A húsvét Erdélyben mélyen gyökerező hagyományokkal rendelkezik, amelyeket évszázadok óta ápolnak az ott élők. A helyi szokások, amelyek az ünnep mélyebb jelentését hordozzák, egyúttal a közösség összetartozását is erősítik. A húsvét Erdélyben nem csupán vallási ünnep, hanem egy olyan időszak, amikor az emberek együtt örülnek, hagyományaikat ápolják, és az újjászületést ünneplik az élet minden formájában.
Határkerülés
A húsvéti határjárásnak – egyházi jelentése mellett – a tavaszi vetések megszentelése és védelme, a határjelek megújítása és a források megtisztítása volt a célja. Székelyföldön ma is élő szokás. A határkerülés antropológiai alapja az, hogy a mágikus körrel, körüljárással megóvják a települést és a terményeket a gonosztól, a csapásoktól, a járványoktól, mindezt imába, kérésekbe foglalva.
A lovasok, a szekeresek, gyalogosok együtt indulnak, népviseletbe, székelyruhába öltöznek, hogy kint a határban egy keresztnél találkozzanak a szomszédos falu határkerülőivel. A falu végétől a dicsőséges olvasót imádkozzák. Erre szép példa a gyergyói hagyomány, ahol a szomszéd községek – Gyergyószentmiklós, Gyergyóalfalu, Csomafalva, Újfalu, Kilyénfalva, Tekerőpatak – hívei találkoznak egymással.
A húsvétvasárnapi közös határkerülés helybeli és kézdialmási résztvevői feldíszített szekerekkel járják be a főbb utcákat Lemhényben 2023. április 9-én. Fotó: MTI/Kátai Edit
A zászlók és lobogók lengetésével köszöntik egymást, közösen énekelnek és imádkoznak. Barabás László néprajzkutató így írta le a határkerülést:
Székelyföldön, főleg Marosszéken a protestáns, református és unitárius falvakra az volt jellemző, hogy néhány idős, a hagyományokat ismerő férfi vezetésével kimentek a legények, és megkeresték a falvak határait jelző köveket, oszlopokat, halmokat, és játékos formában, megcsapással az emlékezetükbe vésték azok hollétét. Húsvét ünnepe közeledtével felavatták az ifjakat.
A húsvétvasárnapi közös határkerülés lemhényi és kézdialmási résztvevői hagyományőrző lovas huszárok vezetésével, feldíszített szekerekkel járják be a határt a két község között 2023. április 9-én. Fotó: MTI/Kátai Edit
A székelység nagyobbik, keleti felében, a csíki, a gyergyói, felső-háromszéki, a marosszéki, az udvarhelyszéki katolikus magyar falvakban a határkerülésnek katolikus processzió szerinti rendje volt, vagyis lovasmenettel vagy gyalogosan bejárták, megkerülték a falu határát. Erről a katolikus típusú határkerülésről szépen ír száz évvel ezelőtt Tamási Áron a Szülőföldem című önéletrajzi művében. Barabás úgy fogalmazott:
a legtöbb székely katolikus faluban felújították, az elmúlt évtizedekben reneszánszát éli ez a nagyhagyományú húsvéti szokásunk.
Csíkkozmáson fiatalok őrzik a Szent Sírt
Az Utazó portálnak nyilatkozott Potyó Teréz, a Szent Kristóf fogadó vezetője, aki többek között beszámolt róla, hogy milyen szokásokat tartanak szülőfalujában, Csíkkozmáson. Mint mondta, hagyományosan Nagypénteken festik a tojásokat, sima, vöröshagyma héjjal, “ami a legszebb és a legegészségesebb”. Hozzátette:
pénteken még van egy nagyon érdekes szokás felénk, mindenki azt mondja, hogy ilyenkor reggel ki kell nyitni az ablakokat, ki kell tárni a szekrények ajtaját, ki kell nyitni a tisztaszobákat, mert a nagypénteki levegőnek át kell járnia a házat – így mondjuk: összejárja a házat. Péntek a böjt napja, amikor nem eszünk húst, igaz, vannak, akik ezt egészen szombat estig megtartják. Az este közeledtével pedig elmegyünk az esti misére.
Székely népviseletbe öltözött fiatalok őrségváltása a Szent Sírnál Csíkszentdomokos templomában nagyszombaton, 2019. április 20-án. A Szent Sír Jézus jeruzsálemi sírjának utánképzése, a halott Jézus Krisztus templomi megjelenítése. Fotó: MTI/Veres Nándor
A szentmise után a helyi fiatalok feldíszítik a szent sírt, ahova behelyezik a keresztet és az az évben 18. életévüket betöltő fiúk ott őrzik azt népviseletben egész éjszaka. A húsvéti hagyományok közé tartozik a szentségimádás is, amikor a szentsírnál az asszonyok egymást beosztva óránként váltásba, egyre gyakrabban már a fiatal lányok is egész éjszaka imádkoznak.
A hagyományos locsolkodás
A húsvéti ünnepkör leginkább fennmaradt eleme a magyar közösségekben a locsolás és a tojásajándékozás. Szerte Erdélyben a legények vízzel locsolják meg a lányokat, azok pedig tojással ajándékozták meg a fiúkat. A víz tisztító, termékenységvarázsló erejébe vetett hit az alapja e szokásnak is. A húsvéthétfőt vízbevető hétfőnek is szokták mondani. Ez utal a locsolás egykori módjára is: a kúthoz vitték a lányokat, és egész vödör vízzel leöntötték, vagy a vízzel tele vályúba dobták őket.
Népviseletbe öltözött helyi fiatalok locsolnak meg egy vödör vízzel egy lányt az erdélyi Csíkszentkirályon 2016. március 28-án. Fotó: MTI/Veres Nándor
Lényeges volt, hogy frissen merített vízzel locsolkodtak. Székelyföldön nem tűnt el a locsolkodás hagyománya, azonban jócskán átalakult. A városi kulturális minták hatására, amelyek a székely falvakat sem kímélték, napjainkra a víz helyét először a kölnivíz, majd a sprayek, illatosító szerek vették át.
A mi időnkbe nem voltak ilyen dezodorok és parfümök, elmentünk az erdőbe, ibolyát szedtünk és megfőztük, és az is volt olyan illatos, mint a drága kölnivíz
– emlékezett vissza Kovács Imre néptáncoktató.
Kis kitekintő. Magyar fiatalok forradalmasítják a locsolkodást pezsgő segítségével Budapesten 2023. április 10-én. Fotó: Benyus Ágoston
Tojásfa
Habár legtöbben csak karácsonyfáról hallottak, létezik húsvéti tojásfa is. Természetesen nem beszélhetünk szigorú értelemben vett fáról, mivel a tojásfa lényegében néhány vázába tett barkaágat jelent, amelyekre, mint a karácsonyi díszeket, kifújt vagy műanyagból készült tojásokat aggatnak. A barkaágakra más, jellegzetes húsvéti vagy tavaszi jelképként is használatos figurákat is felfüggesztenek, mint például műanyag vagy csokinyuszikat, pillangókat, csirkéket. Az így feldíszített barkaágak abba a szobába kerülnek, ahol húsvét idején a vendégeket fogadják. A tojásfa azonban nem maradt meg a négy fal között: német mintára egyre többen és több helyen díszítenek fel húsvétkor fákat, bokrokat is.
Víz- és ételszentelés
Létezik egy mágikus rituálé, a tűz-, víz- és ételszentelés, amelyek még a pogány korokból maradtak fenn, ám a katolikus közösségben azóta is gyakorolják őket szombaton. Főként a család és a közösség oltalmazása, egészségének megőrzése a célja a különböző szenteléseknek. A Kárpát-medence legnagyobb ételszentelése húsvét vasárnapján Csíkszeredában zajlik, ahova az emberek messze otthonuktól is elzarándokolnak. Itt a húsvéti sonkától kezdve a kalácsig minden ételt megszentelnek, hogy az ünnepi asztal megörökölje az Úr áldását.
Húsvét vasárnapi ételszentelés Csíkszeredában – #Székelyföld – #Erdély #Transylvania pic.twitter.com/vWJisV9uoJ
— Nándor (@tarr92) April 5, 2015
A hiedelmek úgy tartották, hogy akit a szentelt vízben először keresztelnek meg, egész életében szerencsés lesz. A szentelt vízzel megszórt épületek mentesülnek a villámcsapásoktól, szélviharoktól és a gonosz emberektől. A gazdasági épületek meglocsolása által azok is védelem alá kerültek és biztosította a jószágok egészségét. Egyes helyeken még ma is napfelkelte előtt a keresztútra öntik a vizet, mert úgy vélik, így elűzik a jégesőt. Szokás volt a vízbe piros tojást tenni, “erről mosakodni”, hogy az egész család egészséges legyen.
Példamutató a székelyek hagyománytisztelete
Természetesen a kereszténységnek is legnagyobb ünnepe a húsvét, Jézus Krisztus halála és feltámadása. Barabás László kiemelte, hogy egyfajta faluünnepként élik át a helyiek ezt az együttlétet. A közösségi vonások mellett hangsúlyos ennek és a hasonló szokásoknak az etnikus jellege is.
Lehetőség a székely-magyarsághoz való tartozás nyilvános megvallására és kinyilvánítására is
– fogalmazott. Mindez számos jelből megtapasztalható: piros-fehér-zöld zászlók is az egyházi zászlók mellett, eléneklik a Székely Himnuszt is az egyházi énekek mellett.
Összességében elmondható, hogy a húsvéti szokásainknak nagyon fontos a közösségteremtő és közösségmegtartó funkciója
– jelentette ki a néprajzkutató. Ez az a hozzáállás és hagyománytisztelet, amiről példát lehetne venni az anyaországban is.
Vezető kép: A húsvétvasárnapi közös határkerülés lemhényi és kézdialmási résztvevői hagyományőrző lovas huszárok vezetésével járják be a a határt a két község között 2023. április 9-én. Fotó: MTI/Kátai Edit
Facebook
Twitter
YouTube
RSS