Többek mellett a vizes vébén is induló sportolókat és sportért dolgozókat díjazott a kormány
A Magyar Sport Napja alkalmából sportedzőknek, valamint nevelőedzőknek és testnevelő tanároknak adott át tevékenységükért szakmai elismerést Szabó Tünde sportért felelős államtitkár, valamint aktív sportolók nyújtott át ösztöndíjat. A magyar sport napját annak tiszteletére ünnepeljük 2000 óta, hogy 1875. május 6-án a magyar fővárosban rendezték meg a kontinentális Európa első szabadtéri sportversenyét. A díjátadón számos magyar sportvezető és sportoló vett részt, az úszó Cseh Lászlót, valamint az egykori vívóklasszis, ma mesteredző Pézsa Tibort a PestiSrácok.hu meg is szólaltatta.
A Pesti Vigadóban rendezett ünnepségen a Magyar Olimpiai Bizottság nemrégiben megválasztott elnöke, Kulcsár Krisztián mellett ott volt a szervezet főtitkára, Fábián László, a Magyar Paralimpiai Bizottság elnöke, Szabó László, Balogh Gábor, a Nemzeti Diák-, Hallgatói és Szabadidősport Szövetség elnöke, továbbá sportági szövetségi vezetői, felsőoktatási intézmények vezetői és számos aktív sportoló, akik közül többen ösztöndíjat vehettek át Szabó Tünde államtitkártól és Sárfalvi Péter helyettes államtitkártól. A 2016/2017-es tanév második félévében összesen 97, egyetemi tanulmányait végző sportoló és parasportoló részesül ösztöndíjban a kormány ösztöndíj-programja révén. Ez azokat a versenyzőket segíti, akik tanulmányaik ideje alatt esélyesek arra, hogy olimpiai vagy paralimpiai versenyszámban érmet nyerjenek világversenyen. A támogatottak között olyan, kiemelkedő sportolók is akadnak, mint a kétszeres olimpiai bajnok vívó Szilágyi Áron, a szintén kétszeres aranyérmes kajakos, Szabó Gabriella, az ugyancsak kajakban olimpiai bajnok Dombi Rudolf és Csipes Tamara, valamint a hatszoros olimpiai érmes és világbajnok úszó, Cseh László és a kétszeres paralimpiai bajnok úszó, Sors Tamás.
Cseh László még mindig élvezi az úszást
A PestiSrácok.hu megszólaltatta a négy olimpiát megjárt, immár négyszeres ezüst- és kétszeres bronzérmes Cseh Lászlót, akitől a budapesti világbajnokság adta motivációról érdeklődtünk.
Világbajnokságon szerepelni már önmagában remek dolog, hazai közönség előtt versenyezni pedig óriási élmény lesz. Hatalmas az érdeklődés, sok olyannal is találkoztam, aki csalódott, amiért már nem kapott jegyet. Jó, hogy a magyar csapatnak érdemes lesz szurkolni, mert elég erősek vagyunk.
– válaszolta.
A kérdésünkre, hogy a pályafutása megkoronázásának szánja a budapesti világbajnokságot, vagy messzebbre tekint, úgy válaszolt, hogy szeretné folytatni:
Remélem, hogy marad még bennem. Az lenne a legjobb, ha úgy jönnék ki a medencéből, hogy elértem mindent, amire képes vagyok. Most még szeretem és élvezem az úszást, jól is megy, úgyhogy csinálom tovább. Egyelőre ezen a vébén legyünk túl, és a többit utána meglátjuk.
A sportsikerek mögött mindig ott van a nevelőedzők és edzők munkája
A jelen sportolóinak nyújtott ösztöndíjak átadása előtt azokat köszöntötte Szabó Tünde, akik „lerakták a magyar sport alapjait”, azaz a különböző sportágakban jelentős edzői, nevelőedzői vagy testnevelő tanári tevékenységet elvégzett szakembereket. Az államtitkár hangsúlyozta a kormány azon szándékát, hogy Magyarország minél több sporteseménynek adjon otthont, mert ezek „jó hatással vannak a gazdaság élénkítésére, a munkahelyteremtésre ugyanúgy, mint a sport és az egészséges életmód népszerűsítésére is”. Mint mondta, a sport önmagunk legyőzésére, a felelősségvállalásra, egymás segítésére és a szabályok betartására – vagyis az életre nevel.
Magyarország jövőjét az érték- és közösségteremtő fiatalok jelentik, így a felnövekvő nemzedék érdekében a magyar társadalom hosszútávú fejlődésének feltételeit kell megteremtenünk. Közös feladatunk az új generáció szellemi nevelésén túl a fizikai fejlesztése is, hogy egy egészségtudatos, sportos, teljesebb életet élő fiatalság kezébe helyezhessük hazánkat
– fogalmazott Szabó Tünde, aki a kormány, a sportszövetségek és sportegyesületek mellett kiemelte a sportszakemberek jelentőségét is, akiknek kitartó, lemondásokkal teli munkája minden esetben ott van a jelenkor sportsikerei mögött is. Közülük tizenkilencen vehettek át a Vigadóban a kiemelkedő edzői, nevelő-oktatói munkájukért Bay Béla-díjat, a sportolói életművükért Csik Ferenc-díjat, a sport népszerűsítéséért Eszterházy Miksa-díjat, az iskolai és ifjúsági sport fejlesztéséért Kerezsi Endre-díjat, az oktatói és sporttudományos tevékenységükért Kemény Ferenc-díjat, valamint Miniszteri Elismerő Oklevelet.
Kardvívó aranykorszakunk utolsó szemtanúja
A magyar kardvívók utánozhatatlan hőstörténetet írtak 1908–1964 között, hiszen ebben a több, mint fél évszázadban mindig az ő nyakukba került az egyéni olimpiai aranyérem (és sokszor az ezüst és/vagy a bronz is), kivéve az 1920-as játékokat, amelyre nem hívták meg Magyarországot. A kardcsapatunk is szinte verhetetlen volt 1908–1960 között, a kényszerűen kihagyott 1920-as olimpián túl csupán 1924-ben szorult a második helyre. Az aranykorszak elmúltával is jó néhány érmet szereztünk kardvívásban, de a magyarok eredményessége össze sem hasonlítható a korábbi időkkel. A sportolói és edzői életműve elismeréseként Csik Ferenc-díjban részesült kardvívónk, Pézsa Tibor éppen e két korszak határán volt aktív sportoló: 1964-ben, Tokióban ő nyerte a nagy magyar kardvívó sorozat utolsó egyéni aranyérmét, majd 1968-ban egyéniben és csapatban, 1972-ben pedig csapatban további összesen három bronzérmet gyűjtött. Úgy nyilatkozott a PestiSrácok.hu-nak, hogy versenyzőként és edzőként is sokat tett azért, hogy a díjazottak közé kerüljön, mégis úgy érzi, az elismerés az egész magyar kardvívásnak szól.
Az utánpótlás területén saját akadémiáját vezető Pézsa Tibor a Borsody László (1878–1939) őrnagy, egykori vívómester által megteremtett magyar kardvívóiskola elkötelezett híve, és ezt igyekszik újra elterjeszteni.
Borsody zseniális oktatás-módszertant dolgozott ki és hagyott örökül, de csak szóban, nem írásban. A vívás mindig is katonasportág volt, és ez tükröződik azon a gondolkodásmódon, fegyelmen, gyors taktikaváltáson és virtuóz támadásokon, amelyek a Borsody-iskola lényegét jelentik.
Borsody László a Honvéd Sporttanár- és Vívómesterképző Intézet (SPOTI) fővívómestere volt 1926-tól 1936-ig, tanítványai összesen 18 olimpiai aranyérmet nyertek. a SPOTI fővívómesteri tisztségét Szűts János vette át tőle, aki edzette a 30-as, 40-es és 50-es évek legendás vívóit, köztük a hétszeres olimpiai bajnok Gerevich Aladárt és a hatszoros aranyérmes Kovács Pált. Pézsa Tibor szintén Szűts tanítványa volt – innen folytonosság. Áttételesen kötődnek a Borsody-iskolához az 1988-ban aranyérmes férfi kardcsapatunk tagjai, köztük az 1992-ben egyéniben is olimpiai bajnok Szabó Bence, valamint a korábban Gerevich Aladár fia, Gerevich György által edzett Szilágyi Áron is.
Arról is kérdeztük a mesteredzőt, hogy miért szakadt meg a 60-as években ez a páratlan magyar sikersorozat.
Csúnyát fogok mondani: „lebutult” a kardvívás. Kihaltak azok a klasszis vívómesterek, akik úgy képeznék a vívókat, ahogy régen. Azon vagyok, hogy a Borsody-módszer által olyan alapjai legyenek a magyar vívásnak, amelyekre jól lehet építkezni. És meg kell mondani, van egy-két fiatal érdeklődő
– mondta bizakodva Pézsa Tibor, majd hamiskás mosollyal hozzátette:
Aki pedig nem érdeklődik, annak kötelezővé tesszük – hogy valami katonás fegyelem is érvényesüljön.
