Argentínának háromszor kellett elvégeznie a munkát a továbbjutáshoz – Argentína–Hollandia 2:2, büntetőkkel 4:2
Folyamatos fejlődést és szokatlanul tudatos építkezést láttunk az argentinoktól a tornán. Nem brillíroztak még olyan lenyűgöző játékkal, mint a spanyolok vagy a brazilok – ők is milyen sokra mentek vele, ugye –, de amennyire szükség van a továbblépéshez, annyit mindig elő tudtak húzni a cilinderből. Ez az európaiasan kimért és taktikus, mindenféle önpusztító latinos könnyelműsködést nélkülöző játék messzire viheti őket – így tűnhetett 90 percen át, de a rendes játékidő ráadásában, az elszabadult indulatok közepette, a hollandok nagy erőket mozgósítva focit is mutattak, és hosszabbításra mentették a vert helyzetüket. Egy fordulatos és izzó hangulatú meccsen hiába nyomták meg iszonyatosan a hosszabbítás végét megint az argentinok, négy gól és tizennégy sárga lap után csak a büntetők döntöttek a javukra.
A holland térfélen töltötték az idő nagy részét a csapatok a meccs elején, de nem diktáltak gyilkos iramot az argentinok. Senki számára nem meglepetés persze, hogy a hollandok hihetetlenül gyors és hatékony kontrákra képesek, tehát nem árt óvatosnak lenni velük. A dél-amerikaiak felejthető, erőtlen lövésekkel próbálkoztak, de ezekből több is kaput ért, szóval a spanyolok hatékonysági mutatóját például már egy fél félidő alatt túlszárnyalták. A félidő közepén előbb Messi, majd kisvártatva Bergwijn lövésében is benne rejlett a komoly veszélyeztetés lehetősége, de mindketten elég pontatlanul céloztak.
Messi így, 35 évesen már nem csinál sportot abból, hogy egymaga bevigye a labdát az ellenfél három-négy játékosa közé, majd az általa összegyűjtött boly túlvégén kiszaladjon a labdával, ám meccsről meccsre egyre jobban húzóembere a csapatának. Még mindig életveszélyesen cselez egy az egy ellen is, remekül elviszi időnként a védőket, lendületet tud adni az argentin támadásoknak, és elképesztő passzokkal talál, vagy ha nincs, akkor csinál lyukat az ellenfél védelmén. Ezúttal is óriásit villant, egy csellel kibillentette a rárontó védőt, meghúzta befelé, majd a narancssárga mezesek sűrű jelenléte ellenére forintos passzal juttatta el a labdát Molinához; a ki tudja, hogyan a kapu elé keveredett jobbszélső pedig külsővel ütemtelenül, laposan a kapuba lőtt. A gól felélénkítette a csapatok érdeklődését, és az ide-oda csapódó támadáshullámok közepette szétszakadt a középpálya, ami kifejezetten jót tett a meccsnek.
Ez a rohanás aztán vissza is állt a megszokott szintre a második játékrészre fordulva, kezdett kicsit unalomba fordulni a történet. A 63. percben aztán nagy, kövér pecsétet nyomhatott volna Messi a hollandok sorsára, egy jó 20 méterről elvégzett szabadrúgással. A bivalyerős és ravaszul csapódó lövés hajszállal ment el a léc fölött, felülről megrezegtetve a hálót – lett volna vele gondja Noppertnek, ha egy picit lejjebb megy. Az eseménytelenséget Dumfries törte meg, miután teljesen fölöslegesen felrúgta a tizenhatos vonalán éppen belül cselezgető Acuñát. A megítélt büntetőt Messi profin, a kapusnak esélyt se hagyva varrta be a bal felsőbe. Azt hittük, ezzel vége, de nem. Egy lökdösődés formájában már ekkor elkezdtek felhevülni az indulatok, és a folyamat később még fokozódott. Előbb azonban a játék képéhez képest váratlanul, egy jó beadásból Weghorst csúsztatott fejesével szépítettek a hollandok – először találták el a kaput a meccsen.
Itt hirtelen átfordult valami, a németalföldi csapat eszeveszett hajrába kezdett a reményeik feltámasztásáért. Rögtön a gól után Weghorst nem túl úriemberi módon felrúgta Messit, ez sem tett jót a két nép barátságának. Kimaradt egy újabb holland helyzet, majd Berghuis is besárgult Messi megrongálásáért. Az argentinok sem tudták már olyan hűvösen kezelni a megnövekedett nyomást és Messi állandó faragását. Paredes előbb sárga lapot érően felrúgott egy hollandot, majd felpattant és teljes erővel a holland kispad egyik üres székébe bikázta a labdát, amire az ott ülők egy emberként pattantak fel, a legendás nyitókérdést Paredesnek szegezve: „Mi van?! Mi van?! Mi van?!”. A jóval nagyobb termetű Van Dijk mellkassal terítette le az argentin tettest, de a lökdösődést végül mindenki túlélte.
Parázs pillanatok voltak. Nem múlt el azonban az állapot, miszerint a hollandoknak csupán egy gól kellett a túléléshez. Berghuis a sorfalba bombázott egy szabadrúgást, majd az argentinok perceken át kifejelték a holland beíveléseket, ám ahogy meleg lett a pite, nem bírták higgadtan kezelni az eseményeket. A legvégén újabb holland szabadrúgást okozott Pezzella, és ez lett a vesztük: Koopmeiners ahelyett, hogy 17 méterről kapura tekerte volna, ahogy mindenki várta, iszonyú rafkósan bejátszotta Weghorstnak, aki kapura fordult, és belőtte. Sokk Argentínának, jöhetett a hosszabbítás.
Úgy tűnik, kicsit megszeppentek a csapatok a felajzott hangulattól és a növekvő téttől, hiszen jóval visszafogottabb lett a játék képe, mint a percekkel korábbi őrületben. Tulajdonképpen az előzmények kipihenésével töltötték a felek a hosszabbítás első részét, a másodikban aztán hét-nyolc perccel a vége előtt megint magára talált Argentína, és elkezdte sorjázni a helyzeteket meg a szögleteket. Teljesen beszorultak a hősiesen védekező hollandok, Enzo Fernandez a 120. percben a kapufát találta el – nem szegődött az argentinok mellé a szerencse a legvégén. Sokkal többet dolgoztak ezen a meccsen a sikerért, mint a hollandok, de itt is a büntetőkre maradt a döntés. A tizenegyesölő Emiliano Martínez az első két holland kísérletet kivédte, és így még az is belefért, hogy az argentinok is hibázzanak egyet. Az utolsó, továbbjutást érő büntetőt az a Lautaro Martínez lőtte be, akit az egész tornán szerencsétlenség kísér a kapu előtt.
HOLLANDIA–ARGENTÍNA 2:2 (2:2, 0:1) h.u., büntetőkkel: 2:4 Loszaíli Nemzeti Stadion, v.: Antonio Mateu Lahoz (spanyol) gólszerzők: Weghorst (82., 90.+11) – Molina (35.), Messi (73.)sárga lap: Timber (43.), Weghorst (45.+2), Depay (76.), Berghuis (87.), van Dijk (89.), Bergwijn (90.+13) – Acuña (43.), Romero (45.), Lisandro Martínez (76.), Paredes (89.), Messi (90.+10), Otamendi (93.), Montiel (109.), Pezzella (112.)
