Életveszélyes besúgó volt ’56 után Szabó István filmrendező

„Meg kellene kérni Major elvtársat, hogy a dramatur gokkal külön beszélgessen, mert ugy látszik ők azok, akik nem tudnak / vagy nem akarnak/ visszatérni a nyugodt életbe. Vagy talán a százados elvtárs is beszélgethetne velük, mint Pethessel. Ez használna nekik is” – javasolta egyik jelentésében Szabó István filmrendező 1957 márciusán. Nem csupán a dramaturg-hallgatókat ajánlotta a politikai rendőrség figyelmébe, egy korábbi jelentése után egy másik diákot éjjel cipeltek be a rendőrségre, míg egy osztálytársáról azt súgta: hazaárulónak nevezte Kádárt. Bár Szabó István ügye (és a védelmében indított kampány) nagyot szólt 2006-ban, most újra elővettük „Képesi” állambiztonsági dossziéját, részletesebb képet adva az Oscar-díjas rendező életének sötét korszakáról.

MEZŐ GÁBOR – Hamvas Intézet

Példátlan – de nem váratlan – lejárató-hadjárat indult Gervai András újságíró, kritikus ellen 2006-ban, miután az Élet és Irodalomban nyilvánosságra hozta Szabó István filmrendező ügynökmúltját. A Népszabadság már a cikk megjelenésének napján megszólaltatta a rendezőt, aki vakmerő cselekedetnek nevezte a besúgást. „Hálás vagyok a sorsnak, és utólag büszke lehetek a történtekre. Életem legbátrabb, legvakmerőbb cselekedete volt az állambiztonsági munka. Hiszen ezzel mentettük meg egyik évfolyamtársunkat az 1956-os forradalom után a leleplezéstől és a biztos akasztástól” – mondta, önmagát valóságos hősként bemutatva (később új verzióval állt elő), s nem kellett várni arra, hogy mások is mellé álljanak.

Egy igazi hős / Forrás: Nol.hu

Szabót közös nyilatkozatban védte meg a magyar szellemi élet „száznál is több jeles személyisége” – egyszer valaki talán majd össze tudja számolni, hány ügynök, szigorúan titkos tiszt volt közöttük –, majd maga Gyurcsány Ferenc miniszterelnök tárta ki ölelő karjait. Szó szerint: a kormányfő kilátogatott a Filmszemlére, hogy így támogassa Szabót. „A Népszabadság címlapján fotó, színes, három hasábon átnyúló, oldott, barátságos hangulatú – emlékezett a Beszélőben Seres László. – „Szabóval kezdődött a szemle – a miniszterelnök beszélt a Rokonok premierje előtt” – így a cím és az alcím […] a Népszava nem a címlapon, hanem a 6. oldalon, a kultúra rovatban közöl, ha lehet, még oldottabb és még barátságosabb hangulatú fotót Gyurcsány és Szabó felhőtlen egymásra találásáról, a cím: „Meg kell védeni a filmet és az alkotót”, éspedig a nemtelen támadásoktól, nyilván” – fogalmazott a szerző.

A kutató a “szellemi inkvizició” kezében

Amíg Szabó ölelést, védelmet és felmentést kapott, addig Gervai célponttá vált. A Népszabadságban megjelent nyílt levelében Kamondi Zoltán filmrendező önzőnek nevezte a kutatót: „Ön, kedves úr, egy kicsit önzőnek tűnik. Nekünk sokat ártott, Szabó Istvánnak viszont semmit […] az igazságot, Szabó István tekintetében, a filmjei jelentik. Egy alkotót csak és kizárólag a műveiből lehet és szabad megítélni, csak a műveiben létezik”. (Ez nyilván Ilja Ehrenburgra vagy Leni Riefenstahlra is igaz…).

Gervai András elkövette azt a “hibát”, hogy ellátogatott a Napkeltébe (igaz, ez akkoriban gyakorlatilag kikerülhetetlen volt). „Kora reggel a Naptévébe kell mennem, hogy Orosz Józseffel beszélgessek – emlékezett vissza a Hvg.hu oldalán. – Nem várok sok jót ettől az interjútól, annak ismeretében, hogy Kovács Zoltán, az ÉS főszerkesztője elújságolta, hogy Orosz e-mailben jelezte neki, a történtek után nem kívánja olvasni az Élet és Irodalmat. A stúdióbeli beszélgetés a legpesszimistább elképzeléseimet is felülmúlja. Orosz igazából nem interjút készít velem, hanem inkvizíciós eljárásnak vet alá. Előzőleg azt terveztem, a legrosszabb esetben felállok, s kijövök a stúdióból. Erre azonban képtelen vagyok, a szám is többször összeragad az idegességtől, de azért egy ponton nem állom meg, s megjegyzem a kihallgatómnak, hogy a Kovácsnak küldött e-mailből már sejteni lehetett, hogy képtelen az elfogulatlan és tárgyilagos megközelítésre. A riporter erre csupán annyit mond, hogy nem e-mailt, hanem SMS-t küldött Kovácsnak”. (Az interjú sajnos nincs fent a világhálón, de jellemző, hogy még a 168 óra munkatársát is felháborította).

Szabó István története végül Gervai Fedőneve: “szocializmus” című munkájában jelent meg – több másik filmes ügynöksztorival együtt (a többi szereplő védelmében nem indítottak hadjáratot). A könyv díszbemutatójának Havas Henrik volt a ceremóniamestere. Hogy az Orosz-interjú után miért ment bele Gervai Havas szereplésébe, rejtély. Havas erős indításként az ügynököket „árulóknak”, az ügyeket feldolgozó kutatókat „árulkodóknak” nevezte.

Egyedül Ernyey Béla mert beszólni Havasnak

Gervainak végül védekeznie kellett saját könyve bemutatóján, a beszámoló szerint (Prae.hu) Havas „szerecsenmosdatásának” végül Ernyey Béla színész vetett véget. Havas szerint ugyanis Szabó Istvánnak „épphogy kellettek ezek a tapasztalok ahhoz, hogy olyan zseniális filmeket tudjon rendezni, mint a Mephisto és a Redl ezredes. Ha nem lett volna ügynök, nem tudta volna megcsinálni” (idézet a cikkből). Ezt elégelte meg Ernyey Béla: „Gondolod?! – harsant fel ekkor egy fojtott feszültséget sugárzó ironikus hang a közönség sorában – folytatódik a cikk. – Ernyey Béláé volt az. A színész később szót kért, felállt. Fájdalmas hangon beszélt arról, hogy egyáltalán nem volt olyan szelíd, vagy következmények nélküli az ügynökök tevékenysége, a III/III-as hálózat munkája, ahogy azt egyesek beállítják mostanában. Az ő külföldre távozásának legnagyobb oka is abban keresendő, hogy állandóan zaklatták. Legalább háromszor is berendelték a Rudas László utcai kapitányságra, zsarolták, fenyegették, legyen ügynök, mert baj lesz. Végül idegbetegnek tette magát, így úszta meg a beszervezést. Ám továbbra is figyelték. Így aztán hiába kapott főszerepeket TV-ben, színházban, inkább külföldön telepedett le, csakhogy nyugalma legyen végre. De mindvégig úgy érezte, elüldözték a saját hazájából”.

Járt az ölelés / Forrás: Ex-homar.blogspot.hu

Havas Henrik, Orosz József, Gyurcsány Ferenc – íme így festett Szabó István felmentő seregének első sora. A hosszúra nyúlt bevezető után lássuk, mit jelentett Szabó István. Ki(k)nek kellett megfizetnie azért, hogy – Havas Henrik gondolatmenetét követve – megszülethessen a valóban zseniális Mephisto? A munkadossziéjában (ÁBTL-3.1.2.-M-19593/1) található első irat szerint éppen arról az osztálytársáról jelentett először, akit korábbi – később visszavont – nyilatkozata szerint „meg akart menteni”. Gábor Pált, mert őt emlegette az interjúkban…

Hazaárulózta Kádárt – ’57-ben volt súlyosabb besúgás?

„Gábor Pál a Színház és Filmművészeti Főiskola filmrendező szakának I. évf. hallgatója […] A tanitás megkezdésekor (jan. 7.) erősen ellenforradalmi megnyilvánulásai voltak. Legkirivóbb kijelentése kb. jan. közepén egy beszédművészet órán volt, ahol Kádár elvtársat „hazaárulónak” nevezte. Gáti József tanár azonban letorkolta […] Jan. elején kijelentette „ez a nép mindent megkövetelhet a világtól hősiességéért. 1848 óta először kovácsolódott így egybe a magyar nemzet stb”. Érdekes „Képesi” tartótisztjének megjegyzése: „A jelentés kezdetleges, tartalma közepes”. (Jelentés Budapest,1957. II. 27 – a hónap nem biztos, a tinta elmosódott). Kezdésnek inkább meglehetősen erős – 1957 elején arról írni, hogy egy társunk hazaárulónak nevezte Kádár Jánost – nem éppen lovagias gesztus. Ne feledjük, ekkor minden szónak, tettnek ólomsúlya volt, 1957 márciusán kezdődtek a tömeges letartóztatások, a statáriális perek, ez volt a korlátlan megtorlás korszaka.

“Felhőtlen” életkép, 1957 / Forrás: Fortepan.hu

Az 1957 tavaszán történteket – valamennyire – ismerve nehéz könnyű szívvel átsiklani „Képesi” jelentései fölött. A következő iratban a Forradalmi Bizottság tagjairól tudósított: „Pethes György és Margittai Ágnes az ellenforradalom alatt az azóta disszidált Rabinovszky Mátéval, mint a főiskola „képviselői” részt vettek a Szinház és Filmművészeti Szövetség ugynevezett „Forradalmi Bizottságában”, s a Szövetség kiáltványának terjesztésében – Pethes egy alkalommal a főiskolai gyülésen is felolvasott egy ilyen kiálltványt […] A főiskola hangulata továbbra is nyugodt / a razzia ellenére is/. A hallgatók kijelentették, hogy a fegyver nem a főiskolai hallgatóé volt. A filmrendező I. osztályban Major Sándort kell figyelemmel kisérni az utobbi időben tanusitott izgatott magatartása miatt”. Pap Endre főhadnagy még mindig közepesnek tartotta „Képesi” jelentését, viszont ráállította az ügynök által említett osztálytársra: Major Sándorra („Legközelebbi találkozónkra Majorról irásbeli jelentést ad. A szempontokat erre vonatkozóan megadtam neki”. (Jelentés Budapest, 1957. március 6.)

“Gyávasága” miatt keveredett “izgatásba”

„Képesi” a parancsnak megfelelően feldolgozta osztálytársát: „[…] Az ellenforradalom alatt semmilyen tevékenységet nem folytatott, elmondása szerint nagyrészt otthon tartózkodott. A tanitás megkezdése után többször tett olyan kijelentést, hogy ne politizáljunk, mert a főiskolára tanulni jöttünk […] mindezek ellenére az utobbi időben nagyon izgatott viselkedést tanusitott […] Ő volt az, aki az utóbbi időben, két egymást követő héten, a keddi zeneórára későn érkezve, izgatottan, s idegesen sugta az osztálynak: Miskolcon letartoztattak 60 egyetemistát, stb. A Csurka, Pethes ügyet is ő közölte az osztállyal, olyan izgatottan, mintha legalábbis a főiskola bezárásáról lenne szó […] Major viselkedése / jellemét ismerve/ valószínűleg nem izgató szándéku. Idegessége valószínűleg gyávaságából adódik, s főleg az általa sokratartott karrierje féltéséből. Ha erre engedélyt kapok megprobálom Majornak megmagyarázni viselkedése helytelenségét, s egy-két ügyes szó remélem jobb belátásra birja. Ellenkező esetben uj jelentésben számolok be róla […] Reif /Moldva/ György (Moldova György író – a szerk.) Csurka ügyével kapcsolatban ugyszólván nem hajlandó nyilatkozni[…] Pethes György kiszabadulás után a következőket mondta: „Éjfélkor vittek el, reggel már el is engedtek. Egész éjjel kihallgatáson voltam,. Mindent pontosan tudtak rólam és a főiskoláról. Jegyzőkönyvet vettek fel. Nagyon udvariasak voltak, s kijelentették, nem akarják összetörni a karrieremet, de ez rajtam mulik, viselkedjek rendesen.”

Mephisto – kiről szólt?

Látjuk, hogy „Képesi” előző jelentése után Pethes Györgyöt bevitték kihallgatni, azt, hogy bent mi történt, nem tudjuk (azzal együtt, hogy az ügy villámgyors elintézése és az udvariasság – 1957 márciusa! – mindenképp gyanús). Az ügynök későbbi jelentéseiből kiderül, hogy Pethes – érthető módon – jóval visszafogottabbá vált.

Novák “typikus porosz német”, “rideg” és “izgat”

Szabó István nem csupán Pethesről írt finoman szólva is kompromittáló sorokat, a nála idősebb Novák Márkot nyilván ellenszenvesnek tartotta, ennek megfelelően nem is kímélte: „Novák Márk a Színház és Filmművészeti Főiskola filmrendező szakának IV. évf. hallgatója. Osztálytársai véleménye szerint tehetséges ember, csak néha szemtelen […] Typikus porosz-német typus viselkedésében és megjelenésében is. / Magas, szőke, kékszemü, hideg, zárkozott, rideg ember/ (Figyeljük „Képesi” megfogalmazását, érezte, hogy ebben a korszakban nem árt gyűlölni a (szerinte) német származásúakat – a szerk.) Az ellenforradalmat megelőző időkben nagyon negativ, izgató magatartást tanusított. Ennek legkirivobb példája egy kb. oktober közepén tartott filmfőtanszak ülésen volt, ahol Keleti Márton tanárral nagyon szemtelenül viselkedett. Kijelentette, hogy Keletitől ők nem tanultak, s Keleti nem hagyta őket dolgozni. Elfojtotta tehetségüket, alkotókészségüket és nagyon agressziv volt. Ekkor ezt Keleti megcáfolni igyekezett, Novák kijelentette: „Ezt csak azért mondtam el, hogy az elsősők tanuljanak belőle, s lássák milyen ember vezeti őket”. Novák izgatta Keleti elleni vitákra viselkedésével az albán Kosztyát is. Az ellenforradalom alatti viselkedéséről semmit nem tudnak. Az ellenforradalom után nagyon csendesen viselkedett, a zárkozottsága még most is tart” – írta „Képesi”.

Novák Márk (1935-1972) / Fotó: Mwave.irq.hu

Elgondolkodhatunk a jelentés befejezésén, vajon mire utalt? Miért is olyan „csendes” Novák Márk? A tartótiszt megjegyzéséből kiderült: „Novák Márkra vonatkozóan az ORK.-tól jelzést kaptunk, mely szerint Novák Márk 1956 november 4-e után több társával együtt fegyveres támadást intézett a X. Pongrácz lakótelep közelében lévő szovjet egység ellen […] Intézkedés: Novák Márk adatait megállapitom, majd lepriorálom és Kt-t (környezettanulmányt – a szerk.) készitek róla. Ennek eredményétől teszem függővé a következő operativ lépést. Pap Endre”. (Jelentés 1958. április 8.)

Torzó életmű, kiábrándulás és halál

A Szabó által ellenszenvesként jellemzett Novák Márkot kifejezetten tehetséges rendezőnek tartották, ebben a tanulmányban arról írnak, hogy két formabontó, radikális mű után (amiket szintén „megrendeltek”) első (és utolsó) nagyjátékfilmje (Szentjános fejevétele) már nem „szíve szerint való volt”. Ezután „ígéretéhez híven, mely szerint, ha a krisztusi kor eléréséig nem tudja megvalósítani filmes céljait, a születésnapján főbe lövi magát”, öngyilkos lett. Harminchét évesen. „Novák Márk az első áldozata annak a nemzedéki krízisnek, amelyről nem mellesleg a hatvanas, majd a hetvenes évek „közérzetfilmjei” is szólnak, s amelyet az elhallgatás különféle alakváltozatai kísérnek az emigrációtól az élet végső feladásáig. A rendező torzóban maradt életműve a konszolidációba vetett hitről, majd az ebből való kiábrándulásról tanúskodik; előbbiről még filmjei tudósítanak, utóbbiról már csak kétségbeesett önpusztítása” – fogalmazott a tanulmány szerzője, Gelencsér Gábor. Nem mindenkiből vált tehát ünnepelt rendező…).

Súlyos hiba: elmaradt az Internacionálé!

Visszatérve Szabó Istvánhoz: „Képesi” következő jelentésével talán nem ártott senkinek, de igyekezete figyelemre méltó: „A hallgatók nagy tetszéssel fogadták Major elvtárs beszédét” – írta az április harmadikán tartott április 4-ei ünnepségről. Azt viszont mindenképp meg kellett jegyeznie, hogy „Nagyon hiányoltuk azonban, hogy az ünnepségen egy dal sem hangzott el, sem a magyar, sem a szovjet himnusz, sem az Internacionálé. Erre a hibára fel kellene hivni a főiskola vezetőinek figyelmét”. (A jelentés első látásra csupán szánalmas, de valójában itt a főiskola vezetőit állítja pellengérre. Se Internacionálé, se szovjet himnusz, hogy is van ez elvtársak?).

A “felforgató” dramaturgokról is jelentett

A következő jelentésével „Képesi” ismét egy főiskolai hallgatót ajánl a politikai rendőrség figyelmébe. Az irat szerint április hatodikán iskolaülést tartottak:„[…] Gantner János IV. dramaturg ekkor megkérdezte, „Mi van Csurka Istvánnal”? miért van letartóztatva? Olthy (Magda színész, ekkor a főiskola igazgatója – a szerk.) kijelentette, hogy már próbálta kivizsgálni a kérdést, de még nem tud kielégitően válaszolni. Bodnár Sándor IV. éves dramaturg is közbeszólt: „Mi van Háy Gyulával?”. Olthy azonnal válaszolt, ez nem a mi dolgunk, talán szóljak az ügyészségnek, hogy a maga kedvéért engedlyék (így – szerk.)  ki?” […] Végül a dramaturgok is megnyugodtak, látva Olthy és K. Nagy határozottságát, s a diákszálló poloskáiról és bolháiról kezdtek beszélni, bár Gantner még visszatért Csurkára: „miért nem adják ki a ösztöndját, hogy vihessünk neki cigarettát, meg egyéb dolgokat”. Olthy” Az sem tudják, hol van”. Gantner: „De tudjuk, a Gyüjtőben. Már voltunk bent nála”. A kérdés lezárva” – jelentette „Képesi”. (Csurka Istvánt és tanárát, Háy Gyulát 1957-ben bebörtönözték, Moldova György állítólag emiatt hagyta ott a főiskolát. Csurka Istvánt Kistarcsára internálták – ahol önvallomása szerint beszervezték, de állítása szerint senkiről sem jelentett –, Háy Gyula 1960-ben amnesztiával szabadult a börtönből).

Olthy Magda: Talán szóljak az ügyészségnek? / Forrás: Port.hu

“Képesi” javaslata: kerüljön a százados kezébe!

Az igazán vérlázító rész ezután következett, „Képesi” gyakorlatilag Gantner (és társai) kihallgatását javasolta: „Meg kellene kérni Major elvtársat, hogy a dramatur gokkal (így leírva – a szerk.) külön beszélgessen, mert ugy látszik ők azok, akik nem tudnak / vagy nem akarnak/ visszatérni a nyugodt életbe. Vagy talán a százados elvtárs is beszélgethetne velük, mint Pethessel. Ez használna nekik is”.

Azt is „Képesi” jelentéséből tudjuk (ugyanebből), hogy szegény Pethes Györgynek tényleg „használt” a kihallgatás: „Szinészhallgatók ellenezték Keleti Márton visszatérését a főiskolára […] Ebből erős viat (vita – a szerk.) alakult […] Végül Pethes György nagyon határozottan közbeszólt, s elejét vette a további vitának: „senkit sem érdekel, hogy kinek mi a véleménye, s főleg magánvéleménye Keleti elvtársról. Tartsa meg magának. Keleti szakember, s hogy tanit e vagy sem, az nem a mi dolgunk. Ezt az igazgatóságnak és a minisztériujmnak van joga eldönteni.” […] Nagyon fontos Pethes György erősen pozitiv viselkedése. Ugylátszik meggondolta előző álláspontját, s nem az a csendes szemlélő, hanem jóirányba terelő emberré alakult” – büszkélkedett „Képesi”. Jó irányba terelő – hát igen… Ezzel a jelentéssel már Pap elvtárs is elégedett: „A jelentés értékes, mélyrehatóan foglalkozik az általa tapasztaltakkal […] Intézkedés: A jelentésben szereplő Gantner János adatait megszerezzük, majd prioráljuk. Ügynökön és hivatalos kapcsolaton keresztül ellenőrizzük előző, valamint jelenlegi tevékenységét […] Utasitás: Utasitottam az ügynököt, hogy készitsen jelentést Gantner Jánosra vonatkozóan. Kioktattam, hogy jelentésében térjen ki Gantner oktober 23-a előtt és az azt követő politikai magatartására, baráti kapcsolataira, valamint erkölcsi magatartására és jellembeli tulajdonságaira”.

„Egészen biztosan nem ártottam senkinek”

Láthatjuk, hogy „Képesi” hamar belejött a szolgálatba. S bár 2006-ban azt nyilatkozta: „Egészen biztosan nem ártottam senkinek, ezt egészen pontosan tudom. Ártó szándékú mondatok nem tőlem jöttek”, ezt saját jelentései cáfolják meg. Következő cikkünkben újabb „ártalmatlan” jelentéseivel folytatjuk.