kultúrmarxizmus
Kísértet járja be a Nyugatot, és hiába gyújtunk lámpást, nem tűnik el
Yoram Hazony izraeli filozófus, akit 2019-ben Orbán Viktor is fogadott, fontos írást jelentetett meg a quilette.com oldalon a marxizmus és a liberalizmus viszonyáról. Mint a bevezetőben írja, a berlini fal 1989-es lebontásával azt hittük, hogy a marxizmust egyszer és mindenkorra sikerült legyőzni. 30 évvel később azt látjuk, hogy a marxizmus teljes fegyverzetben visszatért, maga alá próbálja gyűrni a legfontosabb amerikai médiavállalkozásokat, egyetemeket, a kormányzati bürokráciát és némelyik egyházat is. Heller Ágnes 90 – A kígyó, mely saját farkába harap, felfalja önmagát
Minden valamire való ógörög filozófus húszévesen találkozik a mesterével; negyven, mikor megírja fő művét; hatvanesztendős lesz, mire méltó tanítványt talál; és végül nyolcvanévesen távozik az élők sorából – summázza kissé megcsúfolva a valóságot Diogenész Laertiosz a II. században. Ma már ez egyáltalán nem így működik, ahogy Heller Ágnes, mint valamire való (mire is?) filozófus esetében is csupán az első „fordulópont” állja meg a helyét, hisz saccperkábé annyi volt, mikor férjével együtt – szakítva a nemzetközi cionista mozgalommal – belépett a kommunista pártba, majd találkozott mesterével, Lukács Györggyel, aki körül döglégyként keringő társaival együtt elkezdték megreformálni a marxizmust. Negyvenéves korára azonban nemcsak, hogy nem írta meg a fő művét, hanem oly kacskaringós ideológiai útra tévedt, amelyet ma, mikor a kilencvenet tapossa, sem tudott már visszagörbíteni. Heller Ágnes májusban lett kilencven, de azóta is sorra keresik fel tisztelői, hogy boldog szülcsinapot kívánjanak neki, és néhány klasszikus gondolatát megidézzék. Most mi is erre teszünk kísérletet – a teljes igénye nélkül, de rámutatva a sok-sok ellentmondásra. Ahol Marxot dicsőítik, ott diktatúra épül
Önmagához képest is keményen fogalmazott Orbán Viktor a szlovéniai látogatása során, amikor azt mondta, „szégyen, hogy ma vannak olyan európai vezetők, akik Marx emléke előtt hódolnak”. Ha Jean-Claude Juncker nem lenne már rég túl azon a szakaszon, hogy kényelmetlenül érintse bármilyen szégyen, akár azt is feltételezhetnénk, hogy rosszul esett neki ez a kijelentés. Karl Marx öt és fél méteres szobra és az előtte hajbókoló Európai bizottsági elnök viszont nem baleset, hanem tünet. A kultúrmarxizmus sosem látott akarnoksággal nyomul a nyugati világban, és a szovjet megszállásból fakadó, négy évtizednyi közvetlen, majd további két évtizednyi rejtett kommunista pusztítás után rá akarnak minket dumálni, hogy önként válasszuk újra ugyanazt. 
