Magyarország a béke pártján áll – ez a mondat túlmutat egy kampányszlogenen. Ez emberéletek védelméről, az országunk biztonságáról szól. Megdöbbentem, mennyire nem fogják fel az ellenzék soraiból, hogy ez valós veszélyt jelent. Dobrevék a napokban röhögcséltek azon, hogy milyen érdekes, hogy csak Magyarország érzi a háború veszélyét, más ország nem. Úgy tűnik, tényleg nem érzik ennek a súlyát, és még csak felmenteni sem lehet őket azért, mert kretének.
Lehet ideológiákat gyártani, de felesleges. Aki a háború folytatása mellett van, esetleg, hogy küldjünk európai szárazföldi haderőt az ukrán frontra, még sosem élte át annak borzalmát, sőt, vélelmezem, katona sem volt. Az én fiam kicsi kora óta annak készült, a család szerint DNS-szinten van belénk kódolva a nemzetünk, hazánk iránt érzett elkötelezett védelem. És tudják, meggyőződésem, hogy nincs magasztosabb eskü egy ember életében, mint amikor katonaként megfogadja: a legdrágábbat ajánlja fel egy közösség érdekben, feláldozni magát, másokért. Nem fogom elfelejteni, amikor 2022-ben szálltak fel a csapatszállító buszra a kadétként végzett fiúk, álltunk ott mi, szülők, és akkor hasított belénk a felismerés: ha az ellenzék győzne, akkor ezeket a fiatalokat kérdés nélkül küldenék Ukrajnába, egy mások által vívott háborúba, szerintem – ahogyan tapasztaltuk már az ukránok hozzáállását – leginkább “golyófogóként”. Most sem lenne másként: ne ringassuk magunkat abba, hogy az ellenzék nem lépne a Macron által kijelölt útra, és szemrebbenés nélkül felajánlaná a magyar katonák segítségét is.
Nem tudom, látták-e azt a felvételt, amikor az ukrán frontra szállítják a fiatalokat, olyan 16–18 éves gyerekeket, akiknek arcukra volt írva a félelem. Tudták, hogy meghalni küldik őket. Pedig lehetne ez másként is. Csak valahol, valakik, valamiért úgy döntöttek, az ő életük nem számít, mert a nagyhatalmak érdeke előrébb való. Ők nem olyan országba születtek, ahol a kormány az emberek védelmét szem előtt tartva, akár borotvaélen táncolva politizál, de nem engedi meg, hogy egyetlen csepp magyar vér is hulljon idegen országért, érdekek mentén, tudatosan tartott háborús eszkaláció miatt. Kimondható: az ukrán haderő létszáma már olyan csekély, hogy hiába a fegyverutánpótlás és a pénzbeli támogatás, nincs emberük, akik harcolni tudnának. Mert meghaltak. Mennyi család, micsoda fájdalma kellett ehhez, bele sem merek gondolni abba, hogy milyen lehet a frontra küldeni a fiadat, férjedet, bátyádat, édesapádat… Nekem már az is belevéste az emlékezetembe magát, amikor a saját gyerekemet vitték el gyakorlatra; ott fogtam fel, hogy ez akár meg is történhetne “élesben”, és csak bízni tudnék abban, hogy látom még élve.
Dobrevnek elgurult a gyógyszere
És akkor jönnek ezek az ellenzéki nagyágyúk azzal, hogy
háborús vészhelyzet egyetlenegy európai országban van, Magyarországon. Nincs máshol háborús vészhelyzet. Egyetlenegy ország van, ami egyébként ténylegesen pénzzel támogatja Putyin háborúját és az orosz fegyverkezést, az a magyar kormány a gázszállításokon keresztül. Senki más nem hajlandó oda már fizetni. Egyetlenegy ország van, ahol háborús bűnösökkel folyamatosan találkoznak, kapcsolatot építenek, tehát az egész háborús pszichózist ők maguk állítják elő úgy, hogy közben pedig az országot is veszélybe sodorják.
Igen, ezt mondta Dobrev Klára. Szekunder szégyenérzetem van, hogy hazánkban olyan ellenzék próbál hatalomra kerülni, akiknek semmi és senki nem számít, akik nem fogják fel annak jelentőségét, milyen borzalmakkal jár egy háború. Persze, nem meglepő, hiszen ahogyan 2022-ben Potocskáné Kőrösi Anita kijelentette: természetesen az ő gyerekeit nem küldené a frontra. Azért ez tényleg olyan pont volt, amikor nálam végleg elszakadt a cérna. Idézzük fel szó szerint, mit is mondott:
Hát nekem is van most, mert ugye van a férjem, aki hadköteles lenne, meg a két fiam is már hadköteles lenne. Hát nyilván nem akarom én sem, hogy a gyerekeimet és a férjemet elvigyék. (…) Aki meg elment katonának, az azért ment oda, hogyha a NATO hadba küldi, akkor ő fölüljön a repülőre és elmenjen a háborúba. Mert ő ezért kapja a fizetését. Ő ezt a szakmát, ezt a hivatást választotta.
Itt szeretném hangsúlyozni, hogy a magyar honvédek többsége egyáltalán nem NATO-katona akar lenni, hanem a Magyar Honvédség kötelékébe tartozni. Azért ezt nem ártana tudnia az ellenzéki elvtársaknak, elvtársnőknek.
Mit akar a baloldal?
A baloldal egykori miniszterelnök-jelöltje, Márki-Zay Péter egy, a Partizánnak adott interjújában arra a felvetésre, hogy az ország vezetőjeként segítené-e Ukrajnát a háborús konfliktus megelőzésében, úgy felelt: „Mindent, amit a NATO szövetségi rendszere megenged, azt nagyon szívesen segítenénk.” Gulyás Márton konkrétan rákérdezett a baloldal miniszterelnök-jelöltjétől, hogy „akár katonai segítséget is biztosítanál-e?” A hódmezővásárhelyi polgármester először csak annyit mondott, hogy ha nem „Putyin ügynökeként működne Magyarország, akkor természetes, hogy a NATO tagjaként, minden módon, amit a NATO eldönt azon belül a szövetség keretein belül, mindenféle segítséget megadhat Ukrajnának”. A műsorvezető ismét rákérdezett: „Akár katonait is?” Márki-Zay Péter aláhúzta:
Hát, hogyha a NATO úgy dönt, akkor akár katonait is.
„De egyelőre erről szó sincs” – tette hozzá a baloldali jelölt.
2022. február elején a Momentum korábbi elnöke, Fekete-Győr András fogalmazott úgy, hogy Magyarországnak fegyverekkel kell támogatnia Ukrajnát. Szavai szerint a NATO- és EU-szövetségesekkel együtt „olyan lépéseket helyezhetünk kilátásba, amelyek jelentős mértékben növelnék Moszkva számára a költségeket, ha egy offenzíva megindítása mellett döntenének”.
Először is – szövetségeseinkhez hasonlóan – fegyvereket és humanitárius segítséget kell felajánlani az ukrán kormány számára
– fűzte hozzá az egyébként katonaként szolgálatot sosem teljesítő politikus.
Én pedig csak annyit szeretnék megüzenni a háborúpárti baloldalnak: nem véletlenül nem szavaztak nekik bizalmat a magyar emberek és szenvedtek csúfos vereséget, hanem a negyedszer is kétharmados többséggel megválasztott Orbán-kormányt hatalmazták fel az ország irányítására.
Tudják, talán nem ártana a háborús propaganda helyett a saját országuk védelmében gondolkodni. Esetleg tartalékos katonának jelentkezni, persze ehhez elengedhetetlen, hogy testben, szívben, lélekben és fejben is meg kell felelnie az elvárásoknak. És ezt valószínűleg nem sikerülne megugraniuk.
Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd
Facebook
Twitter
YouTube
RSS