Az összeomlás széléről, hat év alatt ért a csúcsra a Fradi vízilabda szakosztálya – Interjú Nyíri Zoltánnal, a Ferencváros ügyvezető alelnökével
Hihetetlen sikereket értek el a Fradi vízilabdásai az utóbbi években, hiszen két bajnoki cím mellett Bajnokok Ligáját is nyertek az idei szezon megkoronázásaként. Régóta vártak a fradisták arra, hogy a pólósok is a "helyükre kerüljenek", de nyilván az ilyen eredmény csak úgy nem pottyan le az égből. Nyíri Zoltánt, a Ferencváros ügyvezető alelnökét kérdeztük a háttérről, az utóbbi évek munkájáról és a sikerhez vezető útról. Az interjúban szóba került a hat évvel ezelőtti fordulópont, amikor a Ferencváros pólócsapata tulajdonképpen az összeomlás szélén volt, majd az azt követő évek sziszifuszi, de eredményes munkájáról is beszélt Nyíri Zoltán, aki nem felejtette el azokat a szereplőket sem, akik munkájukkal segítették a zöld-fehér vízilabdásokat a felemelkedésben.
A Fradi vízilabdásai magyar bajnokok ismét, és Európa trónján is a zöld-fehér klub található. Úgy tudjuk, hat éve még egyáltalán nem gondolhatott senki ilyen eredményekre.
Hat évvel ezelőtt azzal szembesültünk, hogy az előző szakvezetés hibái miatt azt kellett mondanom a játékosoknak, hogy csak az maradjon a csapatnál, aki elfogadja, hogy ebben a szezonban már nem tudunk fizetést adni. Ez borzasztó nehéz helyzet volt, és nagyon sok értékes játékos hagyta el akkor a Ferencvárost - hozzáteszem, teljesen érthető módon. Jansik Dávid vagy Fülöp Bence azóta bajnoki címeket, Bajnokok Ligáját nyertek, de sajnos nem a Fradinál, hanem máshol. Természetesen voltak, akik kitartottak és velünk maradtak, így be tudtuk fejezni a szezont, de majdnem kiestünk. Ez volt a mélypont, és az elmúlt években megnyert trófeákra nézve sem felejtjük el ezt az időszakot. Ez fontos mementó, az ember pedig nem felejtheti el, hogy honnan indult el és hova érkezett.
Hogyan kezdődött az építkezés, és kiknek köszönheti a Fradi a sikeres jelen alapköveinek lerakását?
Az első, igen nehéz időszakról már beszéltem: akkor az volt a siker, hogy egyáltalán meg tudtunk maradni, és nem esett szét a csapat. Mindenképpen ki kell emelnem a Fradi korábbi játékosát és edzőjét, Ambrus Tamást, aki sajnos azóta távozott közülünk. Tamás rengeteget tett azért, hogy meggyőzze Kubatov Gábor elnök urat arról, hogy a vízilabdába érdemes befektetni, és együtt ütőképes szakosztályt tudunk teremteni. Ezt követően leültünk hárman, és azon dolgoztunk minden erőnkkel, hogy a Ferencváros vízilabda szakosztálya működőképes és sikeres lehessen.
Hogyan sikerült elérni ezt a célt?
Tudatosan építkeztünk; az első évben a költségvetésünk csupán pár tízmillió forint volt. Minden évben apró lépéseket tettünk, racionálisan növeltük a költségvetést, tehát ésszel, fenntarthatóan fejlődött a szakosztály. Időközben megérkeztek az első szponzorok is, ezáltal sikerült a szakosztály gazdasági hátterét is stabillá tenni. Fontos volt, hogy egyre szélesebb körben nyilvánvalóvá vált, hogy a Fradinál nem csúsznak a fizetések, rendezett az infrastruktúra, hogy nálunk olyan eszközöket, szakembereket is bevetünk a siker érdekében, ami például a labdarúgásban megszokott, de a pólónál még nem annyira elterjedt. Nálunk nemcsak biztos fizetést kapnak a sportolók, hanem olyan szakmai, infrastrukturális és médiahátteret, ami vonzó a játékosok számára. Olimpiai bajnokok dolgoznak a szakosztály vezetésében, a szakmai stábban, nálunk adott a fejlődési lehetőség. Az is sokat számított, hogy rengeteg szurkolónk van, hogy a fradisták nemcsak a focipályán szurkolnak fanatikusan, hanem az uszodába is remek hangulatot tudnak varázsolni. Ezek a szegmensek együtt vezettek ahhoz, hogy folyamatosan előre tudtunk lépni és egyre jobb játékosokat igazolhattunk le, építhettük a csapatot.
Tehát ezek a sikerek csak az igazolásoknak köszönhetők?
Igen is és nem is. Szükség volt arra, hogy minden évben tudjunk meghatározó játékosokat szerződtetni. Először meg tudtuk győzni Madaras Norbertet és Varga Dánielt, hogy csatlakozzanak hozzánk, majd érkezett Vámos Marci és Varga Dénes, tavaly pedig Aaron Younger és Mezei Tamás. De nemcsak topjátékosokat szerződtettünk, hanem olyanokat is, akik annak idején még egyáltalán nem voltak kész vízilabdázók. Ide sorolnám Német Tonit, Sedlmayer Tamást vagy éppen Nikola Jaksicot, akit nagyon fiatalon hoztunk el Szerbiából. Ők a mi felfedezettjeink, akikben bíztunk, mi neveltük őket meghatározó játékosokká. Rajtuk kívül pedig ott vannak a saját nevelésű játékosaink, akik ma már mind válogatottak: Vogel Soma, Jansik Szilárd, Pohl Zoltán. Tehát nem elég csak igazolni, meg kell látni a csiszolatlan gyémántokat is, azokat a tehetségeket, akiket még ki kell bontani, és emellett természetesen nevelni kell saját játékost is.
A Fradi ki tudja nevelni a saját utánpótlását? Nem egyszerűbb inkább megvenni kész játékosokat, akikkel garancia a Bajnokok Ligája nyolcaddöntője?
Az FTC az egyetlen olyan klub Magyarországon, akinek a férfi és női felnőtt csapata, valamint a fiú ifjúsági és serdülő csapata is bejutott a legjobb négybe a korcsoportjában. Pontosan tudjuk, hogy kik azok a fiatalok az utánpótlásunkban, akik a jövő húzóemberei lehetnek. Nem szeretnék, és nem is fogok neveket mondani, mert ezeknek a srácoknak még nem az a dolga, hogy a hírnévben sütkérezzenek, hanem hogy minden nap megfeszüljenek az edzésen. Az elmúlt két év arra is jó volt, hogy lássák, csak kőkemény munkával lehet elérni a legnagyobb célokat.
Varga Zsolt egyértelműen jó választás volt az edzői posztra, az ő munkája is hozzájárult a sikerekhez, azonban nyilván más játékosok és szakemberek is nagy segítséget jelentetettek a klubnak az építkezésben. Kikre támaszkodhat most leginkább a Fradi vízilabda-szakosztálya?
Nem felejthetjük el azt, hogy ha Kubatov Gábor elnök nem tartaná stratégiai fontosságúnak a csapatsportágakat - így a vízilabdát is -, akkor hiába álmodoznánk nagy sikerekről. A biztos alap neki köszönhető, ezt mindenképpen leszögezhetjük. A vízilabda-szakosztályt Madaras Norbert irányítja, akit hihetetlenül jó látni ebben a szerepkörben. Madarast nemcsak Magyarországon, hanem a nemzetközi elitben is olyan tisztelet veszi körül, amit nagyon jó látni. Norbi egy ambiciózus ember: ugyanúgy képezi magát a civil világban, ahogyan sportolóként a medencében tette. Természetesen nem felejthetjük ki Varga Zsoltot sem, hiszen neki is kulcsszerepe volt a sikerekben. Varga Zsolt a csapattal együtt nőtt naggyá, voltak hihetetlenül feszült, komoly meccsei, de mindig jól jött ki a sorsdöntő találkozókból; nem véletlen, hogy a vízilabdaedzők a világ legjobb edzőjének választották meg. Azt gondolom, ha a saját kollégáid választanak meg a legjobbnak, ahhoz nem kell külön kommentár. Arra viszont nagyon kíváncsi vagyok, hogy miután a csapatával megnyert mindent, amit lehet, a tavalyi évvel szemben végre elnyeri-e a magyar sportújságírók elismerését az év végi sportgálán. Nemcsak a vízilabda-szakosztály stábját, hanem az egész ferencvárosi háttérstábot, a székházban dolgozókat is szeretném kiemelni. A könyvelőket, a sajtóosztályt, a létesítményvezetést, és a különböző területeken, lelkiismeretesen dolgozó kollégákat, akik nélkül nem tudna működni a Ferencváros. Keveset beszélünk róluk, ők is elismerést érdemelnek; az ő munkájuk is benne van abban, hogy ilyen szép eredményeket ér el a klub.
A Fradi szakosztályai képesek megismételni ezt az óriási eredményt?
Nem győzzük hangsúlyozni, hogy jövőre vért kell izzadni, hogy ezt az eredményt megközelítsük. Azt gondolom, hogy a négy csapatbajnoki arany megismétlése nagyobb bravúr lenne, mint hogy ezt idén első alkalommal elértük. Ne felejtsük el, hogy a Fradi százhúsz éves, és most, 2019-ben fordult az elő először, hogy négy csapatbajnoki aranyat nyertünk, ez tehát kivételes teljesítmény. Három csapatbajnoki aranyérmet már nyert korábban több alkalommal is a klub, de négyet most először. Ez a mi aranyévünk. Tehát most nemhogy nem szabad hátradőlni, hanem sokkal keményebben kell dolgoznunk az új szezonban, mint azt a mostaniban tettük. Ahhoz, hogy megközelíthessük az idei sikereket, egyáltalán nem dőlhetünk hátra. A sikert pedig mindenki szeretné megismételni; bátran kijelenthetem, hogy a Fradiban mind a székházban, mind a sportpályákon olyan emberek dolgoznak, akik nem elégedtek meg a sikerrel, és az elért aranyérmek dédelgetése helyett újabb győzelmekre, újabb aranyakra vágynak.
Vezető fotó: MTI
