Érd polgármesterének, Csőzik Lászlónak minden adottsága megvan ahhoz, hogy a magyar versenysport ellensége legyen, hiszen korábban SZDSZ-es színekben politizált, majd 2018-ban MSZP-sként próbálkozott, végül 2019-ben a teljes baloldal támogatásával választották meg. Bőven lehet kifogásokat emelni az érdi kézilabdaklub eddigi szakmai működése ellen, ám Csőzik hiába mondta, hogy szerethető, szakmailag és pénzügyileg jól működő csapatot akar, ha közben már egykori SZDSZ-es kollégájával, Wittinghoff Tamással boltol arról, hogy egy fúzióval átjátssza Budaörsnek az érdi csapat NB I-es indulási jogát. Pedig lenne a kész helyi infrastruktúrát továbbra is kihasználó, a magyar utánpótlást szolgáló megoldás is. Csak azon egy SZDSZ-es haver se nyerne.
A megszűnés szélén táncol az érdi kézilabdaklub, a játékosok nagy része eligazolt és távozott a szakmai stáb is, jóformán csak a juniorok és az ifik maradtak. A legutóbbi közleményük ugyan NB I-et és a tehetséges érdi fiatalokra építő stratégiát ígér, csakhogy az érdi U22-esek a hatcsoportos harmadosztály déli csoportjának középmezőnyében vannak. A klub pénzügyi kiüresítésével tehát általában véve az érdi kézilabda sorsa kérdőjeleződött meg, és sajtóhírek szerint Csőzik László már arról tárgyal Wittinghoff Tamás budaörsi polgármesterrel, hogy a két város női kézilabdacsapata egyesülne, és ezzel a másodosztályban szereplő Budaörs elfoglalhatná az érdiek helyét az NB I-ben. Mindez annak fényében elég meredek ötlet, hogy a klub összeroppanását maga a polgármester idézte elő az önkormányzati támogatás megvonásával. Csőzik a közpénzherdálás és a pénzszivattyú megállításáról, az utánpótlásra összpontosító, jóval olcsóbb új csapatról beszélt. Azt ígérte:
Soha egyetlen egyszer sem mondtuk, hogy itt a vége, nem lesz többé Érden kézilabda! Szerethető, megbecsült és csodálatos emberekből álló, szakmailag és pénzügyileg jól működő csapatot akarunk! […] Van és lesz is még csapat Érden!
Ehhez képest komoly negatív fordulat lenne, ha valóban kukába dobná a városa kézilabdáját, a klub nevét és indulási jogát elherdálná, és a Bajnokok Ligája meccsek megrendezésére is alkalmas érdi sportcsarnokban legfeljebb helyi serdülők meg ifik kézilabdáznának. Sőt, a legújabb hírek arra utalnak, hogy az új, baloldali polgármesternek nem különösebben szívügye a tömegsport és a civil szféra sorsa sem. Láthatóan csak a politikai támadás lehetősége érdekli a kézilabda ürügyén is, maga a kézilabda pedig csupán annyira, hogy a Facebook bejegyzése végére álszentül odabiggyesztett „Hajrá Érd! Hajrá érdiek! Hajrá Érdi Lányok! Hajrá új és erősebb érdi kézilabdasport!” szöveg után simán lepasszolná a számára teherré vált klubot a budaörsi SZDSZ-es kollégának. Pedig a szakmai bírálatnak lenne alapja.
Szakmai hibák, rossz hangulat és a lehetőségekhez képest szerény eredmények
A csapatot mostanáig irányító, a ’80-as és ’90-es években játékosként szereplő Szabó Edina akkor tűnt fel a pálya innenső oldalán, amikor a francia válogatott menedzsereként ünnepelte a magyarok ellen hihetetlen körülmények között, bírói segédlettel megnyert, 2003-as világbajnoki döntőt Zágrábban. Segítője az Érdnél végig az a Rácz Mariann volt, aki 1989-ben a magyar válogatott csapatkapitányaként, bevallottan sok pénzért vált inkább osztrákká. Ők irányították tíz éven át az Érd csapatát, amely 2013-ra már felkapaszkodott ugyan a bajnokság harmadik legerősebb csapatává, ám ennél feljebb sosem jutott. Nem tudta felvenni a versenyt a kevesebb pénzből gazdálkodó Ferencvárossal, és ezen az sem segített, hogy a csapat nevét Érdről, komikus módon ÉRD-re változtatták, hogy hasonlítson az olyan, nagy múltú csapatokéra, mint az ETO, az FTC vagy a DVSC. Nemzetközi szinten sem termett számukra babér, megesett, hogy óriási előnyt elbukva estek ki az EHF-kupából, miközben a Dunaújváros vagy a Siófok is meg tudta nyerni a sorozatot.
Az érdi klub kabalája a sárkány (fotó: Facebook/Érdi kézilabda)
Sokszor Szabó Edina is nehezen viselte a kudarcot, a kellemetlen vereségeknél többször összeesküvés-elméletekre hivatkozott, és kikiáltotta a csapatot meg önmagát „szimpatikus vesztesnek”, holott az általa rendezett jelenetek cseppet sem voltak szimpatikusak. A csapatnál sem feltétlenül teremtett jó hangulatot, Csőzik dolgozókra és sportolókra hivatkozva írta, hogy mindennapos volt a klubnál a félelemkeltés a szakmai hibák eltitkolása végett. Szabó Edina több beszámoló szerint, megalázó módon bánt a játékosokkal, erről sokat sejtet, hogy nem egy – elsősorban külföldi – játékos botrányos körülmények között távozott, a nyilvánosság előtt visszaüzengetve az edzőnek. Egy szintén haraggal távozó svéd játékos arról beszélt, hogy sérülten is játszania kellett, és az általa elmondottak egybevágnak a zuhanyhíradóval, miszerint a csapat egyik legjobb magyar játékosát is játszatták a sérülése ellenére, ráadásul a műtét szükségességét megállapító, alapos sportorvosi vizsgálatát is végül saját magának kellett kifizetnie.
A polgármestert legkevésbé sem érdekli a kézilabda
Bőven támasztható tehát kifogás a magyar szinten is kiemelkedő játékosfizetések, a csapat főleg francia és délszláv légiósokkal teletömése, az utánpótlás-játékosok elhanyagolása, az évek során odaigazoló néhány magyar klasszis lelassulása, elszürkülése, a befektetett pénzhez képest szerény eredmények és a szakmai színvonal miatt. Ezek fényében valóban furcsa az a töretlen bizalom, amelyet a rendre nagy célokat megfogalmazó, de a harmadik helyen beragadt, semmilyen trófeát nem nyerő, emiatt többször mindenki mást hibáztató edző élvezett a klubnál egy évtizeden át.
Csakhogy Csőzik nem ezekről a dolgokról beszél, hanem a pénzszivattyút sulykolja, hogy politikailag felhasználhassa az ügyet. Ha igaz a hír, esze ágában sincs rendbe rakni az érdi kézilabdát úgy, ahogy a nyilatkozataiban ígérte, hanem inkább tokkal-vonóval megszabadulna tőle. Ha pedig így áll a helyzet, miért ne adná le az indulási joggal együtt a budaörsi elvtársnak, ahol a csapat visszavágyik az élvonalba? A Budaörs éppen második volt az NB I/B-ben, amikor végleg megszakították a bajnokságot a járvány miatt, és kihirdették, hogy nincsenek bajnokok, kiesők és feljutók. Ugyanabban a ligában azonban a szintén az NB I-be igyekvő Nemzeti Kézilabda Akadémia (NEKA) juniorjai álltak az élen.
Kár lenne, ha kihasználatlanul maradna az érdi infrastruktúra és a nemzetközi kupameccsekre is alkalmas sportcsarnok (fotó: handballerd.hu)
Az utánpótlás-akadémia vagy az SZDSZ-es haver lesz a befutó?
Hajdu János, a NEKA sportszakmai vezetője egy szombati interjúban elárulta, tárgyalásokat folytatnak, hogy a megszakított idény ellenére az NB I-ben szerepelhessenek a jövő idénytől.
Jó irányba haladnak a dolgok, vannak pozitív jelek, de még korai bármiről beszélni
– mondta a korábban a női és a férfi felnőtt válogatottat is irányító szakember. Hajdu kiemelte, hogy az elmúlt évek komoly korosztályos sikereiben nagy szerepet játszott a NEKA. A 2018-ban világbajnok juniorválogatottban két NEKA-nevelés játszott, míg az egy évvel később Európa-bajnok, következő U20-as csapatnak már négy játékosa, azaz a negyede jött a balatonboglári akadémiáról. Hajdu szavai szerint a leendő juniorválogatott játékosainak többsége NEKA-növendék, akiknek jót tenne, ha az NB I-ben fejlődhetnének.
Információink szerint a Magyar Kézilabda Szövetségnél is többen hasznosnak tartanák, ha az NB I/B mellett az összes korosztályos bajnokságban élen álló, jelenleg (talán a Győrrel együtt) a legszínvonalasabb utánpótlásnevelést végző NEKA léphetne a szétomlott Érd helyére. Így valóban utánpótlási bázissá válhatna a Pest megyei város, ami eddig csak ígéret volt, ráadásul nem maradna kihasználatlan a jó minőségű helyi infrastruktúra, beleértve a nemzetközi kupameccsekre is igénybe vehető sportcsarnokot.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS