„Veletek és értetek mondom: Isten, áldd meg a magyart” – ezekkel a szavakkal zárta szavait Ferenc pápa tavaly szeptemberben az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus budapesti zárómiséjén, a katolikus egyházfő ugyanakkor már tavaly jelezte, hogy szeretne visszatérni Magyarországra. Az ACI Stampa katolikus hírügynökség január elején közzétett cikkében arról ír, a látogatásra már szeptemberben sor kerülhet, többek között azért is, mert ez módot adna a keleti és a nyugati egyházi vezetők újabb, nagy jelentőségű csúcstalálkozójára. Cikkünkben az egyházpolitikai vonatkozásokon túl arra is kitérünk, hogy az egyes körökben csak „migránspápának” csúfolt katolikus vezető valójában mennyire is áll közel a magyarsághoz, a magyarság által képviselt értékekhez, többek közt két elődje, II. János Pál és XVI. Benedek tevékenységének tükrében.
Az ACI Stampa katolikus hírügynökség január elején közölt összefoglalót Ferenc pápa várható 2022-es utazásairól. Bár a Vatikán hivatalosan nem erősített meg egyetlen látogatást sem, a portál összegyűjtötte a katolikus egyházfő azon nyilatkozatait, amelyekben Ferenc pápa határozott szándékát fejezte ki. Az összegző cikk középpontjában a budapesti látogatás áll, több indokból is. Egyrészt, mint kiemelik, a pápa határozottságát mutatja, hogy a tavaly december 16-ai audencián Hortobágyi T. Ciril pannonhalmi főapátnak már jelezte: Budapesten kívül Pannonhalmára is el szeretne látogatni, azaz Ferenc pápa egy, az egész országra kiterjedő látogatásban gondolkodik.
Az ACI Stampa szerint a szeptemberi magyarországi látogatás lehetőségét erősíti továbbá, hogy idén szeptember 14 és 15. között lesz a történelmi vallási vezetők hetedik találkozója Kazahsztánban. Az esemény azért is fontos, mert a katolikus egyházfőnek itt lehetősége nyílna 2016 után másodszor is találkozni Kirill moszkvai pátriárkával. A portál ugyanakkor azt is megjegyzi, hogy a katolikus egyházfő általában nem vesz részt vallásközi találkozón, hacsak nem ő a szervező. Emiatt – bár Kazahsztán ideális, semleges helyszín a vallásközi párbeszéd további folytatására – az sem zárható ki, hogy ennek helyszíne Magyarország lesz. Erre utalhat, hogy már 1996-ban felmerült II. János Pál pápa és II. Alekszij akkori moszkvai pátriárka történelmi jelentőségű magyarországi, pontosabban pannonhalmi találkozója, amelynek az akkori szándékok szerint semleges területen kellett volna megvalósulnia, a pannonhalmi bencés apátság pedig ilyennek minősül, mivel azt az 1054-es keleti egyházszakadás előtt, 996-ban, még a két egyház egysége idején alapították.
Közel ezer évvel az egyházszakadás után ölelték meg először egymást az egyházi vezetők
A keleti és a nyugati keresztény egyházak vezetőinek történelmi jelentőségű csúcstalálkozója kapcsán Magyarország neve többször is előkerült, amelyben nagy szerepet játszott a pannonhalmi bencés főapátság és a korábbi főapát, Várszegi Asztrik. A két ország kapcsolatainak történetében előszőr, 1994 márciusában látogatott hazánkba II. Alekszij, és már ekkor felmerült annak gondolata, hogy a pravoszláv egyházfő Pannonhalmán találkozzon II. János Pál pápával, amelyre, mint fentebb is utaltunk, jó alkalmat kínált az ezer éves alapítási évforduló. A moszkvai pátriárka 1995 márciusában, azaz egy évvel magyarországi látogatása után kinyilvánította, hogy elfogadja Várszegi Asztrik közvetítőszerepét közte és II. János Pál pápa között. A találkozót 1996 júniusára tűzték ki, amelyet II. Alekszij kérésére őszre tettek át. Végül az orosz pravoszláv egyház Szent Szinódusának elutasító döntése miatt a történelmi kézfogás elmaradt, „csak” a pápa érkezett Magyarországra.
A magyarországi találkozó gondolata 2001-ben is felmerült: akkor Semjén Zsolt, az akkori kulturális tárca egyházi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára utalt arra, hogy bizonyos jelek arra mutatnak, létrejöhet az elmaradt találkozó. Legutóbb a La Repubblica írt 2013-ban arról, hogy Ferenc pápa és Kirill orosz pátriárka Pannonhalmán találkozhatnak. Erről Hilarion metropolita, az orosz pravoszláv egyház külügyi felelőse nyilatkozott. Az akkori tervek szerint a találkozóra 2014-ben került volna sor, VI. Pál pápa és Athenagorász konstantinápolyi pátriárka találkozójának ötvenedik évfordulóján. Ferenc pápa és Kirill pátriárka végül 2016 februárjában találkozott Kuba fővárosában, Havannában; ez volt az első alkalom az egyháztörténetben, amikor a két egyházi vezető, az egyházszakadást követő közel ezer év után találkozott egymással. Az ünnepélyes keretek közt zajló, barátságos hangvételű tárgyalást követően közös nyilatkozatot is aláírtak az egyházi vezetők, amelyben kinyilvánították, hogy a két egyház képes együttműködni a kereszténység védelmében, a háború elkerüléséért és azért, hogy az emberi életet megbecsüljék az egész világon.
Ferenc pápa és Kirill, Moszkva és egész Oroszország ortodox pátriárkája Havannában. Fotó: MTI
Fontos kitérni a tavaly szeptemberben megrendezett 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra is, amelyen a keleti és a nyugati keresztény egyházak közeledésének újabb tanúságtételeként tartott misét a Kossuth téren a gyertyás felvonulást megelőzően, egy nappal Ferenc pápa látogatása előtt I. Bartolomaiosz, kostantinápolyi pátriárka. Az egyházfő személye azért is jelentős, mert ő volt az, aki 2000-ben Budapesten az ortodox egyház számára is szentté avatta Szent Istvánt. Államalapító királyunk halálának idején, 1038-ban még egységben volt a keleti és a nyugati kereszténység, Szent István ennek fényében a keresztény egyház közös szentje. A konstantinápolyi pátriárka gesztusát 2007 júniusában a moszkvai is követte, Erdő Péter bíboros oroszországi látogatása során ugyanis Szent István ereklyéjét vitte ajándékul II. Alekszijnek. Ilyen formán Szent István a moszkvai patriarchátus szentjévé is vált, a keleti és nyugati egyházak közös gyökereinek egy jelentős szimbólumaként.
I. Bartolomaiosz Kossuth téri beszédében ennek a látható folyamatnak a részeként hangsúlyozta azt, hogy „a keleti és nyugati egyházszakadásnak Isten terve szerint nem lett volna szabad megtörténnie”. Mint kiemelte, „a sajátosságok ellenére a Kelet és a Nyugat szervesen összekapcsolódik a kereszténység egységében. Nem értelmezhetők önmagukban; nem önálló, s nem különálló entitások. Történetük során sokkal több ponton kötődnek egymáshoz, mint ahány ponton konfliktusban vagy vitában állnak egymással.” Egyik legfontosabb kapcsolódási pontnak pedig éppen az eucharisztiát nevezte, amikor úgy fogalmazott, „az Egyház közös kehelyben és a világban tett közös keresztény tanúságtételben való eucharisztikus megvalósulása” a kereszténység közös vágya és álma, miközben a keresztények tényként élik meg a folyamatosan fennálló megosztottságot. Úgy vélte, a keleti és nyugati egyházak nem „párhuzamos hagyományban” léteznek, „hanem egyetlen, torzult és elidegenített hagyományban”. I. Bartolomaiosz egy nappal később vendégként részt vett a Ferenc pápa által celebrált budapesti misén is, amelyről a pápa egy 2021. októberi levelében is megemlékezett.
I. Bartolomaiosz Kossuth téri beszéde. Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Ferenc pápa magyar példát állított az Európai Unió elé
Az ACI Stampa Ferenc pápa és Kirill esetleges magyarországi találkozóját azért is valószínűsíti, mert a moszkvai pátriárka még 2017-ben elfogadta a magyar kormány meghívását, és az akkori tervek szerint az év végén, vagy 2018 elején Budapestre látogatott volna a helyreállított Petőfi téri orosz ortodox templom átadására, ez azonban eddig nem valósult meg. A portál ugyanakkor csak az egyházpolitikai oldalról közelíti meg a látogatást, arról nem téve említést, milyen saját megfontolások vezethetik Ferenc pápa abbéli szándékát, hogy visszatérjen Magyarországra. Mindez annak fényében is fontos kérdés, hogy a magyar hívők egy részében komoly megütközést okozott, hogy a katolikus egyházfő csak néhány órára látogatott hazánkba, hogy az eucharisztikus kongresszus zárómiséjét követően megkezdje szlovákiai körútját. A Magyar Kurír ezzel kapcsolatban kérdezte a Pozsonyból már Rómába tartó Ferenc pápát, aki elmondta: az emberek kezdetben nem értették, miért csak a szertartásra érkezik, „de nem látogat meg minket, magyarokat?”. Ugyanakkor kiemelte: a szlovákiai látogatást már korábban tervbe vette, a Kongresszuson való részvétel gondolata csak ezután fogalmazódott meg benne, feltehetően a két esemény térbeli és időbeli közelsége miatt. Mint Ferenc pápa fogalmazott,
megígértem az elnökötöknek, hogy megvizsgáljuk, jövőre vagy az azt követő évben el tudnék-e jönni. Mert nagyon sok értéke van a magyaroknak, például megragadott, mennyire mély az ökumenizmus iránti érzék.
Ebből a gondolatból kiindulva Ferenc pápa komoly bírálatot fogalmazott meg az Európai Unióval szemben, a Magyarországon tapasztaltakat szembeállítva azokkal az érdekekkel, amelyek ideológiai gyarmatosításra használnák az EU-t. Mint fogalmazott,
általánosságban Európának – mindig elmondom – vissza kell térnie az alapító atyák álmaihoz. Az Európai Unió nem egy gyűlés, hogy bizonyos dolgokat elintézzünk, szétosszunk… Az Európai Unió alapja egy olyan szellemiség, amelyet Schuman, Adenauer, De Gasperi álmodott meg. Vissza kell térni ezekhez a nagyokhoz. Fennáll a veszélye annak, hogy az Európai Unió csak egy irányító hivatal legyen, de ez nem helyes, el kell menni egészen a misztikáig, meg kell keresni Európa gyökereit, és tovább kell vinnie azokat. És úgy gondolom, minden országnak előre kell haladnia. Igaz, bizonyos érdekek, talán nem európai érdekek, megpróbálják az Európai Uniót ideológiai gyarmatosításra használni, és ez elfogadhatatlan. Nem! Az Európai Uniónak függetlennek kell lennie, és minden országnak azonos színvonalon kell állnia, a nagy alapítók álmából nyerve inspirációt.
Ferenc pápa végezetül szólt kifejezetten a magyar hívekhez is, kiemelve:
veletek voltam tavaly Erdélyben, csodálatos volt az a magyar mise!
Ferenc pápa Budapesten. Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
A pápa, akit a HVG-ből ismerünk
Mindezekből is az látszik: Ferenc pápa korántsem annyira liberális, mint ahogyan őt előszeretettel ábrázolja a külföldi és a hazai baloldali sajtó. Mint ismert, a katolikus egyházfő teremtésvédelmi enciklikája komoly pozitív visszhangot váltott ki a zöld mozgalmak körében, azt azonban már nem sikerült a média nyomásán keresztülvinniük, hogy Ferenc pápa magáévá tegye az egész liberális programcsomagot, amelynek csak beetető szelete a zöld gondolat, ám sokkal hangsúlyosabb eleme a hagyományos értékek, a hagyományos család fogalmának erodálása és a genderideológia propagálása, ezekkel ugyanis a katolikus egyházfő élesen szembehelyezkedik. Éppen emiatt is akadhatott a torkán a mainstream médiának Ferenc pápa legutóbbi azon nyilatkozata is, amely szerint a gyermeket szándékosan nem vállaló házaspárok valójában önzőek.
Itt fontos kitérni arra a szintén agyonhallgatott tényre, hogy a katolikus egyházfő milyen elismeréssel szólt a magyar családvédelmi intézkedésekről. A magyarok körében ugyanakkor a katolikus egyházfő megítélését leginkább a migrációhoz való pozitív hozzáállása miatt érik kritikák, ennek egyik legfőbb oka ugyanakkor az, hogy Ferenc pápa szavait éppen a balliberális médiumok valóságferdítő tolmácsolásából ismerik. Ferenc pápa a katolikus egyház fejeként magától adódó természeteséggel lép föl a szegények és elesettek megsegítése mellett, ugyanakkor határozottan leszögezi, hogy a rászorultaknak tisztelniük kell az őket befogadó országok kultúráját, és ahhoz kell igazodniuk.
A pápák és a magyarság viszonyáról
Talán ennek is volt köszönhető, hogy a „migránspápa” székelyföldi látogatása milyen komoly ellenérzéseket váltott ki a közvélemény egyes, persze nem feltétlenül katolikus berkein belül. Így siklott el annak jelentősége, hogy a székelyföldi zarándokhely sok évszázados történetében előszőr lépett pápa Csíksomlyó földjére, ellentétben a lényegesen kedveltebb II. János Pál pápával, aki feltehetően egyházpolitikai okokból kifolyólag nem élt ezzel a lehetőséggel. Mivel több helyről is lehetett olyan hangokat hallani, hogy bárcsak inkább II. János Pál pápa vagy XVI. Benedek látogatott volna Csíksomlyóra, érdemes egy mondatban kitérni a két kedveltebb egyházfő és a magyarság, a magyar kisebbség tényleges viszonyára.
Bár a hazai olvasóközönség a felvidéki magyarság iránt sorsa iránt kevésbé érzékeny – helyesebben: kevésbé figyelmes –, fontos kiemelni a 2008. február 14-ei dátumot is, amikor újjászervezték a szlovákiai katolikus egyházmegyéket, mégpedig olyan (vertikális) módon, hogy egy magyar nyelvű püspökség se alakulhasson. Az egyértelműen magyarellenes egyházi átalakítás (amelyet a szlovák katolikus egyház is pontosan érzékelt) bár XVI. Benedek pápaságának idején valósult meg, a szlovák egyházi lobbi már II. János Pál idejében erőteljes nyomást fejtett ki a Vatikánban, így az eredményekért mindkét pápát felelősség terheli. (Erről itt olvashatnak egy visszaemlékezést.)
A lényeg tehát, hogy míg a két korábbi, népszerűbb egyházi vezető nem, addig Ferenc pápa komoly eséllyel látogatja meg Budapesten túl az összes jelentősebb határon túli magyar területet, hiszen Erdély után a Felvidéken is járt (az ACI Stampa egyébként rebesget egy idén májusi ukrajnai látogatást is…). Emellett sorozatban másodszor látogathat hazánkba, ezzel is árnyalva tényleges tevékenységének hátterét és eredményeit. Mindezeket érdemes lesz átgondolni szeptemberig, amennyiben tényleg ismét Magyarországon köszönthetjük a Szentatyát.
Ferenc pápa a csíksomlyói hegynyeregben. Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Vezetőkép: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS