Pesti Srácok

Könnyedén nyertek a pólósok Japán ellen

Könnyedén nyertek a pólósok Japán ellen

Magabiztosan hozta a férfi vízilabda-válogatott a Japán elleni kötelező győzelmet: Kis Gábor öt, a csapat tizenhétig gólig jutott, s végül tízzel nyert a szimpatikusan játszó japán együttes ellen. Bizakodva várhatjuk a Brazília elleni rangadót.

Ha valaki azt mondja, hogy három kör után Szerbia kiesésre állt a habkönnyűnek ítélt A csoportban, akkor egészen biztosan félnótásnak, szélütöttnek nézik. Pedig éppen ez a helyzet – mennyire ünnepelnénk, ha két fordulóval később is ez lenne az állás –, ez is bizonyítja, hogy vízilabdában tényleg egyre kisebb a ’nagyok’ és a ’kicsik’ között. Brazília Szerbia legyőzése után éppenséggel vezeti csoportunkat, és ez még akkor is megsüvegelendő, ha tudjuk, hogy a kézilabdához hasonlóan ebben a sportágban is simán engedélyezik a honosítást. Sajnos. A szerb játékosok szemét éppen honfitársuk, Slobodan Soro védte ki (képzeljük el, mi lesz a sorsa, ha ezt a kieséses szakaszban is megteszi), de a brazilok ’leigazolták’ a horvát Josip Vrlicet, az olasz Paulo Salemit és a spanyol Felipe Perronét is. A legnagyobb húzás persze az edzőlegenda Ratko Rudic megszerzése volt.

Nekünk persze most a mienkre kellett figyelnünk. Japán ellen kötelező volt a győzelem a három döntetlennel álló magyar válogatottnak, és Benedek Tibor játékosai semmit sem bíztak a véletlenre. Bár a japánok vezetésünk után egyenlítettek (1–1), már az első negyedben eldöntöttük a találkozót (5–1), Manhercz Krisztián egymaga hármat vállalt. A második negyededben Kis Gábor duplázott, s bár Varga Dénes góljára válaszolt Japán, Szivós Márton 9–2-re alakította az eredményt. Ezután sokáig csendesen csordogált a meccs, majd a japánok szépítettek, és Kis Gábor a néhány súlycsoporttal könnyebb japán védőt lerázva magáról könnyedén lőtte meg negyedik gólját (10–3). Manhercz sem akart lemaradni, és egyenlített a Kis elleni különmeccsben (11–3).

Takaréklángon teljesítették a második félidőt

PestiSracok facebook image

A második félidőt Decker Ádám góljával kezdtük, aztán több helyzetet elszórakoztunk, illetve Vámos Márton lőtt egy hatalmas kapufát, majd Varga Dénes bombázott be egy újabb szép gólt (13–3). Ezután viszont inkább a japánokról, és a mieink lezserségéről szólt a meccs, a szimpatikus ellenfél kapusa, Katsuyuki Tanamura többször védett, elől pedig kétszer is megvillantak, így feljöttek nyolc gólra (13–5).

A döntetlenre engedett harmadik negyedet követően jobban kezdtük a záró nyolc percet: előbb Varga Dániel, majd Vámos lőtt gólt, ezután Japán jelentkezett egy ügyes pattintással (15–6). A végéig még három gól esett, Kis Gábor végül ötig jutott, s tízzel nyert nyert a válogatott (17–7). Valamelyest nyugodtabban várhatjuk a Brazília elleni – igen – rangadót.

Férfi vízilabdatorna, 4. forduló:

A csoport: Magyarország-Japán 17-7 (5-1, 6-2, 2-2, 4-2) Maria Lenk Uszoda, 300 néző, v.: Ivanovski (montenegrói), Rezvani (iráni) gólszerzők: Kis 5, Manhercz 4, Varga Dé. 3, Szivós, Decker Á., Varga Dá., Vámos, Hosnyánszky 1-1, illetve Takej 3, Okava, Kadono, Simizu, Araj 1-1 emberelőny/gól: 3/2, illetve 9/3

Fotó: MTI

Ajánljuk még

Kegyelemre várva: a Budaházy család és a terrorvád 14 éve

Exkluzív 2023 január 7.
A Hunnia-ügy tizenhét vádlottja közül hétnek adott kegyelmet a közelmúltban Novák Katalin köztársasági elnök. Tíznek nem, azaz esetükben a döntést elhalasztotta. Budaházy Györgynek, a 2006-os nemzeti ellenálás vezéralakjának az újév nem hozta el a szabadságot. A háromgyermekes gépészmérnök édesapa 2009 óta áll büntetőeljárás alatt, a legsúlyosabb terrorváddal olyan események miatt, amelyek a gyurcsányi rendőrterror idején történtek és amelyekben egyetlen ember haja szála sem görbült meg. Amikor Budaházyt először elvitték a rendőrök, a legkisebb lánya mindössze 3 éves volt. Három gyermek nőtt fel úgy, hogy az édesapa fontos helyzetekben, amikor szükség lett volna egy apára, nem lehetett mellettük. A PestiSrácok.hu exkluzív riportjában most ők, a családtagok mesélnek: Bernadett, a feleség, akinek össze kellett tartania a családot; Villő, akinek kisgyermek korában konkrétan nélkülöznie kellett az apát; Boglárka, az NB I-es röplabdázó, aki éveken át hiába nézett a lelátó felé, édesapja büszke tekintetét keresve; és Botond, aki a közös filmnézésekre, íjászatokra emlékezve merített erőt, amikor tizenévesen neki kellett lennie a férfinak a családban, az erőt tartani édesanyjában és húgaiban. A közgazdász feleség ma egy ügyvédi irodában dolgozik, a két nagyobb gyermek egyetemre jár, élsportoló, a legkisebb még gimnáziumba – minden nehézség ellenére olyan emberekké váltak, akikre édesapjuk büszke lehet.