Pesti Srácok

Győzelemmel zárta az évet a Ferencváros labdarúgó csapata! - FTC–Budafok 2:1

Győzelemmel zárta az évet a Ferencváros labdarúgó csapata! - FTC–Budafok 2:1

Majdnem egy órán keresztül gyűrte a Budafokot a Ferencváros csapata az utolsó idei hazai bajnoki mérkőzésén, mire gólt tudott rúgni. Szerhij Rebrov legénysége azonban nem engedte, hogy bármi probléma előfordulhasson, és a meccs szinte minden percét irányítva győzte le az egykori Fradi-futballista, Csizmadia Csaba együttesét. A hazai szurkolók nagy örömére a mérkőzés utolsó húsz percére újra a pályán láthatták Varga Rolandot, az ellenfél pedig annak örülhetett, hogy gólt rúghattak a Groupama Arénában. A Ferencváros magabiztos győzelemmel mehet a téli pihenőre, míg a Budafoknak hátravan még egy meccs.

Továbbra sem kell elmenni szó nélkül amellett a tény mellett, hogy amit a Fradi ebben az esztendőben produkált, az nagyon megsüvegelendő. Remek nyarat zártak a zöld-fehérek, és az őszi menetelés a Bajnokok Ligájában a magyar futball aranybetűs ünnepei közé fog tartozni. A hatvan hazai mérkőzés óta veretlen Fradi nemcsak a nemzetközi porondon bizonyított, hanem az itthoni bajnokságban is remekel. Egyelőre nem talált legyőzőre a klub, nemcsak hazai, hanem idegen pályán sem.

A keret nagyon mély, és Szerhij Rebrov játékrendszere tisztességesen működik. A legutóbbi három magyar bajnoki fordulóban kétgólos különbséggel verték az ellenfeleket, így a Budafok számára nem kecsegtetett sok remény a győzelemre, de még a döntetlenre sem. Ettől független a budai alakulat is megérdemel minden dícséretet, hiszen a 12 csapatos első liga nehéz pálya egy frissen feljutó klubnak, azonban a budafoki csapat rendre helytáll a találkozóin és a kilencedik helyről várta a Ferencváros elleni mérkőzést.

Somália remek formában játszott az első félidőben, gólt azonban nem tudott lőni. Fotó: FTC
PestiSracok facebook image

Hetvennégy év után harsant fel a bírói kezdő sípszó első osztályú FTC–Budafok mérkőzésen, és ennek a történelmi pillanatnak tisztelet adva azonnal nagy tempóban kezdett el támadni a Fradi, majd mindjárt az első percben Uzuni lőtt a kapu mellé. A későbbiekben a Budafok is próbálkozott: főleg azt szerették volna elkerülni, hogy a hazaiak beszorítsák őket a saját térfelükre. Ezt Csizmadia Csaba tanítványai jól is csinálták, mi több, a tizedik percre már több támadással is próbálkoztak. Főleg Medgyes játéka volt tetszetős, aki olykor úgy futott át a pálya balszélén, hogy nem találkozott zöld mezes játékossal.

Az első negyedóra már mérsékeltebb tempóval zárult és rengeteg harccal a középpályán; a Fradi inkább átlövésekkel próbálkozott, a Budafok pedig még bírta a tempót. A huszadik percben már láthattunk komolyabb hazai megindulásokat is, de a vendég védők, Nikoliccsal az élen résen voltak és tudták tisztázni a beadásokat.

Ahogy teltek a percek, a Budafok úgy szorult be a kapuja elé, rengeteg helyzetet alakított ki a Fradi, de egyikből sem talált be. A huszonhatodik percben aztán a nagy nyomulás vége egy szabadrúgás lett, amit remek helyről, úgy tizennyolc méterről végzett el Uzuni, de a budafoki hálóőr jól helyezkedett és védeni tudott. Az FTC a továbbiakban is nyomasztó fölényben játszott, több szögletet is elvégzett a csapat, a túloldalon meg közben Dibusz saját magát tartotta melegen különböző gyakorlatokkal, de sem rövidpasszokból, sem pedig átlövésekből vagy éppen beívelt labdákból nem teremtődött veszélyes szituáció.

A harmincharmadik percben végre szöglethez jutottak a budafokiak, de a kontrából majdnem gólt kaptak: Uzuni volt ismét veszélyes, három perccel később pedig Somália távoli lövése keltett rémületet, azonban a kaput, ha nem is sokkal, de elkerülte. A Budafok továbbra is remekül védekezik, nem lehet áttörni rajtuk cselekkel, a távoli lövések pedig célt tévesztenek a hazaiak részéről, úgyhogy a negyvenedik percben sem változott még az állás. A negyvennegyedik percben több helyzet is teremtődik a Fradi előtt, de a budafoki védők a földre teremtették a csatárokat, és mivel szabályosan tették mindezt, így nem kaptak gólt. Az első félidő hatalmas hazai nyomással, olykor rohamokkal volt tarkított, de mivel gól nem született a lefújásig, így 0–0-ás döntetlen állással vonultak az öltözőbe a csapatok.

Haratyin harcolt a labdával fejjel, később büntetőből be is talált. Fotó: FTC

A második félidőben Póser, a budafoki kapus brillírozott a játékrész elején, hiszen mind Tokmac, mind pedig Baturina lövését hárítani tudta – elképesztő pillanatok voltak ezek. Nem tudom, hogy ilyen esetben helytálló-e az "ettől szép a futball" közhely, de amikor elmúlt az ötvenedik perc, eltöprengtem azon, hogy a szinte egykapuzásból álló mérkőzéshez foghatót láttam-e mostanában, ám nem találtam megfelelő példát.

Aztán az ötvenhetedik percben Lovrencsics Gergő nem engedte, hogy ezen tovább törjem a fejem, mert a hazai szurkolók legnagyobb örömére ő lőtte a Fradi a 2020-as esztendőben utolsó mérkőzésének első gólját. Isael szabadrúgása pattant ki a kapusról és arra érkezett szemfülesen a magyar védő. Ezzel kialakult az 1–0-ás állás, majd öt percet követően egy kezezés miatt tizenegyeshez jutott a Fradi, és Haratyin szépen belőtte, így 2–0-ra módosultak a számok az eredménykijelzőn.

A szinte már unalmassá vált hazai vergődésnek hirtelen megjött az eredménye két gól formájában, és így a Budafok trénere el is kezdte a cseréit. Akárcsak a Ferencváros csapata, amely meglepetésre Uzuni helyére a rég nem látott Varga Rolandot küldte a pályára.

A hetvenötödik percben egy ellentámadásból, gyönyörű összjátékot bemutatva szépített a Budafok: Zsóri Dániel érkezett egy remek beadásra, amit könnyedén értékesített. 2–1-re módosult az állás, így újra izgalmassá vált a találkozó, és volt miért ismét hatalmas nyomulást bemutatnia a Fradinak a budafokiak térfelén.

A nyolcvanadik percben Varga megmutatta magát és remekül indította Baturinát, de a horvát csatár nem érte el pontosan a labdát. A Fradi természetesen támadott tovább, és hat perccel később ismét ez a két játékos hozott össze egy veszélyes kapura lövést, de Baturina lövését megfogta Póser kapus. A találkozó utolsó perceiben sem változott a meccs képe, azonban a kilencvenkettedik percben Kulcsár révén szöglethez jutott a vendég gárda, de Oláh föléfejelte, így elmaradt az egyenlítés. Rendkívül érdekes pillanata volt ez a meccsnek, hiszen ennyire szép helyzetük talán egy volt az egész találkozó alatt. S bár hősiesen küzdött a Budafok a lefújásig, gól már nem tudtak elérni ebben a kevés időben, így a meccs végeredménye 2–1-es hazai siker lett.

Ezzel a győzelemmel a Ferencváros nemcsak szépen búcsúzik a zord 2020-as évtől, és büszkén, nyugodtan mehet a téli pihenőre, hanem továbbra is veretlenül vezeti a hazai NB1-es tabellát. A Budafok pedig ezzel a vereséggel maradt a tabella kilencedik helyén, viszont számukra december 23-án még lesz egy nagy kiesési rangadó a Honvéd ellen, és csak utána jár a szabadság a csapatnak.

Ajánljuk még

"Az árulók nem mi vagyunk, és nem én változtam, hanem Orbán" - Itt az exkluzív Csintalan-Vincze PS-interjú! (videókkal!)

Magyar ugar 2018 április 23.
Jajj, Istenem, ne hülyéskedj már, hogy Simicska Lajos záratta be a Magyar Nemzetet, meg a Lánchíd Rádiót. Értem én, hogy elzáratlan pénzcsapok özönével a hát mögött nehéz megérteni, de előbb, vagy utóbb mindenki megtanulja, hogy milyen ez, hogy adott esetben a hónap végén elfogyhat a lóvé és arról kell dönteni, hogy az egész család megy-e a levesbe - jelentette ki a PestiSrácok.hu-nak adott exkluzív páros interjúban Csintalan Sándor, aki lányával, a konzervatív értékeket valló és a Fidelitasban politizáló Vincze Emíliával beszélgetett portálunkkal. A Hír TV műsorvezetője, Simicska Lajos bizalmi embere elárulta, Simicska döntésébe nem volt beavatva, mert ilyen döntést neki kell meghoznia, de barátai és kollégái kerültek szörnyű helyzetbe. Csintalan szerint a G-napon az kockáztatott, aki a Magyar Nemzetnél, Lánchíd Rádiónál és a Hír TV-nél maradt. Szarvas Szilveszter ezzel kapcsolatban vitába szállt Csintalannal.

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.