Válasz a korábbi kérdésünkre: nem, nem fogy el az angolok szerencséje – Spanyol–angol döntő lesz az EB-n

Rögtön a találkozó elején belezavartak a hollandok abba a képletbe, hogy Anglia elkezdi birtokolni a labdát, aztán nem csinál vele semmit. Xavi Simons a saját maga által megszerzett labdával megiramodott a jobb oldalon, nagy lendületet vett, majd akkora erővel a hosszú sarokba bombázott, hogy Pickford is csak megsimogatni tudta a labdát menet közben. A korai gól teljesen átírhatta Southgate „csak semmi kockázat” meccsforgatókönyvét, mert a csapata nemcsak átvette a kezdeményezést, de kifejezetten élesnek is tűntek a kapu előtt. Kane távoli lövéssel tesztelte Verbruggent, majd egy perccel később a Saka lövése utáni lepattanót tűzte rá közelről, de nem tudta eléggé leszorítani. A lendülő lábával viszont eltalálta a blokkolni érkező Dumfries sarkát, amit a bíró előbb elengedett, majd kihívták videózni, és akkor már megítélte érte a büntetőt, sőt be is sárgázta a holland védőt. Megadható volt, de azért nem ekkora szabálytalanság, hogy videószakkört kelljen tartani hozzá.

Itt azért eszébe juthatott a magyar szurkolónak Varga Barnabás lemészárlása ugyanezen az Eb-n, amely videózás után sem ért tizenegyest. Van még mit drótozni ezen a VAR-üzemmódon, mert egyelőre ezer sebből vérzik a dolog. Kane fájós lába viszont hamar meggyógyult, és magabiztosan belőtte a büntetőt. Közben elszaladtak a percek, de lényegében negyedóra után máris túl voltunk két gólon, ráadásul élvezetes meccsen.

Anglia lendületben maradt a következőkre is, majd a 26. percben a nagyon eleven Foden kígyózta át magát a narancssárga védelmen, majd egy elhúzós csel után Verbruggen lába alatt is átgurította a labdát; a kétségbeesetten visszafelé rohanó Dumfries pontosan a gólvonalon kezelte le a golyót, megmentve csapatát a gyors hátránytól. Csak kapkodtuk a fejünket az izgalmas meccs láttán, amikor a hollandok kijöttek a szorításból, és Simons szögletét fejelte a felső lécre Dumfries, akivel különösen sok minden történt eddigre. Nem késett az angol válasz, a különösen izgága Foden távolról is bepróbálkozott a felső sarokra, és ez is kapufa lett.

Angol mezőnyfölény volt, és Bellinghamék nagyon rámenősen letámadtak már a holland térfélen, többször labdát szerezve, majd utána helyzetet teremtve. Ronald Koeman csapatát hamarosan még az is megbontotta, hogy Depay megsérült, és le kellett hozni őt. A félidő vége az angoloké volt, a ráadás perceit (meglepő módon mindössze 3 perc – csak Kane büntetője előtt állt ennyit a játék, de több ápolás is volt) viszont a hollandok igyekeztek kihasználni, sikertelenül.

Nem úgy a hollandok, akik átvették a terület irányítását, uralták a légteret is, és folyamatosan igyekeztek helyzeteket kialakítani. A világ igazságtalansága lett volna, ha az angolok vezetést szereznek, de Saka gólja előtt Walker lesen kapta a labdát a jobb szélen, így nem változott az állás. Érett a holland gól, az angolok pedig nyilvánvalóan megint arra bazíroztak, hogy az ellenfél majd hibázik egyet. Percekkel a vége előtt Watkins maradt le középen Shaw lapos beadásáról, majd Palmer durrantott fölé. Ennyit csinált eddig Anglia a második félidőben, vállalva a kockázatot, hogy több támadóval próbáltak helyzetet teremteni a holland kapu előtt, hiszen ehhez el kellett hagyni ezeknek a támadóknak az őrhelyüket, de nem történt baj, Hollandia nem gyalulta le őket egy gyilkos kontrával. Jött azonban a bombameglepetés, a tíz perce csereként beállt Watkins kapott labdát a tizenhatos jobb oldalán, és a védőjével a nyakán is rá tudott fordulni, majd kilőtte a hosszú alsó sarkot. A rendes játékidő utolsó pillanataiban az angoloknak megint elképesztő mákjuk volt.

elődöntő:

HOLLANDIA–ANGLIA 1:2 (1:1)

gólszerzők: Simons (8.) – Kane (16., B), Watkins (90.)