Hiába csinál naponta ingyenreklámot az ellenzéki propagandasajtó Soros György kedvenc hazai „civil” szervezeteinek, hiába siratják és sajnáltatják őket, amiért külföldi pénzcsatornáikat láthatóvá kell tenniük – a magyar emberek a jelek szerint magasról tojnak rájuk. Az adóhatóság friss kimutatása szerint alig pár százan ajánlották föl adójuk egy százalékát ezeknek az agresszív ügynökszervezeteknek. Roppant kínos – és nemcsak ezekre a politikai aktivistákra, hanem a hatástalan píárcikkeket gyártó ellenzéki sajtóra nézve is.
Csinos kis kimutatást tett közzé a napokban a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, amelyből látni lehet, hogy egy-egy honi civil szervezet hány embertől és mennyi pénzt gyűjtött be adófelajánlásokból. E lista kiválóan szemlélteti, milyen társadalmi beágyazottsággal rendelkeznek Magyarországon a valódi civil szervezetek. Egyúttal azt is láthatóvá teszi:
milyen társadalmi „be nem ágyazottsággal” rendelkeznek a Soros György által kitartott honi ügynökszervezetek. Amelyek amúgy „civilnek” neveztetik magukat.
Például a Sargentini-jelentésben is forrásként említett Transvanilla Transznemű Egyesületnek összesen kerek 35 ember ajánlotta fel adója egy százalékát, 141 ezer forintot. Ez az összeg arra biztosan elegendő, hogy végre vízkőtlenítsék a kávéfőzőjüket. A Patriarchátust Ellenzők Társasága (Patent) nevű fehérférfi-gyűlölő szektát 41 magyar honfitársunk 199 ezer forinttal szánta meg. A kunbábonyi forradalmárképző kurzusairól elhíresült Civil Kollégium Alapítvány körül is tobzódik a tömeg: egész pontosan 17 ember 152 ezer forintot küldött nekik sok szeretettel. A Tűzfalcsoport blog cinikusan meg is jegyzi: e három szervezet együttes támogatottsága alig haladja meg a monarchiás bélyeggel ellátott téglák rajongói táborát, ami 86 fős. E párhuzam azért is gonosz, mivel utóbbi szervezet minden bizonnyal sokkal hasznosabb tevékenységet végez, mint a vele összehasonlított három gittegylet.
Ők fizetnek, mi meg azt mondjuk, amit ők
A Menedék – Migránsokat Segítő Alapítvány 1,3 millió forintot bírt összekalapozni 199 adófizetőtől, a Háttér Társaság 292-től 1,7 milliót, az Amnesty International Magyarország 281-től 1,8 milliót. Némileg jobban szerepelt, a magzatgyilkosságok további liberalizálásáért harcoló NANE (4,4 millió), a terroristákat és bűnözőket védő, Magyarországot folyamatosan Strasbourgban perlő Magyar Helsinki Bizottság (5,4 millió), illetve a TASZ (20,3 millió), ám ezek az összegek is mindössze arra elegendőek, hogy a kotyogós kávéfőzők helyett végre kapszulás kávégépeket vegyenek ezek a fáradhatatlan emberjogi élharcosok. Minden másra viszont kénytelenek az alábbi krőzusok segedelmét igénybe venni:
- Dzsordzsi bácsi,
- az ejrópunijó,
- az ENSZ,
- és a nyugati kultúrállamok önzetlen nagykövetségei.
Azon pedig nincs mit csodálkozni, hogy e civilek azt a nótát fújják, amiért fizetnek nekik. Ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a Brüsszelből több százmillió forinttal kistafírozott Soros-szervezetek mindig ugyanazt mondják, mint Brüsszel. Véletlenül mindig. Brüsszel, az isiászos vezette Európai Bizottság vagy éppen Judith Sargentini pedig szép kerekre nyílt szemekkel mutogat ezekre az általuk kitömött szervezetekre: „Lám, ők is ugyanazt mondják, mint mi!” A kör bezárult.
Tavaly július elsején lépett hatályba idehaza a külföldről támogatott szervezetek átláthatóságáról szóló törvény. A jogszabály szerint külföldről támogatottnak minősül az a civil szervezet, amely évente 7,2 millió forintnál nagyobb támogatást kap külföldről. Az érintett szervezeteknek mindössze annyi a teendőjük, hogy regisztráltatják magukat, és honlapjukon, illetve az általuk kiadott sajtótermékekben feltüntetik ezt az egyszerű tényt – mármint, hogy ők külföldről támogatott szervezetek. Ennyi az egész, és utána szép nyugodtan folytathatják tovább például a jótékonysági tevékenységüket, vagy a bélyeggyűjtést, netán (Soros-szervezetek esetében) a magyar belpolitikába való kényszeres beleokoskodást. Ám ez a kis apróság is mélységesen kétségbe ejtette őket, és Brüsszelig, Strasbourgig, illetve Sargentini asszonyig szaladtak panaszkodni.
Emberjogizmus
Helyhiány okán nem kezdjük el felsorolni, mi mindent művelt az elmúlt években a mindannyiunk által kedvelt Magyar Helsinki Bizottság (megtette ezt helyettünk mai bejegyzésében a Tűzfalcsoport blog). Ám néhány emlékezetesebb húzásuk azért idekívánkozik. A Kádár András Kristóf (lásd: a fönti videón) által társelnökölt szervezet korábban azért szállt síkra nemzetközi példákra, egyezményekre és joggyakorlatra hivatkozva, hogy a migránsokat egyáltalán ne szankcionálják az illegális határátlépés miatt. Ugyanez a csapat perelte be Magyarországot két bangladesi „menekült” ügyében, amiért Orbánék nem engedték őket szabadon grasszálni az országban, hanem a Szerbia felé nyitott tranzitzónákban „várakoztatták” szegénykéket. A strasbourgi emberi jogi bíróság összesen tizenkétmillió forintot ítélt meg a bangladesieknek még tavaly márciusban – ezt az összeget a magyar adófizetők állják majd, s szép kis summa jut belőle a Helsinki bizottságnak is. Eközben az Origo tegnap azt írta: feltehetőleg a Helsinki bizottság áldásos jogi segítségnyújtásának köszönhetően maradhatott Magyarországon oltalmazottként az az afgán férfi, aki aztán egy kebabozó büféjében megerőszakolt egy magyar lányt. És még mondja bárki, hogy nem végeznek hasznos munkát a helsinkisek!
Az Amnestyről se feledkezzünk meg, amely a minap petícióban követelte a független magyar bíróságtól, enyhítsenek a terrorcselekményért nem jogerősen elítélt Ahmed H. büntetésén, változtassák meg az általa elkövetett bűncselekmény minősítését. Értik? Tehát a magyar határt védő rendőreinket kővel dobáló, az egyenruhásoknak ultimátumot adó terrorista érdekében petícióznak. Ha rajtuk múlna, tán szabadon is engednék ezt a terroristát, meg a többit is. A terroristáknak ugyanis emberi jogai vannak! Az Ahmed H. által betonnal fejbe dobott rendőröknek viszont semmilyen jogai nincsenek, sőt, róluk azt lehet hazudozni úton-útfélen (például Brüsszelben), hogy az Orbán-rezsim parancsára kínozzák, éheztetik, verik szegény „menekülteket” a déli határon.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS