A kardkirályé az ötödik magyar aranyérem (szerdai összefoglaló)
Biztosak ugyan nem lehettünk benne, de reméltük, hogy szerdán is aranyos nap virradt ránk. Ezt a reményünket leginkább Szilágyi Áronra alapoztuk, ő pedig elbírt minden terhet, ami rá nehezedett, és éjjel megszerezte a magyar csapat ötödik aranyérmét.
A régen látott létszámú sportlövő küldöttségünknek még nem jött össze az érem, és erre nem is a szerdai versenynapon ígérkezett esély. Tátrai Miklós gyengébbik számában, az 50 m sportpisztolyban szerepelt, és a 34. helyen zárt. Még zajlott a lövészet, amikor kezdődtek a női tőrvívás küzdelmei, két tapasztalt, sokszoros olimpikonnal, Mohamed Aidával és Knapek Edinával a mezőnyben. Sajnos hamar elbúcsúztak a versenytől, Knapeknek mindössze egy, Mohamednek két asszó jutott, ahogy Decsi Tamás is az első mérkőzésén kiesett. A vívásnak azonban még nem volt vége…
A vízilabda-válogatottnak már igazán szüksége lenne egy győzelemre, hogy megnyugodhassunk némileg a továbbjutás felől. Tudható volt, hogy a görög válogatott nem könnyű eset, a játékunkban változatlanul elég sok bosszantó hiba van, de legalább már a védekezés összeállni látszik. A meccs végén ugyanaz a forgatókönyv valósult meg, mint a szerbek ellen: a nagy nehezen kibrusztolt egygólos előnyt az utolsó pillanatokban egalizálta az ellenfél. A görögök elleni bekapott gól talán annyival még rosszabb, hogy nem is emberelőnyből, hanem a támadóidő lejárta előtt egy másodperccel, távolról, blokkoló kéz mellett ellőtt labdából született. Ez zsinórban a harmadik döntetlenünk volt, láttunk már így kezdődni szépen végződő történetet idén nyáron, de előbb-utóbb győzelemre lesz szükség a továbbjutáshoz.
Cselgáncsban a fiatal, de biztató eredményekkel rendelkező Tóth Krisztián szereplése magában hordozta egy pontszerzés vagy akár érem reményét. A későbbi bronzérmes kínai Cseng Hszün-csao azonban őrületes menetelést produkált, minden ellenfelét ipponnal terítette le, köztük sajnos másodikként a mi fiúnkat is, aki így helyezetlenül zárt a 90 kg-osok között.
Vitorlázóink között a női Laserben Érdi Mária hat futam után némileg rontva a 17., férfi Laserben Vadnai Benjámin szintén rosszabbul áll, mint tegnap – hat futam után a 28. –, míg Finndingiben Berecz Zsombor 4 futam után a 11. helyre jött föl.
Az uszoda viszonylag csendes volt most magyar szempontból, férfi 200 m háton és női 200 mellen már az előfutamban kiestek a magyar úszók, így a női 4x200 gyorsváltó lett az egyetlen, amely említést érdemlően szerepelt, sőt végül pontot is szerzett. A délutáni elődöntőből az ötödik idővel kvalifikálta magát az éjszakai döntőbe, ahol az utolsóként úszó Hosszú Katinka nagy hajrával felhozta a 6. helyre a csapatot.
Ez a nap viszont nyilvánvalóan Szilágyi Áronról, a férfi kardvívás címvédőjéről szólt. Riói zászlóvivőnket sokan babonából féltették, mondván 1948 óta nem nyert olyan olimpikonunk, aki a zászlónkat vitte a megnyitóünnepségen. Szilágyit nem érdekelte a babona, és a londoninál kevésbé ihletett, ám nagyon magabiztos, rámenős stílusban, ellenállhatatlan erőt felmutatva jutott át mindenkin, akit ellene küldtek. Öt asszójából egy sem volt olyan, ahol a végén igazán kiélezett helyzetben kellett volna izgulnunk érte, mindegyiket több tus előnnyel nyerte. Legvégül az amerikai Daryl Homert iskolázta le, éppen a döntőben aratva a legnagyobb különbségű győzelmét. Szilágyi menetelésének és győzelmének részletei, valamint a döntő utáni nyilatkozatok ITT olvashatóak.
Ez volt a magyar csapat ötödik aranyérme, amellyel ötödik helyen áll az éremtáblázaton az ötödik napon.
