Vajon tényleg Soros György ideológiai trójai falova a CEU? Árt-e, vagy inkább használ a magyar társadalomnak, tudományos életnek az intézmény jelenléte? Érdekes dolgokra bukkanunk, ha jobban a dolgok mögé nézünk.
A CEU rendkívül kicsi felsőoktatási intézmény. Nincsenek alapképzései, amelyekre általában a legtöbb diák jár, valamint szinte csak társadalomtudományi és bölcsészettudományi képzéseket kínál.
Az intézmény honlapja 22 Master of Arts képzés mellett mindössze 7 Master of Science képzést sorol föl. A 14 „puha” doktori képzés mellett csak 3 egzakt tudományból hirdet a CEU PhD kurzust. (De még ezek közül is a hálózatelméleti képzés leírásában külön hangsúlyozzák, hogy a társadalmi aspektusokra fókuszálnak.)
Szűk tudományos mezsgye
Joggal merül fel a kérdés, hogy miért ennyire szűk tudományos mezsgyét jelöltek ki a CEU-nak? A magyarok hagyományosan erősek a természettudományokban, a nemzetközi tudományos életben a támogatási pénzek nagy részét ezeken a területeken költik el, a legtöbbet idézett publikációk, a legelismertebb folyóiratok szintén a természettudományokhoz köthetők. A Közép-európai Egyetemen mégis elsősorban a társadalomtudományokon és a humán területen van a hangsúly. Pedig jelenleg is komoly sikereket érnek el magyar kutatók az egzakt tudományokban, azaz lenne kikre építeni.
Michael Ignatieff, a CEU elnök-rektora. Fotó: MTI/Balogh Zoltán
Drágák a természettudományok
Először is, sokkal kevesebb pénzből lehet humán és társadalomtudományi képzéseket biztosítani, hiszen ott nincs szükség olyan költséges tárgyi feltételek biztosítására, mint a természettudományos képzések esetén. Másrészt a természettudományok oktatásával nyilvánvalóan kevésbé lehet befolyásolni egy társadalom életét, a közvéleményt, mint a közérthetőbb és emberközelibb társadalomtudományos és bölcsészeti képzésekkel. Ritkán látunk olyat, hogy részecskefizikusok, vagy molekuláris biológusok szakértőként elemzik a közéleti politikai eseményeket egy televízió stúdiójában. Aki hatást szeretne gyakorolni egy emberi közösség életére, annak nem a természettudományokra kell fókuszálnia.
A pénz vonzása
Kérdés, hogy egy intézmény mekkora társadalmi befolyásra tud szert tenni. A CEU befolyása lényegesen nagyobb, mint elsőre gondolnánk. Mivel csak posztgraduális képzéseket kínál, és kevés a hallgatója, megteheti, hogy magas ösztöndíjat adjon a diákjainak. Ennek az a következménye, hogy egy tehetséges hallgató, aki azt mérlegeli, hogy tovább tanuljon-e, és hová menjen doktori képzésre, minden bizonnyal a CEU-t fogja választani, nem utolsó sorban a jobb anyagi lehetőségek reményében.
A CEU behozhatatlan előnye
Mivel hazánk kis ország, ezért kevés az igazán kiemelkedő, tehetséges diák. Így a krémet egy kisebb intézmény is magához tudja csábítani. Ezeknek a hallgatóknak viszont tehetségük és képzettségük révén később döntő súlyuk lehet a magyar társadalom alakításában. Azáltal, hogy nem egyenlő feltételek mellett versenyez a CEU (nem kell például alapképzésekkel bíbelődnie), behozhatatlan előnyre tesz szert a magyar állami egyetemekkel szemben, ami nem tisztességes. A szintén társadalomtudományi területen vitézkedő Corvinusnak például kétszer annyi oktatót kell finanszíroznia és tízszer annyi hallgatónak szükséges jó képzést biztosítania, mint a CEU-nak.
A liberális oldalon erre annyit szoktak csak mondani, hogy a CEU egy magánkezdeményezés, és Soros György arra költi a pénzét, amire szeretné. Ez egy hangzatos, lózungszerű állítás, és mint a liberális klisék általában, természetesen nem igaz. Egyértelmű, hogy mindenki föl lenne háborodva, ha egy olyan befolyásos magánegyetemen, amely nagy hatással van egy társadalom szellemi életére, mondjuk antiszemita ideológiát oktatnának. Attól, hogy valaki a saját pénzét költi, még nem biztos, hogy azt tehet vele, amit akar. Ártani senki sem árthat, még a gazdagok sem. Azt kell tehát megnézni, hogy a CEU összességében pozitív, vagy esetleg inkább negatív hatású intézmény-e.
A nyitott társadalom ideológiája határozza meg a CEU-t
A CEU vállaltan egy politikai ideológiát követ. A honlapján található küldetési nyilatkozatban az áll:
Elkötelezettek vagyunk a nyílt társadalom értékeinek képviselete iránt.
Ilyen kijelentéseket nem szoktunk olvasni a vezető egyetemek hasonló felületein. (Néhány példa itt, itt, és itt). Ha pedig valakinek kétségei lennének azzal kapcsolatban, hogy ez politikai elköteleződést jelent-e, hallgasson bele, Michael Ignatieff rektor miként értelmezi a CEU szerepét és a nyílt társadalom fogalmát. Vajon mennyire egyeztethető össze a tudományos kíváncsisággal, hogy egy egyetemen egy bizonyos ideológiát illik követni, és annak szellemében kutatni?
Karl Popper, Soros mestere. Fotó: MTI/EPA
A nyílt társadalom, mint ideológia komoly veszélyeket rejt magában, még akkor is, ha ezt sokan szeretnék elhallgatni. Karl Popper a II. világháború szörnyűségeinek hatása alatt dolgozta ki elméletét, egy olyan időszakban, amikor a történelem ingája olyannyira kilengett, hogy sokan nem vették észre, milyen veszélyeket rejthet magában az egyéni szabadság és a nyitottság amúgy pozitív értékeinek abszolutizálása.
A tolerancia nevében fönn kell tartanunk magunknak a jogot, hogy ne toleráljuk az intoleranciát
– fogalmaz A nyitott társadalom és ellenségei című, Soros György számára is meghatározó könyvében Popper. A probléma csak az, hogy nem lehet egyértelműen meghatározni, mi a tolerancia és intolerancia, és azt sem, kik hivatottak a tolerancia nevében intoleránsnak lenni.
Egy liberális kutatót liberális hallgatói félelemmel töltöttek el
Hogy ez az ideológia milyen káros következményekkel járt, jól látható a nyugati egyetemi és tudományos életből. A haladó nyugaton ma már bevett dolog, hogy bizonyos dolgokat nem lehet tanítani, mondani, számos amúgy kiváló professzort támadtak meg és járattak le erőszakos „liberális” aktivisták. A Heterodox Academy honlapján pontosan megtalálható, hogy milyen szélsőséges jelenségek jelentek meg az amerikai egyetemeken, mennyire felborult a konzervatív és liberális professzorok aránya, és melyek azok a témák, amikben ma már szinte bűnnek számít publikálni, még akkor is, ha valaki tudományosan teljesen megalapozott eredményre jutott.
Jonathan Haidt. Fotó: youtube.com
Az akadémia egyik alapítója Jonathan Haidt, a New Yorki Egyetem magát teljesen liberálisnak valló, kiváló pszichológia professzora, akit egyik diákja homofóbiával vádolt meg. Haidt az őt ért kőkemény meghurcoltatás után egy egyetemi pódiumbeszélgetésen úgy fogalmazott:
Liberális professzor vagyok, és a liberális hallgatóim félelemmel töltenek el.
Arról, hogy a CEU-n milyen légkör uralkodik, sokat elárul az, hogyan kellett Michael Ignatieffnek magyarázkodnia egy rendezvényen, mert merészelte előadásra meghívni Roger Scruton konzervatív filozófust. A nyílt társadalom eszméje, úgy tűnik, sokszor éppen, hogy sérti a tudomány szabadságát.
Önjáró rendszer
Kötelező-e liberálisnak lenni a CEU-n? Bizonyára nem. Senki ne gondolja, hogy Soros György minden szemeszter elején értekezletet tart, ahol pontosan megmondja, mit szabad és mit nem szabad kutatni, tanítani az egyetemén. Erre nincs is semmi szükség.
Tudja azt mindenki magától is. Minden közösség önkéntelenül is alakítja a tagjainak identitását. Ha kilógok a sorból valahol, nem érzem jól magam. Ez különösen is igaz az akadémiai világra.
Ha a többiekkel akarok publikálni, közös témákat kell találnunk. Ha vezetni szeretném a tanszéket, a többségi irányt érdemes tartanom. Sokszor egy kérdő tekintet, vagy egy elejtett megjegyzés is hatást gyakorolhat valakire. És az emberek többsége már csak olyan, hogy a könnyebb ellenállás irányába megy, úszik az árral, ha teheti – még akkor is, hogyha a forráshoz csak az árral szemben tempózva lehet eljutni.
Nincs szükség tehát kézi vezérlésre egy tudományos közösség irányultságának megszabásához. Sokszor az egyének igazodási kényszere még erősebben is hat, mintha parancsot kellene követniük. Azt pedig, hogy a fentiek fényében miként ítélik meg a CEU magyarországi jelenlétének hasznosságát és szükségességét, a kedves olvasókra bíznánk.
Kiemelt kép: Szigetváry Zsolt/MTI
Facebook
Twitter
YouTube
RSS