Szavazók és jelöltek nélkül játszik országos képviseletet a Független Diákparlament

Négy éve működik a Független Diákparlament, ennek ellenére korábban nem hallottunk felőlük, és mint kiderült, az ország, sőt a diákság elsöprő többsége is ugyanígy van ezzel, pedig szándékaik szerint a teljes középiskolai és egyetemi-főiskolai diákságát képviselik. Az sem túl imponáló, ha egy diák-érdekképviselet azzal kerül be az országos hírekbe, hogy nem képes a lágy őszi szellőnek ellenállóan felépíteni egy cipősdoboz-rakást. Megkapirgáltuk hát kicsit ezt a történetet, hátha valami felemelő dologra lelünk, de sajnos nem így lett.

A Független Diákparlament alapítója és operatív koordinátora, Gyetvai Viktor először a 2013. márciusi, alaptörvény-módosítás elleni tüntetésen megmutatta magát, Békés Gáspár korábbi kommunikációs koordinátorral pedig a tavaly márciusi, oktatásügyre felfűzött tüntetésen találkozhattunk először, egy rakat, az OSI alapítványhálózat fizetési listáján lévő, illetve balliberális politikai elkötelezettségű „civillel” egyetemben. Ő ezután ott volt idén tavasszal a CEU-tüntetésen, majd a néhány ezer embert megmozgató, CEU-civil összevont gigatüntetésen is. Mindezek ellenére kitartóan tagadja a szervezet, hogy kormányellenes lenne. A korábban Pukli István vezette Teleki Blanka Gimnáziumban megalakult Független Diákparlament maga is együttműködik a Hálózat a Tanszabadságért, illetve a Demokratikus Ifjúságért Alapítvány nevű Soros-szervezetekkel, továbbá a Civil Közoktatási Platformhoz is csatlakozott. Csak az érthetetlen ebben, hogy a honlapjukról néhány lépésben visszakövethető, Soros-érdekeltségekhez fűződő kapcsolatrendszerüket miért tagadják ilyen makacsul. Mindebből ismét tisztán látszik, hogy a haladó oldalon a „független” jelző a „kormánytól független” jelentéssel bír, az ellenzéki és „nyílt társadalmi” elköteleződésre azonban nem vonatkozik. Az immár negyedik évébe lépett szervezet ráadásul az elért eredményeihez és a társadalmi beágyazottságához képest arcpirító magabiztossággal igyekszik fontosként eladni magát.

Nemrégiben előbb meghallgathattuk Békés Gáspár bizonytalanul zsizsegő Pink Floyd-parafrázisát, majd kiderült, hogy a csillogó szemű fiataloknak azt nem mondták el a genderkurzuson, miként kell úgy felépíteni egy falat, hogy ne döntse le az első tétova széllöket. Csakhamar szembesültünk vele, hogy emellett az internetes kommunikációban sem hasítanak. Amikor azt panaszoltuk volt szeptember közepén, hogy még mindig a tavalyi képviselőválasztásukat hirdette az oldaluk, akkor valójában csak nem sikerült minden felületükön bejelenteni a 2017/18-as választásukat, így például a honlapjukon sem.

Ez az építkezés nem annyira sikerült (fotó: magyaridok.hu)

Nagy száj, semmi eredmény

A PestiSrácok.hu-val egyidőben más médiumok is foglalkoztak a Független Diákparlamenttel, mire a csillogó szemek haragos homályba váltottak, és dühödt cikkel válaszoltak a honlapjukon.

Köszönjük a kormányzati lakájmédiának, hogy végre foglalkozik Magyarország legnagyobb civil diákképviseletével

– harsogta magabiztosan már a címe is, alatta pedig nem létezőnek mondták a Soros Györggyel meglévő, jelen cikk elején taglalt kapcsolataikat, valamint az állam által szervezett látszategyeztetések színpadának nevezték az Országos Diákparlamentet. Ezzel szemben – állításuk szerint – a Független Diákparlament ülésein

valódi érdemi, demokratikus vita folyik, ott senkit nem hallgattatnak el, ültetnek le a véleményéért.

Szerencsére ennél azért több is a rendelkezésünkre áll, hiszen a Független Diákparlament nagyon bőven tudtára adja a nagyvilágnak, miben hisz. Nagy kedvencünk az oldalukon található Tanulói Jogok Nyilatkozata, amely gyakorlatilag hitet tesz egy olyan oktatás mellett, amely nincs hatással a diákok kulturális öntudatára, amelyben nem kell elvárásoknak megfelelni, amely nem értékel abszolút mércék szerint, nem ismeri el tekintélyként a tanárokat, és általában szélsőséges egyenlőségelvet hirdet. Ez utóbbi a káoszhoz elengedhetetlen, viszont biztos, hogy nem belépő a minőségi oktatásba.

Demokráciabohózat jelöltek és szavazók nélkül

Tanév elején bonyolítják le a képviselő-választást, amelyre igazi demokráciaünnepként tekint az önmagát Magyarország legnagyobb független diák érdekképviseletének nevező szervezet. Érdemes azonban megnézni a számok nyelvén, mit is jelent ez. A középiskolai és főiskolai, illetve egyetemi diákok rendelkeznek szavazójoggal; ők tavaly összesen csaknem 625 ezren voltak az országban, és közülük mintegy 6 ezer szavazott a Független Diákparlament demokráciás játékában. Ez 0,96 százalékos részvételt jelent, vagyis az ország egész diáksága nevében nagy hangon felszólaló és változásokat követelő szervezet a diákok több, mint 99 százalékát egyáltalán nem érdekli. Reméljük, nem a választási rendszer a hibás! Az sem mellékes persze, hogy kikből, mekkora merítésből áll össze az elképesztő legitimitású diákparlament 125 fős mezőnye. A parlamentjükbe bekerülő 90 diákot 198 közül választották ki, vagyis egy-egy jelentkezőnek csupán a jelentkezéssel csaknem 50 százalékos esélye volt a képviselővé válásra. A parlament tagjai közé kerülő 10 egyetemi hallgatót 12 közül választhatták ki a diák-választópolgárok, az ugyancsak 10 tanári helyre 11-en pályáztak, az 5 öregdiák-mandátumra pedig 7-en próbáltak meg odaérni.

Iványi Gábor, közismerten baloldali politikai elkötelezettségű metodista lelkész sem hiányozhatott (fotó: hirkut.hu)

Őszintén szólva még sajnálni is lehet azt a két hallgatót, egy tanárt és két öregdiákot, akik ebben a feltehetően bivalyerős mezőnyben lemaradtak. Még kellemetlenebb a szülők esete, akiknek 10 helyet tartottak fenn, de csupán 4 jelentkező akadt, így minden jó szándék ellenére, csonkán volt kénytelen működni 2016/17-ben a Független Diákparlament. Ez annál inkább aggasztó, hogy a szóvivőjük elmondása szerint évről-évre nő a jelöltek és a választók száma is, így elképzelni sem tudjuk, hogy korábban hogyan töltötték fel az önmaguk által meghatározott keretszámokat, ha három kategóriában tavaly is csak alig, egyben pedig nem is sikerült elég jelöltet összegereblyézniük.

Felnőttesdit játszó gyerekek

Természetesen idén is növekedésre számítanak, így talán már átlépik az 1 százalékos lélektani határt a részvételben, és lehet, hogy ezúttal már szülőből is jelentkezett annyi, hogy legalább minden nekik fenntartott székre jusson. A jelöltekkel is érdemes megismerkedni, csodálatos iskolai fogalmazások sokasága várja az érdeklődőket az FDP Facebook-oldalán. Aki elég erőt érez magában, vágjon bele, a szórakozás garantált – és közben egy pillanatra sem szabad elfelejteni, hogy ezeknek a kis dolgozatoknak a szerzői szeretnének részt venni az oktatási rendszer átalakításában. Az viszont kétségtelenül az oktatási rendszer rovására írható, amikor a gyerekek kevesebb tanóráért, hosszabb szünidőért és több buliért kardoskodnak, miközben a mondatrészek egyeztetése is túl nagy kihívást jelent számukra.

Komolyságukat az is fémjelzi, hogy a szegedi szóvivőjük miatt a médiamegjelenéseik nagy része a dél-alföldi városhoz kötődik, azaz egyetlen diák személyes kapcsolati hálója képes döntően befolyásolni az „országos” szervezet beágyazottságát. A Szeged feltűnő jelentőségét firtató kérdésünkre Tarnay Kristóf Ábel nem is titkolta, hogy így

szervezetünk nehezen kaphatja meg azt a »bélyeget«, amit a hazai ngo-k jelentős részére szeretnek rásütni, miszerint a fővárosi nagykörúton kívül nem is létezik.

A szóvivő amellett, hogy előzékenyen az NGO-k közé sorolta a Független Diákparlamentet, kissé összekeverte a dolgokat. A Soros György által pénzelt alapítványok ugyanis köztudottan tevékenykednek vidéken is, a Nagykörúton belüliségre vonatkozó megjegyzéseket pedig a milliárdos spekuláns köldökzsinórján élő, a vidéki viszonyokat alig-alig ismerő, társadalommérnökösködő aktivista réteg szokta megkapni.

Gyetvai Viktor alapító-koordinátor (jobbra), aki megválasztás nélkül is mindig ott van a „demokratikus” szervezetben (fotó: MTI / Kallos Bea)

A megválasztottak hátán ágaskodnak az önjelölt irányítók

Az országot mérsékelten lázba hozó képviselő-választás után az őszi plenáris ülés következik, majd a szakbizottságok munkája, hogy a tavaszi plenáris ülésen már kész javaslatokat vitathassanak meg. Az elfogadott javaslatokat azután beterjesztik az Emberi Erőforrások Minisztériumának, és halálosan meg vannak sértődve, amikor az ország oktatásügyét nem hatezer diák vágyaihoz igazítják. A lényegében a tavalyelőttit ismétlő tavalyi csomagjuk ITT olvasható, de sajnos még azt a fáradságot sem vették, hogy a különböző bizottságok és albizottságok javaslatait legalább egységes formába szerkesszék. Kedves apróság, hogy a nyelvtanulás megkönnyítésére javasolják a kisdiákoknak az eszperantó oktatását, ami véletlenül Soros György egyik szívügye.

Az igazi csemege azonban a bizottságok munkája. Ezek a diákparlamentbe beválasztott diákok által felvetett problémák mentén szerveződnek meg, a bizottságok munkáját azonban már a szervezőbizottság tagjai mentorálják, ahogy ők osztják ki a feladatokat, és ők moderálják a plenáris üléseket is. Ők azok, akiket senki nem választott meg, hanem kijelentették magukról, hogy ők a szervezőbizottság. Egy kiemelt kaszt, amelynek tagjai már fiatalon begyakorolják a Soros-féle „nyílt társadalom” demokráciáját: a kivételezettek választások nélkül, folyamatosan ott vannak, kézben tartják a folyamat összes szakaszát, miközben állandóan demokráciát emlegetve hivatkoznak a megválasztott diákokra. Utóbbiak pedig nyilván örülnek, hogy egyáltalán ott lehetnek, évente kettőt konferenciázhatnak, és amíg fontosnak érezhetik magukat, valószínűleg észre sem veszik, hogy csupán ugródeszkának kellenek néhány önjelölt fiatal közéleti pályafutásához.