölteni:
Andrássy Gyula gróf: Diplomácia és világháború, Budapest, 1921, újra kiadva 1990.
A pánszláv, a “csehszlovák”, a nagy-román, a “jugoszlávnak” álcázott nagy-szerb törekvések, a történelmi Magyar Királyság megbontását célozták, ebből a szempontból nem volt releváns az, melyik dinasztia adja Magyarország királyait.
Tudom, hogy szükségünk van a V4-re, a korrekt horvát, szerb, szlovén és orosz kapcsolatra, de a történelem ez volt, és nem írható át.
egresi istván jános ernő
2023-10-09 at 16:10
ekeke, 2023-10-09 at 15:25:
Én viszont direkt nyújtom, a hosszú kommentemből ki is fog derülni, miért.
Olvastam a Kasszandra-levelet, és annak ismeretében is ez az álláspontom:
1848 – és 1867 – kapcsán, nem feledkezhetünk meg az alábbiakról:
Az angol külpolitika, 1848/1849-ben, nem kívánta az önálló Magyarországot, mert Angliának, Európa vezető nagyhatalmának a külpolitikája, öt nagyhatalom (Anglia, Franciaország, Poroszország, Habsburg-birodalom, Orosz Birodalom) egyensúlyán alapult.
Pulszky Ferenc írta Kossuth Lajosnak Londonból:
“… erős Ausztriát akarnak mind az orosz, mind a német ellen, annyiban jó, hogy rendkívül ellenséges az orosz ellen.”
„Ausztria oly hatalom, melyet fel kellene találni, ha nem léteznék már, mint európai szükségességet, s Angolországnak szövetségesét keleten.” (Lord Palmerstont idézte Pulszky).
Továbbá, tőle (Lord Palmerstontól) nem lehet mást várni, mint “legfeljebb rokonszenvét Ausztria politikájának mérséklésére”.
Ami pedig közismert: Lord Palmerston, a ’49-es orosz invázió előtt, a londoni cári követnek: „Talán igazuk van, de végezzenek velük gyorsan.” (mármint velünk, magyarokkal).
Csak a kiegyezés után, 1871-ben jött létre a Német Birodalom, amelynek a trónjára 1888-ban, II. Vilmos császár lépett, aki menesztette Bismarck kancellárt, és nem csak a „hagyományos” francia-ellenes politikát vitte tovább, hanem a brit tengeri nagyhatalomnak a „kihívója” lett (angol álláspont: “A flotta Angliának létszükséglet, Németországnak luxus.” “Az angol flottának egyedül erősebbnek kell lennie, mint az utána következő kettőnek együttesen.”) A következmény: Anglia lassan, de csak ekkor hagy fel az öt nagyhatalom egyensúlyán alapuló külpolitikájával, régi ellenfelek egymás felé lépnek. Lásd: 1904: angol-francia szerződés (antant), 1907: angol-orosz szerződés (a francia-orosz szerződést már 1892-ben megkötötték).
Az angol álláspont ezért nem volt számunkra kedvező, sem 1848-ban, sem 1867-ben (és 1914-20-ban sem).
Ezért volt 1867-ben Deák Ferenc álláspontja az, hogy akik Ausztria felbomlását óhajtják, azok ezt nem magyar érdekből kívánják; és Magyarország nem tudna fennmaradni a hatalmas német és orosz birodalom között.
Továbbá: Kossuth Lajos bírálata (a “Kasszandra-levél”), a magyar politika számára (1867-ben), nem mutatott fel reális alternatívát, az európai hatalmi egyensúlyban nem történt elmozdulás, 1848-hoz képest (fentebb írtam); és Kossuthnak az Európát érintő változtatási elképzelése (a Dunai Konföderáció terve) nem csak a nagyhatalmaknak, hanem a magyar közvélemény többségének a támogatását sem nyerte el.
A trianoni diktátum alapjául szolgáló körülmények nem vetíthetők vissza 1867-re, ez történelmietlen; ennek ellenére, 1920 óta, valóban gyakran felmerül a Kasszandra-levél látnoki előrelátásnak tekintése.
egresi istván jános ernő
2023-10-09 at 16:02
gb, 2023-10-09 at 09:41:
Nagyon jó, és tárgyilagos hozzászólás, úgy látom, olyan személytől, aki a történelmet ismeri, és ezért nem is az indulatok vezérlik.
ekeke
2023-10-09 at 15:25
Én nem nyújtom túlságosan. Tessék elolvasni Kossuth Lajos 1867-ben írt Kasszandra levelét:
http://mek.niif.hu/04800/04882/html/szabadku0183.html
Igaza lett?
ViAM
2023-10-09 at 15:16
heman
A lényeg igaz. Sőt nyáron “lejött” hivatalos ügy intézése végett Szombathelyre, rövid, gyűrött nadrágban, pólóban, miközben Hende úrék öltönyben-nyakkendősen, tükörfényes cipőben fogadták.
Rögtön az jutott eszembe, amikor a trampli (Merkel) idelátogatott pufi dzsekiben, kitaposott lapossarkú cipőben, rosszul szabott nadrágban, Szijjártó úr pedig kifogástalan öltözékben.
(Két nap múlva Milánóban viszont jól szabott gyapjúkabát, selyemsál volt a kelet-német asszonyságon.)
heman
2023-10-09 at 15:00
VIAM 13:45
Igaza van! Elnézést az elírásért. De végül is a ” lényeg a lényeg”
K
2023-10-09 at 13:56
Tudományos libsizmus
2023-10-09 at 11:16
Lehet éppen igazad, de annak SEMMI JELENTŐSÉGE.
Buda visszafoglalása után az 1699-ben megkötött karlócai békeszerződés értelmében a Magyar Királyság területének legnagyobb részét az Oszmán Birodalom átengedte a győztes Habsburgoknak.
A karlóca béke aláírói között NEM SZEREPELTEK MAGYAROK csak a “Szent Liga” tagjai és a törökök.
ViAM
2023-10-09 at 13:45
heman
Ha Szalay-Bobrovniczky Vincére gondolt, ő magyar nagykövet volt Bécsben, nem külügyminiszter, mint írta.
heman
2023-10-09 at 13:21
Rózsa Zoltán 8:59
Egyetértek. Még pótolni szeretném azzal, hogy a testvére ,aki anno bécsben volt külügyminiszter-jelenleg államtitkár-akkoriban együtt szórakozott a bécsi potentátokkal akik a Magyar Koronán primitív módon élcelődtek..
heman
2023-10-09 at 13:18
Tisztelt Vésey Kovács László úr! Miért sógoraink az osztrákok? Annyira primitiv és pórias, hogy még mindig így hívjuk őket? Miért?
Jus mormorandi - és ebben meredünk
2023-10-09 at 13:13
“az itteni uralkodásuk története egyúttal az ellenük vívott szabadságharcaink története is.”
/
Na, ugye?
És az 1848/49-es forradalom és szabadságharc legnagyobb hősének nevét lecserélték a Habsburg Mária Terézia nevére.
Nem tűr klaviatúrát, hogy a szó szerinti véleményemet és az értelmiségi, polgár, kormányra szavazó barátaink és ismerőseink kőkemény véleményét itt leírjam.
(Teszek arra, hogy a Jobbik-mutáns MIHaM alibi tüncikét tartott ez ügyben. )
Akik ezt eldöntötték, végrehajtották, szégyelljék magukat.
/
Ilyen erővel akár Magyarország Országházában is elnevezhetnek egy termet Károlyi Mihályról, egy másikat Horn Gyuláról, nem?!
Mi a különbség?
Jus mormorandi - és ebben meredünk
2023-10-09 at 13:07
“négyszáz évet osztottunk meg egymással a történelmünkből”
.
Osztotta meg velük a bűbánatos ménkű!
Ránk erőszakolták magukat.
896-ban kényszerűségből “osztoztunk”, de annak is meglett a böjtje.
Jus mormorandi - és ebben meredünk
2023-10-09 at 13:06
A Habsburgokat kitiltották Ausztriából. Évtizedek múlva csak turistaként járhattak vissza. Eltiltották őket a közéleti tevékenységektől. Habsburg Ottó, a Kalergi-féle Páneurópai Unió nagyköveteként már a 80-as évek végén itt sertepertélt.
/
Akkor mire ez a nagy Habsburg-kultusz?
Habsburg György – Frankisztánban Magyarország nagykövete;
Habsburg a vatikáni nagykövetünk;
Habsburg nyitotta meg a reformkori kiállítást a Várbazárban a Széchenyi leszármazottak helyett;
Hadik laktanya
Hadik film a Pozsonyi csata-film helyett
Mária Terézia laktanya vs. Petőfi Sándor laktanya – Habsburg-ellenes forradalmár és szabadságharcos;
/
ViAM
2023-10-09 at 11:39
Némi reményt látok abban, hogy a mai magyarok már nem életüket és vérüket áldozzák fel aljadék senkiháziaknak, hanem “kitermelik” maguknak a megfelelő vezetőket s nem kunyerálnak az ellenségtől.
Még a nagy és hirtelen, szalmalángú lelkesedéről kellene leszokni és alapos, visszafogott véleményezéssel élni a világban történtekről, elsődlegesen a magyar érdekek figyelembevételével!
Naprózsa
2023-10-09 at 11:26
A hosszú török hódoltságban direkt benne hagytak, azért, hogy korcs mancsukat rátehessék Magyarországra mint gyarmatra, pedig Bécs felmentése után az európai hadakkal megindulhattak volna minket is meg a Balkánt is felmenteni.
Aztán ott a sok szabadságharcunk, aminek leveréséhez még idegen seregeket is behívtak. Az első világháborút is nekik köszönhetjük, és még Trianonban a mi területeinkből is kaptak – ami egyenesen aljas húzás volt – a trianoni aliggyőztesektől, s úgy kellett visszaszavaznunk Sopront.
Miután Bécs nagy része a “magyarok véréből” (írták éjszakánként vörös festékkel a magyar áruló urak palotáira a magyarok) épült, kincseinket hatalmi szóval a császári kincstárba vitették, volna pár ütőkértyánk kárpótlást is magyar pénzből épült ingatlanjaink visszakövetelésére…
… mindezek után ma is olyan aljasok, hogy a taxisofőr fasisztának nevezett minket, vagy csak az ott dolgozó magyar cseléd gyerekeinek kevesebb pénzt fizetnek mer Magyar állam neveli őket…
…és még két autóklub patkányürülékük is be merészelt volna perelni, mert saját polgárainknak a saját adónkból elengedve olcsóbban mertük adni a benzint…
Érdekes, hogy mennyire egy vonalba esik az a három népcsoport, akik másokon élősködve aljas trükkökkel, mindenkit elárulva, vagy pld. a labancok Hitlerüket letagadva mindig sikeresen a napfényes oldalra kerülnek, és most is “tartózkodva” mások háta mögé bújnak mert gyávák és kétszínűek:
Franciaország-Ausztria-Románia köztük bátor, szabadságszerető két nép.
Tudományos libsizmus
2023-10-09 at 11:18
XVII. század végén, elírtam.
Tudományos libsizmus
2023-10-09 at 11:16
K
2023-10-09 at 09:22
“Mindezt tetézte az hogy Buda visszafoglalása a törököktől, nem magyar érdem hanem OSZTRÁK GYŐZELEM volt.”
Nem, nem volt “osztrák” győzelem. Az egy fél Európából a Habsburgok által összetrombitált nemzetközi haderő volt fél Európa által pénzelve. Az oszmán (figyelem: nem “török”) katonaság még a XVIII. század végén is olyan erőt képviselt, amellyel szemben csak egy összeurópai sereg állhatott meg.
Az “osztrák” jelző a Habsburgok birodalmával összefüggésben egyébként 1806 óta létezik, amikor Napóleon kitessékelte őket a Német-Római Birodalomból azt megszüntetve, ezért ott álltak császári cím nélkül, majd a pápával egyeztetve kitalálták az “osztrák császári” címet. Ha 1683-ban megszólítottál volna Budán egy járókelőt: “Figyelj, jönnek az osztrákok!”, valószínűleg
visszakérdezett volna: “Kik?”
Krump Lee
2023-10-09 at 10:53
Jó vagy Laci !
Tudományos libsizmus
2023-10-09 at 10:49
“K” uramra alighanem ráférne egy alapos töri korrepetálás.
K
2023-10-09 at 10:26
Nem kell megmagyarázni, és nem is lehet…:
A magyar királyság és a magyar állam megbukott 1541-ben a mohácsi vész miatt.
Ez a bukás a korábbi “BELSŐ” problémák és különböző okok miatt volt , és nem kell megmagyarázni azzal hogy az akkori török sereg milyen “modern” volt, stb….
A magyar király, a királyság, a nemesség az értelmiség TOTÁL alkalmatlan volt egy állam fenntartásához, megtartásához legalább 500 éven keresztül csak a környező hatalmak talpát nyalta pénzért könyörögve. Ez már nemzeti reflexé alakult.
******
Ebbe a vereségbe csöppentek bele az osztrákok, akiket a törökök Bécsben is megtámadtak, és a HITVÁNY BUTA magyarsággal ellentétben ők viszont megvédtek magukat.
******
Sajnos vannak örökölt dolgok, és sajnos a magyarság ma is találkozik az értelmiség (nemesség) hitványságával és butaságával, akár különböző hozzászólások tartalmában is.
Schenkhyalfonz
2023-10-09 at 10:10
Nehezen érthető, hogy az Árpád-és Anjou-kori nemességünk mi a hadházitól inkább szlovák és miképpen került kicserélésre. Attól, hogy egyes kommentelők családfája alkalmasint nem túl hosszú (esetleg üres?), még vagyunk számosan, akik ismerik jó néhány felmenőjüket.
II. Lajos hedonizmusa biztos úgy volt, de mégis elesett a nemesség és a hadfiak jelentékeny hányadával együtt Mohácsnál, kötelességét teljesítve, amint a parasztok is harcoltak a török ellen a szekértáborokban Délvideken több – az ország közepén kevesebb eredménnyel.
Dózsa meg egy sértett kisnemes volt, aki kifosztotta a hadipénztárt és így megvette magának a keresztes sereg egyik részének vezetői posztját. A parasztok “totális nyomora” inkább következménye lehetett volna a lázadásnak (fosztogatásnak-gyilkolászásnak), mint oka, ha igaz lett volna.
De a történelem nem létezik, csak, amit írnak róla, nyilván.
K
2023-10-09 at 10:02
Összegzésül….:
A magyar történelem egy tömény szégyen a mohácsi vész óta, a magát magyarnak valló számára , és ennek oka a buta és lusta magyar nemesség és értelmiség.
Ungarn über alles !
2023-10-09 at 09:59
a labancoknál undorítóbban pökhendi népséggel sehol nem találkoztam Európában
a bevándorló csőcselék remélhetőleg lejjebb horgasztja az orrukat
remélem az überfasiszta alapállásukból is leadnak
—————————————————Rózsa Zoltán
…egyetértek a véleményeddel
Horváth Hedvig
2023-10-09 at 09:42
Béla. Azt se felejtsük el, ha Bécs tette volna a kötelességét és időben is megfelelő anyagi és emberi erőt ad már Hunyadinak vagy a Zrínyieknek és a többinek, akkor talán az ország 3 részre szakadása sem következik be. Nem feledve, hogy a török kiűzésében Bécs mellett ott voltak a magyarok, nem mellesleg a harcot magyar földön vívták.
gb
2023-10-09 at 09:41
A Habsburgok nem az ellenségeink voltak, és bár nem mindig úgy kormányoztak, ahogy a magyar nemességnek tetszett, voltak előre mutató dolgaik is. A Habsburgok (főleg az utóbbiak) már a feudalizmusban uralkodtak Magyarország felett, és ennek köszönhetően természetesen nem örültek annak, hogy az ország irányításában osztozkodniuk kell a magyar (vagy bármilyen) rendekkel. Nem voltak feltétlenül gonoszak, magyarellenesek, a történelem nem fekete-fehér, főleg ha az uralkodóinkat tekintjük. Néhány elgondolkodtató idézetet is csatolok a hozzászólásomhoz, mert gondolom, hogy ez kicsit javít a megítélésükön:
Mária Terézia:
“Megengedjük, először, hogy ez a kereskedelmi város, Fiume, kerületével Magyarország Szent Koronájához csatolt külön testnek (corpus separatum) tekintessék továbbra is, és így kezeltessék minden vonatkozásban, s semmi módon se kevertessék össze a másikkal, a buccari-i kerülettel, mint amely ősidők óta a Horvát Királysághoz tartozik”
………..
II. József:
a) „[…] Ha a magyar nyelv Magyarországon és Erdélyben közönséges volna, úgy lehetne ezzel, az ország dolgaiban, a deák helyett közönségesen élni, de tudnivaló, hogy a német, az illíriainak egynehány neme és az oláh nyelvek majd szinte olyan szokásban vagynak, hogy eszerént a magyar nyelvet közönségesnek éppen nem lehessen tartani. Nincsen tehát más nyelv a német nyelven kívül, amelyet a deák helyett az ország dolgainak folytatására lehessen választani, amellyel tudniillik az egész monarchia, mind a hadi, mind pedig a polgári dolgokban él: minémű nagy hasznára szolgáljon az a közjónak, ha az egész monarchiában csak egy nyelv uralkodjék, azon folyjanak a törvényes dolgok, és ezáltal a monarchiának minden nemű részei minémű szorosan köttessenek öszve, lakosai pedig közelebb való atyafisággal egyesüljenek? Akárki is átalláthatja, és Franciaországnak, Angliának és Muszkaországnak példái elég meggyőzhetik. […]
„[…] Eszerént ezután senki, semmi tisztségre az igazságszolgáltatásban, a vármegyéken avagy a papi rend között nem fog felvétettetni, hanem csak aki németül tud […] a vármegyéknél egy esztendő, a kisebb papi és világi tiszteknél három esztendő múlva szentül meg kell tartani. […] Az ország gyűlésén, hogy mindenek németül folyjanak, kívánja őfelsége; s ezért három esztendő múlva oda követnek, aki németül nem tud, nem is küldethetik. […] Ezzel a kegyelmes rendelésével pedig Őfelsége nem szándékozik a nemzetek született nyelvét semmi módon eltörölni, vagy pedig hogy Magyarországon, hozzá tartozó tartományaiban és Erdélyben lakó különböző nemzetségek született nyelvekkel ne éljenek, és ahelyett más idegent tanuljanak, nem is az őfelsége maga könnyebbségéért, hanem ez egyedül ezen rendelésnek a vége: hogy azok, akik valami tisztségben akarnak lenni, az országot és a közjót illető dolgoknak folytatásában a deák nyelv helyett némettel éljenek, és ezt a nevedékeny ifjúság is a deák helyett tanulja.”
b) „Édes magyarim! Ezen kegyelmes parancsolatnak, amint itt őfelsége is mondja, az oka az, hogy született magyar nyelvünk elhagyatott, ki nem palléroztatott és országainkban közönségessé nem tétetett. Régi eleink, magyar vérből származó királyaink, bár követték volna más országok példáját, és […] a deák helyett a magok nyelvét közönségessé tették volna […] e’ sem volna akármely legszebb európai nyelvnél is alábbvaló […] azért reménykedhetünk mégis, hogy nétalán kedves maradékaink elhagyatott édes nyelvünket virágzóvá s közönségessé tehetik.”
(Főleg az utolsó pontot emelem ki. Negatív uralkodónak számít, de ha nem lett volna, ki tudja, mikor vált volna Magyarországon hivatalossá a magyar az egyre jobban elavuló latin helyett. A magyar nemesség éppen II. József miatt kezdett el magyarul beszélni, és éppen miatta jutott el ev évszázaddal később arra a pontra, hogy hivatalos nyelvvé tehette a magyart Magyarországon.)
…………
II. Lipót:
“Ő szent felsége biztosítja a karokat és rendeket, hogy bármiféle ügyekre nézve idegen nyelv nem fog használtatni; hogy pedig a magyar hazai nyelv jobban terjedjen és csinosodjék, a gymnásiumokon, akadémiákon és a magyar egyetemen a magyar nyelv- és írástan számára külön tanár fog beállíttatni, hogy azok, akik e nyelvet nem tudják s meg akarják tanulni, vagy akik azt már tudják, magukat tökéletesíteni kivánják benne, alkalmat nyerjenek bármelyik irányban kívánságuk teljesedésére; a kormányszéki ügyek pedig most még latin nyelven lesznek tárgyalandók.”
…………..
I. Ferenc:
“Ő királyi felsége helyeslésével határozzák a karok és rendek, hogy a magyar nyelv tanítása ez ország határai között ezentul rendes tantárgy legyen, hogy ily módon bizonyos idő lefolyása alatt lassankint közhivatalt az ország határain belül csak olyanok nyerjenek, a kik egyéb, rendesen elvégzett tanulmányaik mellett a hazai nyelv ismeretét is a tanárok bizonyítványával igazolni tudják. A kapcsolt részekben pedig maradjon rendkivüli tantárgynak. Azok a külföldiek azonban, a kik a közmüveltségi tudományok tanulása végett látogatják a magyar egyetemet, vagy az akadémiákat, és nem szándékoznak valaha ez országban alkalmaztatást nyerni: a magyar nyelv tanulásának kötelezettsége alól mentessenek föl.’”
….
És végül egy kis összefoglaló arról, hogy a magyar nyelv milyen lépésekben vált hivatalossá V. Ferdinánd uralkodása idejére:
1790-91: Fakultatív nyelv lett a felsőbb- és középiskolákban.
1792: A magyar rendes tantárgy lett az iskolákban.
1805: A királyhoz és az udvari kancelláriához latin-magyar nyelvű beadványokkal és felterjesztésekkel lehet fordulni. A törvényhatóságok és a helytartótanács levelezés történhet magyarul.
1827: a XI. törvénycikk rendelkezik a magyar nyelvművelő társaság megalapításáról, a később Akadémiáról. Ezen az országgyűlésen ajánlotta fel Széchenyi István birtokainak egy évi jövedelmét, hatvanezer forintot a Tudós Társaságnak. Az egész országban megindult a gyűjtés.
1830: a VIII törvénycikk szabályozza, hogy a városi és vármegyei bíróságok előtt magyar nyelven folytatódjanak a perek, illetve kötelezik a közhivatalnokokat és ügyvédeket a nyelv ismeretére.
1836: a III. törvénycikk a magyar anyakönyvvezetés bevezetéséről szól.
1840: a VI. törvénycikk arról rendelkezik, hogy a királyi helytartótanács körleveleit, a tárnoki székek ítéletleveleit magyar nyelven szerkesszék.
Az 1844-es országgyűlés első botrányát a horvát képviselők latin felszólalása okozta, amire az alsóház egy határozatában tiltotta meg a latin nyelv használatát. Az uralkodó viszont hatálytalanította ezt, és három hétre felfüggesztette a munkát. A király és a parlament ötödszöri üzenetváltása után V. Ferdinánd kénytelen volt aláírni a hivatalos nyelvről szóló törvényjavaslatot. 1844. II. törvénycikk értelmében:
– Minden törvényt magyar nyelven alkotnak
– Az országgyűlés nyelve magyar
– Az ország teljes területén a hivatalok magyar nyelven kötelesek értekezni.
– Minden iskolában magyar nyelven történjen a tanítás
….
Nem, ők nem voltak nemzeti uralkodók, de német vagy más nemzetiségi uralkodók sem voltak. Egyszerű feudális uralkodók voltak, és a velük való konfliktusaik abból eredtek, hogy ők feudális monarchiába, míg mi rendi monarchiába gondolkoztunk. Lehet, hogy Magyarország alá kellett rendelje a politikáját a Habsburg (és nem osztrák) érdekeknek, de mégiscsak 400 éven keresztül uralták, őrizték és védték Magyarországot, és ha az első VH nem segítette volna hatalomra Károlit és a kommunistákat, vagy ha Horthy nem tartott volna az Antant megtorlástól, talán még mindig ők uralkodnának Magyarország felett. Ha összehasonlítjuk a Habsburgok uralmát az utána következő időkkel (kiemelt figyelemmel a kommunista rémkorszakra), nem vagyok biztos abban, hogy valóban jól jártunk a Habsburgok leváltásával/elűzésével.
K
2023-10-09 at 09:30
K
2023-10-09 at 09:22
Kiegészítés..:
Tehát a “MULTIKULTI” vagyis a multikulturális gyakorlat már az Osztrák-Magyar Monarchiában megbukott, és ez a trianoni békediktátumban fejeződött ki. A soknemzetiségű állam nem tudott összetartani, alkalmatlan volt a megmaradásra.
Sajnos az utódállamok örökölték ezt a problémát, mert az utódállamok is ugyanolyan multikultúrát tartalmaznak mint az Osztrák-Magyar Monarchia.
odu
2023-10-09 at 09:23
A nagy magyar barát-ellenség paradoxon szép esete volt, Ottokár cseh király legyőzése a magyar könnyűlovasság támogatásával.Sokak szerint innen eredeztethető a hamburgerék látványos felemelkedések.Még a régi világban volt hamburgerék magyar ágának kriptájának feltárása, állítólag vót ott magas arzén színtől a golyó ütötte lyukig minden, szép társulat.
K
2023-10-09 at 09:22
–A túlbonyolítás nem mindig célravezető mert zavaró, porhintő és ködösítő lehet.
Sokszor az események leegyszerűsítése fedi legjobban a valóságot, de egy ilyen hozzászólásban is ez a legcélravezetőbb.
….
–Gyakorlatilag az ókori ANTIK felvilágosodás szelleme túlságosan is áthatta az akkori Magyarországot , és ez a “felvilágosult” SZABADSÁG vagy LIBERALIZMUS vezetett odáig hogy II. Lajos király és az akkori magyar nemesek túlságosan is élvezethajhászó hedonista életmódja miatt “nem értek rá” és NEM TUDTÁK megvédeni az országot a törökök ellen és lényegében a mohácsi vész után 1541-ben Magyarország elvesztette önállóságát.
–Mindezt tetézte az hogy Buda visszafoglalása a törököktől, nem magyar érdem hanem OSZTRÁK GYŐZELEM volt.
–Tehát a lényeg az, hogy a magyar királyság és nemesség és ÉRTELMISÉG TOTÁLIS hitványsága képtelen volt az elmúlt 500 évben Magyarország független állami létét biztosítani.
*****
–A magyar nemesség és értelmiség 500 éven keresztül csak arra volt képes, hogy az osztrákok és törökök vagy más nagyhatalom kedvét keresse, támogassa, attól pénzt és támogatást könyörögjen ki.
*****
–Mindezekhez járult hogy már mohácsi vész előtt a lakosság, akkor jobbágyok , TOTÁLIS nyomora kiváltotta a Dózsa György vezette parasztfelkelést, amit véresen levertek , és a lakosság azóta sem a MAI NAPIG nem tudott megerősödni .
–A Habsburgok azért sokkal pozitívabb képet mutattak ezen időszak alatt a hitvány magyar királyok és nemesség ellenében, MERT visszaverték a törököket, és visszafoglalták Budát , és a primitív buta magyar nemesség (értelmiség) ellenében megpróbálták összetartani a magyar területeket és megvédeni. A 400 év alatt a Habsburgok teljesen kicserélték a TELJES “magyar” nemességet, ami már akkor inkább volt szlovák és német mint magyar.
Tehát kimondható az hogy a magyar nemesség a Habsburgok alatt TOTÁLISAN megszűnt.
–Ennek ellenére a magyar lakosság a Habsburgok alatt sem tudott megerősödni, sőt…:
A Habsburgok az akkori “LIBERÁLIS” szellemnek megfelelően az “oszd meg és uralkodj” elv alapján súlyos etnikai manipulációkat csináltak, ami a lakosság teljes nemzetiségi összekavarását keveredését eredményezte. Gyakorlatilag a Habsburgok ebbe a liberális “sok nemzetiségbe” buktak bele Magyarországgal együtt, mert annak kezelhetetlensége a trianoni békediktátumot eredményezte az Osztrák-Magyar Monarchia szétesését.
–Az Osztrák-Magyar monarchia töredék-államaiban is örökölték a megmaradt, a “többnemzetiséget” , ami az utódállamok helyzetét jelenleg is SÚLYOSAN megnehezíti. Ez a Habsburgok “átka”, vagy a fenti cikk címéhez igazodva a “sógorok” átka.
Rózsa Zoltán
2023-10-09 at 08:59
Ez idáig remek de ennek ellenére Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter aki úszik a Habsburg imádat rizsporos mámorában lecseréli Petőfi nevét Mária Teréziára egy budai laktanyán.
Drágalátos felesége, Szentkirályi Alexandra ezt egy szóval sem kommentálja, Csák János kultúráért felelős miniszter mossa kezeit.
Tisztelettel kérdezem Orbán Moniszterelnököt, ha ő ezeknek a főnöke mikor fog végül kiosztani néhány nyaklevest a kreténeknek?!
Béla
2023-10-09 at 08:47
Azt nem kell elfelejteni, hogy 1529-ben Szulejmán megpróbálta Bécset elfoglalni, de Bécs sikesesen ellenállt és visszverte az ostromot.