Mentális erő, Görbicz Anita sokadvirágzása és egy felejthetetlen győzelem
Örökség - az angol, amerikai sportsajtó gyakran használja ezt a kifejezést, ha egy világklasszis sportoló nagy meccseiről ír, amellyel beírja, beírta magát a történelembe.. A vasárnapi női kézilabda-Bajnokok Ligája-döntő kapcsán Görbicz Anitával kapcsolatban juthat ez eszünkbe. A világklasszis irányító édesanyaként visszatérve, balszélre "száműzve" lett meccsnyerő ember a kétnapos Final Fourban, számunkra ő volt a harmadszor is BL-győzte Győr legjobbja.
Feledhetetlen döntőt játszott a Győr női kézilabda-csapata, és szerencsére erre a mérkőzésre mindig jó szívvel fogunk emlékezni. Bár a magyar csapat a rendes játékidőben tulajdonképpen már kétszer is „megnyerte” a Vardar elleni Bajnokok Ligája-döntőt, egészen a hosszabbítás végéig kellett várnunk az ünneplésre.
Mentálisan, fejben ezúttal verhetetlen volt a Győr, hiába volt hosszabb a padja a macedón ellenfélnek, hiába jöttek fel ők hátrányból – és kerültek ezzel elvileg lélektani előnybe a hosszabbításra –, mégis a magyar együttes vitte be a döntő gólt, és a legvégén szépen lepergette a maradék időt.
Profin, hatalmas szívvel küzdve.
„Most nagyon erősek voltunk mentálisan, egyszerűen nem lehetett kérdés, mi lesz a végeredmény – szögezte le a Nemzeti Sportnak a jobbszélső Bódi Bernadett. –
Ha hetesek lettek volna, azt is megcsináltuk volna”.
A magyar válogatott szélső ezzel a tavalyi, hetesekkel elbukott fináléra utalt, amikor a román Bukarest némileg esélytelenül megverte a magyar csapatot.
Éppen az a vereség az, ami felértékeli ezt a győzelmet. Hogy nem remegtek meg, amikor ismét hosszabbításra készültek, nem bénította meg őket a 2016-os budapesti finálé rémálma.
A mi legjobbunk (MVP) Görbicz Anita, akit nem lehet leírni
A budapesti Final Four legjobbja – számunkra – Görbicz Anita volt, bár hivatalosan nem ő lett a legértékesebb játékos (MVP), nem kérdés, mi őt választanánk.
A világklasszis irányító gyermeke megszületése után a legfontosabb pillanatban érte el csúcsformáját, az elődöntőben és a döntőben összesen tizenhat (!) gólt dobott úgy, hogy szinte végig a balszélen játszott.
Gyakorlatilag csak néhány percig játszhatott kedvenc helyén, annak ellenére, hogy azon a poszton az egyetemes kézilabda történetének egyik valaha volt legjobb játékosa. De nem kesergett, duzzogott ezen, hanem ott hozta ki magából a legtöbbet, ahova a spanyol edző tette. Tökéletesen koncentrálva.
Érthető, hogy a győzelem után a klubszinten már mindent elérő világklasszis a kamerák előtt elsírta magát, hihetetlen feszültség és öröm tört egyszerre fel. „Mindegyik győzelmemet nagyon nagy öröm kísérte, de ebben a harmadikban két kemény évem volt, ezért ez különleges a számomra – mondta az Origónak később. – Örülök neki, hogy erre a két napra kerültem ilyen jó formába, és be tudtam bizonyítani, hogy nem szabad leírni még ennyi évesen sem”.
Nem is tettük. A vasárnapi budapesti döntő után éjjel hatalmas ünneplés fogadta Győrben a csapatot. A játékosokat és a szakmai stáb tagjait egyesével szólították a színpadra, amelyre utolsóként Görbicz lépett fel a trófeával. Ahogyan azt illik. A városvezetés nevében Borkai Zsolt polgármester köszöntötte az ETO BL-győztes játékosait, edzőit és szurkolóit. Ezt a győzelmet sokáig nem fogjuk feledni.
Fotó: EHF/Kisalfold.hu/MTI.hu
