Vannak évek, amiket csak túl kell élni. A túlélés is egy siker, ezt ne felejtsük el. Sok rossz éve volt ennek az országnak az elmúlt 100 évben, 1920-21, 1929, 1930, 1931, 1941-től a hatvanas évek végéig meg mindegyik. 1987-88-89, 1994-98, 2002-től meg mindegyik 2010-ig. Hogy csak a kiemelkedően pocsék évekről emlékezzünk meg. 1990 után csak annyi változott, hogy nekünk, magyaroknak sokkal nagyobb befolyásunk volt a saját sorsunkra, mint az előző 50 évben bármikor. Hoztunk rossz és jó döntéseket, de ezeket szinte mindig közösen hoztuk meg. 2021-ben viszont minden tapasztalatunkra szükség lesz, hogy megőrizzük a szabadságunkat, mert a természet és az ideológiavezérelt embertársaink is mindent megtesznek, hogy ne legyen nyugtunk. Mert a nyugalom az egyik legnagyobb szabadság, ne felejtsük el.
2020 több szempontból volt az első olyan év három évtized után, amelyben nem mi döntöttünk a saját sorsunkról, vagy az a veszély fenyegetett, hogy nem lesz módunk vagy erőnk saját döntést hozni. Az egész világ olyan bajba került, amelyért nem közvetlenül az emberi ostobaság volt a felelős, hanem természetanyánk emelte fel figyelmeztetően az ujját, hogy vegyük észre, hol is a helyünk ezen a világon. Nem győztük le a természetet, még döntetlenre se hoztuk a meccset, a világ bonyolultabb, mint elkényelmesedve hittük, és a túlélésért folytatott harc nem ismeri az emberi jogokat. 2020-ban megtanulhattuk, hogy mennyire van kezünkben a sorsunk, mennyit kell tenni néha magunkért és másokért – sokkal többet, mint szoktunk.
2020-ban, mert nélkülük még nem volt elég bajunk, az EU vezetői bejelentették, hogy birodalmi elitként akarnak a továbbiakban uralkodni egy Európai Egyesült Államok nevű szuperállamban. A liberális szélsőségesek pedig nyíltan megmondták, hogy el akarják törölni a biológiai nemeket és a szabad “nemváltást” alapvető emberi jognak tekintik. Függetlenül attól, hogy a természettudományok szerint elvileg és gyakorlatilag is lehetetlen. Elmebeteg szadista gyermekgyilkosok az Egyesült Királyságban már minden nap elkezdik legalább egy szerencsétlen gyermek nemátalakító kezelését. Az Európai Parlament és az EU vezetői meg rá akarják erőszakolni ezt az őrületet kitaláló ideológiát az EU minden tagállamára, vagyis az EU minden polgárára. Nem mellesleg az is kiderült, hogy az EU teljesen alkalmatlan a járvány és következményeinek kezelésére. Na, nem hatáskör híján, hanem azért, mert a szakértelme és a helyismerete nincs meg hozzá. A hatékony hatalomgyakorlásra alkalmas elitje meg végképp nincsen.
A szokásos döntési szabadságunk korlátozása azonban nagyon sokféle hatással van és lehet még az életünkre. Tulajdonképpen eddig észre sem vettük, hogy szabadok vagyunk, csak beleszoktunk és belekényelmesedtünk ebbe a szabadságba. A vírus és a járvány megtaníthat minket arra, hogy ne gondoljuk magunkat annyira a mindenség közepére, mint eddig, és ne vegyük adottnak azt, amit az elmúlt 60 év döbbenetes technikai fejlődése nyújtott nekünk. Különösen azért fontos ez, mert felebarátaink jelentős része, megrázóan nagy része furcsa gondolatokkal reagált a válságra. Hihetetlen, de azok, akik elhiszik, hogy az okostelefonjuk működik, és azt is, hogy amit a Facebookon olvasnak, az igaz, azok nem hiszik el, hogy van járvány és van vírus, illetve azt különösen nem hiszik el, amit a tudósok mondanak a védőoltásokról. Számtalan ember bizonyult félelmetesen ostobának az elmúlt évben. Ezer-, százezerszámra voltak olyan bolondok, akik egyszerre hirdették azt: nincs vírus, nincs járvány, Orbán és/vagy a liberálisok közös összeesküvése az egész, és azt is, hogy túl sokan halnak meg, mert rossz a járványkezelés. Ez utóbbiak még csak nem is mindig azonosak azokkal, akik szerint miután tavasszal kevesebben haltak meg havonta, mint 2019-ben, nincs is járvány.
Olyan véleménnyel azonban még nem találkoztam, hogy miután tavasszal leállt az ország, akkor sikerült kordában tartani a járványt, és ami még fontosabb, kiismerni a vírust, na meg persze az ország alkalmazkodási képességeit. Utána meg újra kellett indítani az országot, mert akkor már a gazdasági válság szedett volna több áldozatot. Nyilván, mert ez legalább logikus és értelmesen lehet mellette érvelni, sőt, akár ellene is. Különösen azokat szeretem, akik arra célozgattak tavasszal, hogy hagyni kellene meghalni a beteg öregeket, mert nekik már úgyis mindegy, most ősszel meg azt üvöltik őrjöngve, hogy a kormány hagyja meghalni az öregeket. Vannak olyanok, akik szerint van vírus, de a vakcinák nem hatnak, vannak olyanok, akik szerint nincs vírus, de a vakcinák hatnak, és vannak olyanok, akik szerint van vírus és a vakcinák hatnak, de Bill Gates feliratú mikrocsip van bennük, amivel követnek, lehallgatnak, gondolatbefolyásolnak bennünket. Mintha kellene gondolatbefolyásolni azt, aki elhiszi azokat az “információkat”, amiket a közösségi média algoritmusa eléje dob az okostelefonján. Aminek a működését persze nem érti, ahogy a használat következményeit sem, de ez nem “szuri”, úgyhogy nem retteg tőle.
Budapest, 2018. március 15. Orvosi fecskendő egy budapesti orvosi rendelőben. Fotó: MTVA/Bizományosi/Faludi Imre
És mi mégis kibírtuk ezt az évet is. Az átlagember életszínvonala alig csökkent, leszámítva néhány szabad művészét és szabad bölcsészét, akiknek értékes kormánykritikájára 2020-ban kevesebb pénzt biztosított a kormány. Egyáltalán nem változott az az örömteli helyzet, hogy aki ma Magyarországon dolgozni akar, az tud dolgozni. Ha munka van, minden van. A válság alig érintette a munkahelyek számát, ami végképp bebizonyította, hogy a munka alapú gazdaság sokkal életképesebb, mint a kapitalizmus más “pénzügyileg” egyébként sikeresebb formái. Nem a gazdagabb magországokhoz kell mérnünk magunkat, hanem azokhoz a romokhoz, amiket Gyurcsányék maguk után hagytak. Ez a járványos év nagyon erősen bebizonyította, hogy működik az unortodox gazdaságpolitika, ami a saját döntésünk eredménye, mert ezt a gazdaságpolitikát már két újabb kétharmad erősítette meg. Ez az év arra tanított meg bennünket, hogy a józan ésszel hozott döntéseknek nincs alternatívája.
Én a 2020-as évben tanultam meg azt, hogy mit jelent a “helikopterpénz”. Ha jól értem, a kifejezés arra utal, hogy az egész olyan, mintha lapáttal szórnák ki a húszezreseket egy helikopterből az emberek közé egy ellenzéki tüntetésen. Az ilyen baloldali közgazdászoktól érkező javaslatok tévedhetetlen szociológiai pontossággal ugyanis mindig azokat a társadalmi csoportokat célozzák meg, akik hajlamosak a baloldalra és a liberálisokra szavazni. És végre nőne az ellenzéki tüntetések látogatottsága is. A Fidesz-kormány ehelyett meg azoknak adott pénzt, akik dolgoznak, meg azoknak, akik elintézik, hogy az embereknek legyen munkájuk, sőt, a fizetésüket is megkapják érte. Ebben az évben látszott a legjobban, hogy ez mekkora újítás is a Gyurcsányékhoz képest. Emlékeztessük erre ellenzéki szavazó felebarátainkat is.
Fotó: MTI/Mónus Márton
Facebook
Twitter
YouTube
RSS