Pesti Srácok

Egy szép villanás elég volt: Oroszország legyőzte a becsülettel küzdő Finnországot

Egy szép villanás elég volt: Oroszország legyőzte a becsülettel küzdő Finnországot

Nem ez volt az Eb legjobb meccse, de az oroszokat ez kevéssé érdekli. Érthető: Oroszország egy kifejezetten szép góllal legyőzte Finnországot, így van még esélye a továbbjutásra.

Ezen a meccsen nem volt kérdés, győznie kellett az orosz válogatottnak ahhoz, hogy még legyen esélye a továbbjutásra. Szentpéterváron, a finnek ellen – nem várt lehetetlen küldetés a hazai együttesre.

Ehhez képest az első félidő jobbára kiegyenlített játékot hozott, bár többnyire Oroszország birtokolta a labdát, a finnek jól, taktikusan védekeztek, az orosz csapat meg különösebb ötlet, kreativitás nélkül robotolt.

Igaz, az orosz kapitány egy húzása bejött: a belgák elleni vereség után betette a csapatba a fiatal Szafonovot és az orosz kapustehetség kifejezetten jól „söprögetett”.

PestiSracok facebook image

Mirancsuk technikás gólja

A félidő hajrájában aztán a végre megvillanó oroszok lőttek egy gyönyörű gólt: Mirancsuk a kulcsember Dzjubával kényszerítőzött, majd egy csel után finoman a jobb felsőbe tekert (1–0). Már ezért megérte megnézni a félidőt.

A szünet után kiegyenlítettebb lett a meccs, hiszen a finneknek muszáj volt támadóbban futballozni. Volt is pár finn lehetőség, de nagyobb helyzetek az oroszoknál voltak – más kérdés, hogy nem tudtak élni ezekkel. Kuzjajev lövésénél a finn Hradecký védett hatalmasat.

A hajrára egygólos orosz előnnyel fordultak a csapatok, így egy kérdés maradt: képes-e Finnország egyenlíteni? Próbálkozni próbálkoztak, de kevés sikerrel, az oroszok olyan olaszosan lehozták a meccset. A győzelem megvan, az utolsó fordulóra is izgalmas marad a csoport.

Vezető kép: MTI/AP/Reuters/Jevgenyija Novozsenyina

Ajánljuk még

Állítólagos zaklató üzenetek miatt kilencedik hónapja tartják letartóztatásban Szöőr Annát, a Civil Jogász Bizottság volt tagját

Magyar ugar 2020 október 30.
Kafkai abszurdba fordult a patrióta jogász-pszichológus ügye. Szöőr Anna családi vitái fajultak el annyira, hogy jelenleg zaklatás vádjával áll bíróság előtt, nem először. A vád szerint jelenlegi férjét, korábbi házastársát, vele közös gyermekeinek keresztanyját és a család ügyvédjét árasztotta el kéretlen elektronikus levelekkel, üzenetekkel. Bár a védők és egyes szakértői megállapítások szerint még azt sem bizonyítható, hogy egyáltalán Szöőr Anna írta a sérelmezett üzeneteket, mégis tizenkét hónapra fogházba záratná az ügyészség. Bűnismétlés veszélyére való hivatkozással a Budai Központi Kerületi Bíróság idén február 18-án rendelte el a letartóztatását. Kilencedik hónapja tartják fogva, nyolcszemélyes cellában, köztörvényes, köztük életellenes bűncselekmények miatt letartóztatottakkal összezárva (ami persze nem meglepő, letartóztatás esetén bárki bárkivel egy cellába kerülhet - a szerk.). A tárgyalásokra szoros kéz- és lábbilincsben viszik, nem telefonálhat, nem fogadhat látogatókat, és védőinek a szabadlábra helyezését, illetve a kényszerintézkedés enyhítésére benyújtott indítványait rendszeresen lesöprik. "Az új büntetőeljárási törvény szigorúan szabályozza a letartóztatás, mint legszigorúbb kényszerintézkedés alkalmazását. Ezt a kényszerintézkedést csak a legvégső, különösen indokolt esetben rendelhetik el. Ami történik, előrehozott büntetésnek és beismerés, kikényszerítés meg nem engedett eszközének tűnik, olyan jogi nonszensz, amelyet az ügyet ismerő védők széles körének megdöbbenése és értetlensége kíséri" – mondta a PestiSrácok.hu-nak Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat vezetője, aki Szöőr Anna egyik védője is egyben, Molnár László Zsolt ügyvéd mellett. A jogász-pszichológus érdekében a Nemzeti Jogvédő Szolgálaton kívül a Lovas István Társaság és a Nemzetegyesítő Mozgalom is kiállt a napokban.

Csurka István igazsága – és tévedése

Vezércikk 2020 május 26.
„A Pistának sok mindenben igaza van” – mondta egyszer Antall József, amire sem hívei, sem bírálói nem szívesen emlékeznek ma már. Csurka határozottabb fellépést szeretett volna nemcsak a baloldallal, de általában azokkal szemben, akiket ma politikai establishmentnek, globalista hatalmi elitnek nevezünk. Antall hívei, egykori közvetlen munkatársai közül sokan nem szívesen látják be, hogy maga a miniszterelnök nagyon is tisztában volt azon erők gonosz és veszélyes mivoltával, akikkel szemben ők ma jobb esetben naivan, a fejüket homokba dugóan megengedőek, rosszabb esetben kifejezetten a kegyeikre, vállveregetéseikre hajaznak. Gyűlölői pedig abban a hamis önigazolásban hergelik magukat és egymást, hogy ő is a „háttérhatalom” embere volt. (Valójában épp az ellenkezője: az ő személye akadályozta meg, hogy Magyarországon ellenállás nélkül mentsék át minden hatalmukat a posztkommunisták, váltsanak át komcsiból liberális bőrbe a „gyíkemberek”.)