Pesti Srácok

Tallai Gábor a PS-nek: Láncziék távozásának nincs közéleti oka, de intellektuálisan és munkabírásban is többet vártunk tőlük

Tallai Gábor a PS-nek: Láncziék távozásának nincs közéleti oka, de intellektuálisan és munkabírásban is többet vártunk tőlük
Tallai Gábor - Fotó: Terror Háza

Sokan felkapták a fejüket kedden, amikor Schmidt Mária, a Terror Háza mellett működő, számos fontos emlékezetpolitikai projektért felelős XXI. Század Intézet főigazgatója a Facebook-oldalán tudatta a nyilvánossággal, hogy „puccsszerűen” távozott a posztjáról Lánczi Tamás igazgató és tíz munkatársa. A főigazgató nem rejtette véka alá, hogy nem jósol nagy jövőt a lelépőknek, hiszen posztját a Brian élete a Júdeai Felszabadítási Front Elit Öngyilkos alakulatának kultikus jelenetével illusztrálta. A pikáns ügy hátteréről a társintézmény vezetőjét, Tallai Gábort, a Közép- és Kelet-Európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány programigazgatóját kérdeztük.

Puccs a XXI. Század Intézetben, ahonnan Lánczi Tamás igazgató és számos munkatársa váratlanul és azonnal távozott. Mi történt?

Ezen gondolkodik a Közalapítvány összes vezetője, néhány megoldással már próbálkoztunk, a Júdeai Nemzeti FrontElitÖngyilkos Osztaga vagy a delfinek máig megfejtetlen tömeges öngyilkossági akciói jutottak eszünkbe. Biztosan látott már filmet, ahol életmentők igyekeznek visszaterelni a vízbe az öngyilkos emlősöket, a Közalapítvány programigazgatójaként sokszor így éreztem magam az elmúlt hónapokban. Sok a talány.

Az ügy szereplőit eddig komoly emberekként ismertük, csak volt valami konkrét indok...

PestiSracok facebook image

Indoklás a felmondásokban nem szerepel, de úgy hiszem, részben nemzedéki attitűd és furcsa lélektani vonatkozások összejátéka állhat a háttérben. Közalapítványunk – akárcsak a hozzátartozó XXI. Század Intézet – húsz éves és igen sikeres szervezet komoly eredményekkel. Soktucatnyi nemzetközi tanácskozás, megannyi kiállítás, pályázati és felnőtt-oktatási program, teljes emlékévek bonyolítása kapcsolódik hozzánk, nem beszélve a nemzetközi és hazai tudományos együttműködések egész soráról, a könyvkiadói portfólióról. Mindez olyan megterhelést jelent, amihez kitartás és nagy munkabírás szükséges. Sztárallűröknek a Közalapítványnál semmi helyük, miközben a munkát a lehető legmagasabb színvonalon kell elvégezni. Közpénzből gazdálkodunk, ezért a teljesítménynek mindenkor láthatónak, a tevékenységnek pedig átláthatónak kell lennie! Mivel alapításunk óta politikai indíttatású támadások kereszttüzében állunk, a lehető legnagyobb gondosságot várjuk el munkatársainktól. Nálunk a legapróbb hiba, ami másutt szóra sem érdemes, gyilkos kritikai össztüzet von maga után.

Ezek szerint itt hiába próbál szaftos politikai konfliktusokat keresni a balliberális sajtó, emberi okok, sztárallűrök és a munkavégzés körüli viták állnak a háttérben?

Az új munkatársak április és május magasságában érkeztek Lánczi Tamás vezetésével, amikor is kezdetét vette az úgynevezett „input fázis”, vagy másképp a betanulás időszaka. Ez természetesen eredményez konfliktushelyzeteket, hiszen aki még nem csinált ilyet, nem tudhatja azonnal, „mit és hogyan”. Még annak is van tanulnivalója, aki jártas a terepen, de egy már két évtizede működő szervezetbe kerül. Míg korábban az érkező kollégák mindig igyekeztek beilleszkedni, az új nemzedékek tagjai gyakran azzal a meggyőződéssel érkeznek, hogy mindent tudnak, a kritikai észrevételeket pedig nem képesek helyükön kezelni, sértésnek veszik.

Ez azt a napvilágot látott verziót erősíti, hogy Láncziék a munkájukat ért kritika és az abból fakadó vita után inkább odébbálltak.

Ennél tömörebben nem tudnám megfogalmazni.

Az ellenzéki sajtó viszont Schmidt Máriát támadta, miszerint vele nem lehet együttműködni, ezért a távozók a „szabadságot” választották.

Ebben az értelmezésben nincs semmi újszerű. Az ellenzék számára nemcsak a Széchenyi-díjas történész, de magának a Közalapítványnak a léte is tűrhetetlen. Lánczi Tamás és néhány munkatársának távozása azért szomorú, mert óriási lelkesedéssel fogadtuk őket. A kölcsönös tisztelet nálunk alap, ahogy a szakmai viták is. Oscar Wilde szerint az álszerénység a nyolcadik főbűn (nevet), ezért nyugodt szívvel mondhatom, aki dolgozott már Közalapítványunknál, és van némi affinitása az intellektuális versenyhelyzetekhez: tudja, nálunk állandó szellemi „fine dining” van és nincs senki – beleértve a főigazgatót –, akinek a gondolatait ne érné kritika. A felelősség ugyanakkor és legvégül az övé, így – ahogy ez minden szervezetnél lenni szokott – a végén ő hoz döntést. Mindent egybevetve csalódásként, kudarcként élem meg néhány kollégám váratlan távozását. Házon belül, azoktól, akikben bíztunk, akikkel együtt szerettük volna elvégezni a ránk bízott feladatokat, nem kaptunk még ilyen pofont.

Olvasni lehetett „összeegyeztethetetlen elképzelésekről” és „folyamatos feszültségről” is. Ebből mi igaz?

Kerülném a konkrétumokat; legyen elég annyi, hogy a munkavégzéssel kapcsolatban folyamatos mennyiségi és minőségi problémák merültek fel. Ez persze kezelhető lehetett volna, hiszen némi alázattal a magas fordulatszámot át lehet venni. Mivel gyakorlatilag minden szervezeten belüli megbeszélésen jelen vagyok, jelenthetem, a közalapítványnál is az történik, ami minden munkahelyen. A vezető vagy meghallgatja a beszámolókat, vagy bemutatja stratégiai elképzeléseit. Az első esetben kérdések következnek, melyekre illik válaszolni tudni, a másik esetben pedig elvárás, hogy mindenki reflektáljon, kritizáljon, finomítson. Azt tanultam egy tábornoktól, hogy a mindenkori vezetőt kétféleképpen hozhatjuk lehetetlen helyzetbe. Az egyik, hogy minden utasítását vakon teljesítjük, a másik, hogy egyiket sem. Remélem, nem kell kifejtenem, miért. Ha nagyon le kell egyszerűsítenem, a XXI. Század új munkatársai erre a két rossz megoldásra tettek. Őszintén szólva többet vártam tőlük intellektuálisan és a munkaszínvonalat illetően is. Mondjuk olyat sem éltem még meg, hogy egy igazgató telefonon mondjon fel felettesének, de az is igaz, hogy régimódi vagyok, szeretem a személyes találkozások varázsát.

Hogyan tovább?

A munka világának természetes velejárója, hogy néhányan olykor máshová szerződnek. Ami számomra mindig fontos volt, hogy majd mindegyikükkel megmaradt a kapcsolat, baráti találkozókon pedig mindannyiszor elmondják, mennyit tanultak és hogy új helyükön úgy érzik, vagy éppen eljött a kiérdemelt nyugdíj nyugalma. A Közalapítványunk csapata azonban elképesztően összetartó, más szervezeti egységek munkatársai azonnal jelezték, hogy átvállalják a feladatokat, de házon kívül is jelentkeznek sokan, hogy számíthatunk rájuk. A feladatunk egyértelmű: folytatjuk a „30 éve szabadon” Emlékév teljes körű bonyolítását, a hazai és külföldi viszonyokat elemző tanácskozásokat szervezünk. Megbirkózunk a feladattal, ahogy eddig is tettük.

Van tanulsága az ügynek?

Nemrég elhunyt barátom, Térey János mondogatta mindig: „teljesítmény nem vásárolható pénzen, lojalitás viszont igen”. Most úgy érzem, tévedett. Remélem, ez az érzés is tévedés.

A válaszadás jogát, mint minden esetben, a vita többi szereplőjének is fenntartjuk.

Fotó: Terror Háza

Ajánljuk még

A Mezey-válogatott egyik legnagyobb rejtélye a Nyilasi-ügy lett – Ma sem egyértelmű, hogy miért maradt itthon a csapatkapitány

Exkluzív 2021 június 2.
A Mezey-válogatott történetében három különlegesség, ha úgy tetszik, nagy rejtély, „titok” van. Az egyik az, hogy miként tudott szinte a semmiből kinőni egy világverő gárda? A másik, hogy miért ért véget ez a csodálatos menetelés úgy, ahogyan véget ért? A harmadik pedig az, hogy a csapat szellemi vezére és csapatkapitánya, Nyilasi Tibor vajon miért nem utazott ki a mexikói világbajnokságra? Visszaemlékező sorozatunk mai részében a Nyilasi-ügy hátterét igyekszünk feltárni.

Szabadon engedték a fia brutális meggyilkolásában közreműködő anyát

Exkluzív 2024 május 20.
Továbbra is szabad Sz. Zsanett, az a szernyei anya, aki még a hétfői napon az élettársával közösen olyan példátlan kegyetlenséggel bántalmazta a nő 10 éves kisfiát, hogy az két nap múlva a kórházban életét veszítette. A PestiSrácok.hu írta meg idáig egyedül, mit tettek a kegyetlen szülők – holott azt már ők is beismerték. A rendkívüli eset az ukrán hatóságok felelősségét is felveti, ugyanis a nyomozás is csak a polgármester nyomására és a közfelháborodásra indult, helyszíni szemlét is csak négy nappal a történtek után tartottak, addig balesetként kezelték az ügyet. Gábort saját anyja vasláncra kötötte, majd benzinnel leöntötte, párja pedig meggyújtotta a gyerek ruháját. A szülőket az ügyben csak azután vitték be és hallgatták ki, hogy az önkormányzati hivatal munkatársai a szülők bűnösségére vonatkozó bizonyítékot maguk beszerezték és átadták a rendőrségnek – tudtuk meg az ügyre rálátó helyiektől. B. Józsefet már szándékos emberöléssel gyanúsítják és le is tartóztatták. Az ukrán hatóságoknak most az okoz fejtörést, miként határozzák meg jogilag az anya tettét, ezért a hétfői előzetes tárgyalás után is elengedték.

Dubaj-per: tizenkét év büntetőeljárás alatt sem sikerült pontot tenni az ügyre, amelyben legfeljebb felfüggesztett börtön lehet az ítélet

Exkluzív 2023 október 30.
Az idei évben a keddi napon ül össze utoljára a híres dubajozós perben a bíróság. Ahogy most látszik, jövő héten sem fog történni semmi, ahogy a legutóbbi tárgyaláson is csak azt konstatálta Krénusz Éva bírónő, hogy hiába küldik az idézéseket, nem jönnek el a tanúk. És ez így megy évek óta. Illetve egy dolog változott: amíg eredetileg hárman ültek a vádlottak padján, a másod- és harmadrendű vádlott – egy magyarországi szervező és egy akkoriban Dubajban élő nő – a tizedik, illetve a tizenegyedik évben kiszálltak: elfogadták a felkínált felfüggesztett börtönt, illetve pénzbüntetést. Az első rendű vádlott, K. Zoltán nem: azt mondja, ő akkor is végigcsinálja, ha évekig kell még a Pesti Központi Kerületi Bíróságra járnia. A kerítéssel vádolt férfi állítja: nem prostitúciós, hanem hostessmunkára közvetítette a lányokat, ha pedig kerített, akkor párt, férjet, élettársat némelyiknek.

Az utolsó vb-résztvevő magyar válogatott nagyszerű játékosát gyászoljuk – Elhunyt Kardos József (1960–2022)

Exkluzív 2022 július 28.
Életének 63. évében elhunyt Kardos József. Az Újpesti Dózsa egykori 33-szoros válogatott, vb-résztvevő labdarúgója az 1980-as évek egyik legnagyobb védőegyénisége volt. Az elmúlt tíz évben több ízben is módom nyílt interjút készíteni az egykori kiváló futballistával, ezért emlékező írásunkban az interjúkban elmondott gondolatai felidézésével rójuk le kegyeletünket Kardos József előtt, akinek temetéséről később intézkednek.