Pesti Srácok

Nehéz helyzetbe került az ismét nagyot küzdő, de gólképtelen csapatunk - Női jégkorong-vb: Magyarország–Japán 0–2

Nehéz helyzetbe került az ismét nagyot küzdő, de gólképtelen csapatunk - Női jégkorong-vb: Magyarország–Japán 0–2

Második mérkőzésén is vereséget szenvedett a magyar női jégkorong-válogatott a csehországi A-csoportos világbajnokságon. A mieink ezúttal Japánnal mérkőztek, és bár a találkozó nagy részében jobban játszottunk, időnkénti fölényünket nem sikerült gólokra váltani. Újabb vereségünk azt jelenti, hogy a bennmaradáshoz most már nem hibázhatunk, a hátralévő két csoportmeccset meg kell nyernünk.

Az előre kalkulálható vereség ellenére elmondható, hogy válogatottunk jól kezdte a csehországi világbajnokságot, hiszen a jóval esélyesebb svédek ellen nagyszerűen helyt álltunk, a háromkoronások csak a mérkőzés véghajrájában tudták biztossá tenni győzelmüket. A mai matinén az a Japán várt a mieinkre, amellyel a vb előtt felkészülési meccsen megmérkőztünk. Bár nyilvánvalóan más egy felkészülési meccs és más egy vb-találkozó, azért bízhattunk abban, hogy lélektani előnyt hozhat számunkra az a tény, hogy a mi győzelmünkkel zárult a legutóbbi párharc.

A mai mérkőzés is így indult, szinte rögtön a bedobást követően vezetést szerezhettünk volna, ám kimaradt a helyzet. A harmad további részében is döntően a mieink uralták a meccset, igaz, oda kellett figyelni a japán kontrákra, mert több megugrásuk is veszélyt hordozott magában. A jelentős fölényünk ellenére – kétszer annyi kapura lövésünk volt, mint az ázsiaiaknak – sajnos a japánok jutottak előnyhöz, egy eladott koronggal meglódultak és Vadizsma gólra is váltotta a ziccert.

A második harmad is magyar helyzettel indult, de Maszuhara ezúttal is hárított. A mérkőzés képe azonban változott és számunkra hátrányosan. A japánok feljavultak, teljesen kiegyenlített lett a játék, sőt, inkább a fehér mezes ázsiaiak játszottak fölényben. Volt, amikor a teljes létszám ellenére felálltak a harmadunkban. Nagy szerencse, hogy védelmünk remekül zárt, illetve a kapuban Németh Anikó is magabiztos volt. A harmad közepén magára talált csapatunk, ismét fölénybe kerültünk, ám egalizálni nem sikerült, sőt, a lefújáskor még mi örülhettünk, hogy nem változott az eredmény, ugyanis emberhátrányban Kreisz Fanni hatalmas blokkja mentett meg bennünket a második japán góltól.

PestiSracok facebook image

A záró harmad japán fölénnyel indult, mert az emberhátrányunk átnyúlt a harmadik játékrészre is, és a szigetországiak mindent megtettek, hogy megszerezzék a második gólt. A nyomást átvészeltük, sőt, emberelőnyt is kiharcoltunk, ám sajnos nem tudtuk gólra váltani. Vészesen fogyott az idő, s a baj nem jár egyedül: hét és fél perccel a vége előtt emberhátrányba kerültünk ismét. A védekezésünk jól működött, így a japánok érdemi helyzetig sem jutottak. Miután az egygólos japán előny továbbra is megvolt, lehoztuk Németh Anikót, bízva abban, hogy létszámfölényben sikerült begyötörnünk az egyenlítő gólt.

Sajnos azonban a japánok lőttek egy újabb gólt, immáron üres kapura, így a második meccsét is elveszítette válogatottunk a vb-n. Ebben minden bizonnyal szerepet játszott az is, hogy mindössze bő fél napjuk volt a lányoknak regenerálódni a svédek elleni fárasztó meccs után. Mindenesetre két meccs ment le úgy, hogy nem tudtunk gólt szerezni, vagyis egyértelmű, hogy jelentősen javítani kell az eredményességünkön, ha bent akarunk maradni. Erre még mindig megvan az esély, de ehhez le kell győzni Norvégiát és Németországot is.

Vezető kép: MTI/Szigetváry Zsolt

Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.