Nagyon büszkén újságolta el a minap Szabó Tímea, a Párbeszéd politikusa, hogy mostantól egy pártcsaládba tartoznak az Európai Zöld Párttal. Itt halkan jegyeznénk meg, hogy ez az a párt, amelynek tagjai között szép számmal akadnak olyanok, akik már 2013 óta áskálódnak hazánk ellen. Talán ismerősen cseng olvasóink számára Rui Tavares, Judith Sargentini, Daniel Freund vagy éppen Gwendoline Delbos-Corfield neve, hiszen ők azok az európai politikusok, akik azt hiszik, jobban tudják, mi történik Magyarországon, mint maguk a magyarok. Mindeközben egy másik fronton is támad az ellenzék, a Momentum ugyanis kézen fogta a diáktüntetésre csábított gyerekeit, köztük az aktuálisan felhasznált Pankotai Lilit is, és kivitte őket Brüsszelbe, hogy személyesen mondják el élményeiket az “elfogulatlan” Věra Jourovának, az Európai Bizottság alelnökének, aki persze megdöbbent azon, hogy a tüntetők agresszív fellépésére könnygázzal reagált a rendőrség.
A Párbeszéd – Zöldek politikusai boldogok. Boldogok, mert végre oda tartoznak, ahova valók. A Tavares- és Sargentini-jelentés írói mellé, vagy éppen az Ukrajnát Magyarországnál jobban kedvelő Daniel Freund mellé. Ezek a politikusok ugyanis azok, akiket talán még a saját hazájuk képviselete sem érdekel annyira, mint az, hogy mi újság a melegek jogaival Magyarországon, van-e sajtószabadság kis hazánkban vagy éppen mennyire működik az igazságszolgáltatás. A demokráciáért szüntelenül aggódó Szabó T. a következőkkel dicsekedett el a bejegyzésében:
Nemsokára 10 éve annak, hogy az Európai Parlament elfogadta az elhíresült Tavares-jelentést, amely uniós szinten először ítélte el az Orbán-kormány totális hatalomra törekvését.
Ez pedig nem jelent mást, mint hogy a hazai ellenzék már lassan tíz éve szövetkezik a brüsszeli politikusokkal azért, hogy megpróbálják megdönteni az Orbán-kormányt, mert egyedül ehhez tehetségtelenek. Ez azonban azóta sem sikerült, pedig voltak próbálkozásaik. Csak néhányat említve ezek közül: emlékezetesre sikerült a Sargentini-jelentés, felejthetetlen volt a LIBE bizottság látogatása, csakúgy, mint az Európai Költségvetési Bizottság delegációjának személyes vizsgálódása, most pedig éppen az uniós soros elnökség megfúrása van terítéken.
Ami pedig még viccesebb, hogy Szabó azt is írja:
Itt az ideje, hogy az Európai Parlamentben ne portugál, holland, német vagy francia zöldpolitikusok képviseljék a magyar ügyeket, hanem magyar EP-képviselő. A Párbeszéd – ZÖLDEK éppen ezért jelölte Jávor Benedeket az EP-listája élére.
Tudják, azt a Jávort, akinek a munkája leginkább (látványos része) abban merült ki éveken keresztül, hogy fúrta a paksi bővítést, amelynek jelentőségét most látjuk a leginkább, hiszen energiaválság van – milyen jó is lenne, ha előrébb lennénk ezzel a beruházással.
A másik fronton a Momentum kezdett el mozgolódni
Aljasnak aljas, de nem meglepő, hogy a politikai céljaira az ember gyerekeket használjon fel. Szokták azonban mondani, hogy a cél szentesíti az eszközt, és valószínűleg ez járt a Momentum fejében is, amikor lecsapott a fiatalokra. A Karmelita kolostornál történt tüntetések kapcsán borítékolható volt, hogy a játék arra megy ki, hogy a rendőrök lépjenek, és Bangónét idézve “k*rva erős képek” készüljenek, amiket aztán majd lehet mutogatni. Cseh Katalin pedig már mutogatja is, hogy az építési terület kordonját lebontó, majd a rendőrök ellen agresszívan fellépő fiatalokat hogyan szerelte le a készenléti rendőrség. Eszközeiknek megfelelően kezdetben könnygázt vetettek be, de olyan is volt, akit megbilincseltek és elvittek a Gyorskocsiba egy kicsit megnyugodni.
Cseh persze azt várja, hogy emiatt ne kapjuk meg az uniós forrásokat társa, Donáth Anna pedig egyenesen az EB alelnökkel beszélt arról, hogy vegyék fel az EU-s pénzekkel kapcsolatos jogállamisági feltételek közé a magyar oktatás átfogó reformját. Jourová mi mást ígért volna Donáthnak, mint azt, hogy részletesen ki fogja vizsgálni a státusztörvény problémás részeit (azt, hogy mi a problémás rész, majd feltehetően elmondják neki a magyar kollégák), de beszélgettek arról is, hogy a pedagógusoknak azonnali, 50 százalékos béremelésre lenne szüksége. Azt azonban lehet, hogy nem mondták el az alelnök asszonynak, hogy a nagyszabású béremelésnek a feltétele lenne az EU-pénzek kifizetése. Így ha azt fúrják, azzal a pedagógusok anyagi helyzetének is keresztbe tesznek.
A jéghegy csúcsa pedig az, hogy elvittek azok közül a fiatalok közül is párat magukkal Brüsszelbe a momentumosok, akik balhéztak a Karmelitánál (a díszes kompánia része volt Pankotai Lili is), így ők személyesen mesélhettek az “átélt borzalmakról”, na és a tüntetésről.
Az ott történtekkel kapcsolatban azért érdemes megemlíteni, hogy az “spontán demonstrációt” talán nyomokban sem tartalmazott, sőt, inkább úgy tűnt, mintha egy előre megírt forgatókönyv szerint zajlana minden. Persze az is egészen hihető a sztoriban, hogy a TASZ jogi képviselői véletlenül vettek részt szép számmal a diáktüntetésen… khm.
(A momósok és a manópártosok tevékenységét látva pedig nyilván Önökben is megfogalmazódott a kérdés: ha ilyen ellenzékünk van, miért is lenne szükségünk ellenségekre…? – a szerk.)
Forrás/Fotó: Facebook
Facebook
Twitter
YouTube
RSS