bethlen istván
Trianon poklából vissza az életbe – Honi felderítés (Videó)
Sokat emlegetjük a Trianonnal kapcsolatos számokat, az elrabolt négyzetkilométereket, elcsatolt emberek tömegét, köztük magyarok millióit, ám beszélni kell az elvett ipari létesítményekről és bányákról, valamint az országunk tényszerű kirablásáról a megszálló románok, csehek és szerbek által elvitt gépekről, vagonokról, élőállatról és bármiről, ami mozdítható volt. Csak így lehet érzékeltetni, mennyire kilátástalan helyzetbe kerültünk 1920-ra – a kortársak közül jó néhányan úgy gondolták, a maradék Magyarország életképtelen, s így meg vannak számlálva a magyar államiság napjai. Mégis elkövettük azt a bravúrt, hogy túléltük ezt a csapást is, és az országnak folytatnia kellett az életét. A válságmenedzsment enyhe kifejezés arra a feladatra, amely Horthy Miklós és a korszak kormányai nyakába szakadt: egy gazdasági, társadalmi, külpolitikai, önbecsülési szempontból egyaránt padlóra taszított országot kellett kivezetni a reménytelen helyzetből. Ez azonban hihetetlenül látványosan sikerült, és két évtizeddel később már egészen más arcát mutatta az ország. Ennek az óriási teljesítménynek jártunk utána Ujváry Gábor, a Veritas Intézet történésze segítségével. „Istenem, átkozott gyilkosok ezek!” – Élet és halál a kommunisták rizsföldjén (Hortobágy, a magyar Gulág)
Hetven éve, 1950. június 22-ről 23-ra virradó éjjel kezdődtek meg Magyarországon a tömeges kitelepítések, amikor a kommunista államvédelmi hatóság a hortobágyi pusztába deportálta az „osztályidegennek” minősített embereket. A téma azóta is elhallgatott, ezért is fontos foglalkoznunk ezzel a tragédiával. Következő történetünk hőse Bethlen Margit, Bethlen István miniszterelnök özvegye és Ambrózy Gyula, Horthy egykori kabinetfőnöke. Utóbbi közel hetvenévesen a rizsföldön esett össze, s mivel orvos nem érkezett, estére meghalt. „Drága jó Gyula bácsi... Egyik éjjel különös csendre riadtam fel. Már nem zihált, nem is lélegzett, csendesen meghalt. A holttestét csomagolópapírral takartuk le, mert nem volt más. A felesége, szintén nagyon idős volt; Kaas Klementina bárónő. [...] itt zokogott, a papírral letakart holttest mellett. – Meg lehetett volna menteni, ha orvost hívunk! Oh, Istenem, átkozott gyilkosok ezek!