Kiharcoltuk a döntetlent Moszkvában! Oroszország–Magyarország: 0–0
Az utóbbi évek legharciasabb, legkeményebb magyar válogatott mérkőzésén vagyunk túl a moszkvai kirándulást követően. A nemzeti tizenegy szó szerint megküzdött a döntetlenért, nem volt egy haszontalan magyar játékos sem a pályán, izgalmakban sem volt hiány, úgyhogy remek estét zártak Rossi mester tanítványai. Ráadásul nem várt helyen állunk a Nemzet Ligájában! Oroszország–Magyarország: 0–0!
1956-ban, Czibor Zoltán góljával sikerült utoljára idegenben orosz földön futballmérkőzést nyerni. Nem ma volt, ugyanakkor az utóbbi hetekben sok statisztikai adatot javítottunk, már ami az idegenbeli meccseinkre vonatkozik. Félve vártuk a szerb ütközetet, az oroszt mitől vártuk volna másképpen? Viszont a szerda estét nem kellett nézők nélkül rendezni: egyharmad ház előtt hozták "tető" alá az orosz-magyar Nemzetek Ligája meccset a Dinamo Moszkva stadionjában.
Már az első percben helyzetbe tudták hozni Nikolicsot, viszont les miatt lefújták az akciót. A vajdasági magyar játékos ismételten Szalai Ádámmal tartózkodott a pályán; úgy látszik a Rossi-taktika megengedi ezt, a Storck-féle nem engedte. A másik nagy változás a kezdőcsapatot tekintve Dibusz Dénes szereplése, aki a Németországba visszahívott Gulácsit helyesítette. Az első percekben érezhető volt: az oroszok minél előbb gólt szeretnének rúgni. Szerencsére ez az első tíz percben nem sikerült nekik, pedig sokat járatták a labdát a tizenhatosunk előtt.
A tizenharmadik percig kellett várni, mire felért a magyar csapat az orosz kapu elé, veszélyt azonban nem okoztunk, és nem volt nehéz észrevenni: az ellenfél ugyanúgy villámgyorsan helyzetbe tudja hozni magát, akárcsak a magyar csapat, merthogy az utóbbi időkben ebben kifejezetten jók vagyunk. Az első negyedóra egy Szalai Attila-lövéssel zárult, de fölément a labda. Bár az oroszok jóval összeszedettebben mozogtak a pályán, mint a szerbek, a magyar válogatott bebizonyította, hogy annyira már nem kell félteni őket, bírják a harcot a fiúk, merthogy inkább így lehetne jellemezni a folytatást. A huszonegyedik percben Holendert hosszasan ápolni is kellett.
A következő percekben főleg a középpályán volt nagy mozgás és birkózás, Botka be is sárgult, a védelmünk jól muzsikált, viszont a feladott labdáink nem voltak pontosak. A harmincadik percben már rá tudtunk mozdulni az orosz kapura, Holender beadását követően azonban lest fújt a bíró, utána azonnal kontráztak az oroszok, de a magyar védelem állta a sarat. Négy percet követően változott a meccs képe, de sem a szabadrúgás utáni akciónk, sem a bedobás utáni nem segített minket gólhoz. Bár az utolsó percben kaptunk izgalmas pillanatokat bőven, kijelenthetjük: az első félidő kiegyenlített játékkal, sok ütközéssel és gól nélküli döntetlen állással ért véget.
Holender védekezésben ezen a meccsen kevés volt, ezért a második félidőre érkezett a helyére Fiola, míg Gazdagot Nagy Ádám váltotta, így két helyen is változtatott Rossi mester a második félidő legelején. Jobban is kezdtük ezt a játékrészt, az első percekben többet volt nálunk a zsuga és mi irányítottunk. Az ötvennegyedik percben változott a kép és Dibusztól volt szükség bravúrra, ami után jött egy orosz szöglet is, de fel tudtunk szabadítani, majd jött Jonov, de szerencsénkre mellé lőtt. Három perccel később ugyanez a játékos megint megizzasztott minket, de nem kaptunk gólt. Izgalmakban nem volt hiány ekkor, majd a hatvankettedik percben a fiatal Varga Kevint is beállította Rossi mester. A meccs ezen szakasza orosz fölényben folyt, de a hatvanhetedik percben végre újra eljutottunk az ellenfél kapuja elé: Varga Kevin beadását Nego lőtte a kapusba. Ezt követően megint teret és helyzeteket hagytunk az ellenfélnek, de Fortuna fogta a kezünket! Persze ahogy jött a mérkőzés vége, nem kell meglepődni, hogy beszorít minket egy hazai csapat, de tovább folytattuk a harcot, így kapott gól nélkül várhattuk az utolsó negyedórát.
A találkozó vége hatalmas orosz nyomást hozott, amit férfiasan viseltünk és mindig megvoltak a kontralehetőségeink a letámadásokból szabadulva, ami dicséretes. Ebben a nehéz helyzetben a fiatal cserék jól teljesítettek, ami szintén pozitív dolog a magyar futballt nézve. A legutolsó percekben már tényleg csak azért lehetett izgulni, hogy a sokat dolgozó védelmünk nehogy gólt kapjon. De nem kaptak, így az utóbbi idők legkeményebb mérkőzését döntetlenre hoztuk le, amiért az egész csapatot hatalmas elismerés illeti. Mindenki hasznos volt, a Nemzetek Ligájában jól állunk, és végül egy utolsó gondolat: a hazai bajnokságban játszó magyarok előtt is meg kell emelni a kalapunkat. Dibusz és Botka remekül játszottak. Gratulálunk a magyar válogatottnak, akik őrzik második helyüket a csoportjukban.
