forró tamás
A fotelben szervezkedő, egykori garázsmester Havas Henrik és az ÁVH-s Ipper Pál 168 órája – Stefka István a médiaháborúról (4.)
1990 tavaszán dőlt el, hogy nem lesz nagytakarítás a sajtóban. Vagyis ott sem. Nagy? Semmilyen. Az egykori hálózat, az élcsapat átmentette magát, és nekitámadt az MDF-kormánynak. Bár a liberális Magyar Hírlap 1990-es cikke szerint, Stefka Istvánék csak elképzelték a lövészárkokat, azok valóban léteztek. Stefka rádiósként pontosan látta a kulisszatitkokat, hogy hogyan lett Rózsa T. Endre "ellenség" a posztkommunisták szemében azért, mert feszegette a 168 óra című hetilap furcsa létrehozását. A 168 óra rádió adása mögött, amúgy Ipper Pál, az egykori ÁVH-s tiszt állt, ő hozta létre a Mester Ákos vezette élgárdát. Akkoriban, a nyolcvanas évek végén már az egykori garázsmester Havas Henrikék is szervezkedtek, aztán létre is jött a Nap-tv, amibe később Havas hozta be Gyárfást, és az ő amerikai magyar maffiózó partnerét, Bodnár Györgyöt. Stefka István folytatja médiaháborús sorozatát, azt, hogy hogyan látta belülről ezt az egyenlőtlen harcot. Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét. „Forró Tamásról csak azért tudjuk, hogy ügynök volt, mert történt egy rendszerhiba” – az újságírói hálózatról beszélgetett Belénessy Csaba, Máthé Áron és Mező Gábor
Egyre inkább látjuk, hogy Csurka István világosan látta a hálózat működését, a rendszerszerűséget. Ezért is nagy kár, hogy sokszor rosszul fogalmazott, így elő lehetett venni az antiszemitizmus vádját. Ezzel hitelteleníteni lehetett azt is, amiben amúgy teljesen igaza volt. Ez és annyi minden más is szóba került abban a beszélgetésben, amely a Karc Rádió Farkasverem című műsorában elhangzott. Belénessy Csaba riporter, Máthé Áron történész, a NEB elnökhelyettese és Mező Gábor, a PestiSrácok.hu kutató-újságírója a posztkommunista hatalomátvételt és a sajtó szerepét járta körül. Szóba kerültek a médiaháború különböző megkomponált botrányai, amivel le lehetett járatni az MDF-kormányt, de olyan ügynök-újságírókról is beszélgettek, amilyen Forró Tamás is volt. Forró Tamás besúgó a tartótisztjének: Ő elsősorban riporter!
„Kérése az, hogy partnerként kezeljük és vegyük figyelembe, hogy Ő elsősorban riporter és e munkája mellett segiti szervünket” – mondta „Szilágyi Ákos”, azaz Forró Tamás titkos megbízott tartótisztjének, miután egyre ismertebbé vált Szolnokon. A napkeltés Forró a filmrendező Szabó Istvánhoz hasonló, rosszindulatú jelentéseket írt, sőt, tartótisztje utasítására gyakorlatilag nyomozott korábbi kollégája után, akinek „büntetés-gyanús” ügyeiről is beszámolt. Dossziéját újravizsgálva Forró tökéletesen beillik azok közé a "menedzselt újságírók" közé, akiknek támogatását a III/III csoportfőnöke, Horváth József határozta el.