princz györgy
Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét. Princz Gábor moszkovita apja Apró Antal „lakája” volt – Az Apró-klán és a szovjetek állhattak a Postabank-vezér felemelkedése mögött
Princz Gábor alig harminckét évesen a frissen megalakított Postabank vezére lett. Mindig találgatták, hogy hogyan ejtőernyőzött ennyire fontos kulcspozícióba, sokan még mindig azt hiszik, hogy az ÁVH-s Princz Gyula fia volt. Nem. Apja Princz György volt, akit Princz Gábor egyszerű közgazdásznak hazudott a különböző interjúkban, azt tódítva, hogy normális, átlagos családban élt. A moszkovita Princz György nem volt átlagos, a Szovjetunióban dolgozott külkereskedőként és diplomataként (Princz Gábor Moszkvában született), de ennél is fontosabb, hogy hazatérve Apró Antal bizalmasa, erősebb megfogalmazása szerint a "lakája" lett. Princz egyik fia a rendszerváltás idején a Postabank élére repült, másik fia a nyolcvanas években egy szovjet-magyar vegyesvállalatot vezetett, tovább járva azon az úton, amin apja a kommunista diktatúrában elindult. Princzék tágabb értelemben az Apró-klánhoz tartoztak, ezt kiderítve már világosabb, hogyan is lehetett Apró Antal lánya, Apró Piroska később a Postabank felügyelőbizottságának az elnöke. Princz Gábor felemelkedése, 1.rész.