villám géza
Szánalmas és izzadságszagú, avagy a humor halála
Hajós Andrásnak volt valaha egy show-műsora a TV2-n, amelyről „Meglepő és mulatságos” címmel jelent meg kritika anno, utalva arra, hogy a műsor szórakoztató volt, ám egyben szokatlan is a kereskedelmi televíziózás történetében. Nem is volt hosszú életű a műsor, mivel nem hozta a szükséges számokat: az átlag néző számára nem volt kellően fogyasztható a kicsit urbánusabb, intellektuálisabb humor. Ne gondoljunk semmi rosszra: nem a körúton belüli értelmiség öncélú, lakásszínházakban előadott művészete próbált a képernyőre költözni és humoros lenni. A Hofin, Sas Józsefen, Nagy-Bandó Andráson, Farkasházy Tivadaron szocializálódott közönség (politikai irányultságtól függetlenül) ugyanis valóban nehezen emészti meg, ha valaki tényleg vicces, és egy kicsivel árnyaltabb is tud lenni a humora. (Fábry üdítő kivétel, furcsa anomália volt hosszú éveken át.) Hajós András egykor valóban vicces volt. Sőt, igazából még ma is az, ha nem vedlik épp át politikai aktivistává. Politikai véleményét ismerjük, elfogadjuk, nincs is ezzel baj; sőt, időnként még el is tud sütni politikai jellegű, jó poénokat az egyébként nem politikára kihegyezett műsorszámaiban. Talán mert nem görcsöl, nem feladatot teljesít, nem Orbán Viktor megbuktatásának lázálmával ébred és fekszik nap mint nap. Lehet, hogy nem kedveli (ezt nagyjából tudjuk is róla), de ettől még nem veszítette el a humorérzékét. Ajánljuk még
Ne szarjunk már be! Ettől?! - Havasi Bertalan hülyét csinált a bohócból, majd zseniálisan kiosztotta
Magyar Péter szellenteni próbált, de sógorostól jött a produktum
Bütyök megint megpróbált úgy csinálni, mintha valami nagyon fontos igazságnak lenne a birtokában, aztán annyi jött össze a nagyszabású sajtótájékoztatóból, hogy megint beleszeretett a HVG riportere. Magyar Péter megagigaégrengető előadása a kegyelmi ügyről ugyanis nem árult el semmi újat. Hogyan bánjunk a három friss Nobel-díjasunkkal?
Ugye az egyik az művész, tehát vátesz és mindentudó, akinek politikai éleslátása iránytű minden haladó számára. Az irodalmi Nobel-díjas Krasznahorkai László érdemeiről, kedvességéről, relevanciájáról, mondathosszúságairól elég kellemetlen vitát folytattunk tavaly, semmiképpen nem kívánom újranyitni ezt a beszélgetést. Tiszásoknak, akik még mindig nem értik
Szerencsétlen hardcore tiszások nagyon vergődnek; sehol egy tizedelés, a Kossuth téren sem állnak vérpadok, az egyszem Balásy Gyulán kívül senki nem ajánlotta fel életét és vagyonát az újdonsült miniszterelnöknek. 
