Az odahaza bárdolatlan kölyöknek becézett Guy Verhofstadtnak komoly anyagi érdeke van abban, hogy az unióban minél több ország mondjon le a vezetéken szállított energiahordozókról, azaz álljon be az Oroszország elleni ostoba, önsorsrontó szankciók mögé. A liberális belga képviselő ugyanis egy olyan cégnek az igazgatótanácsában foglalt helyet 2010 óta két alkalommal is, amelyik világszerte LNG-t, vagyis cseppfolyósított gázt szállít. Így azért egészen más fénytörést kap a szörnyű háború évfordulóján tett nyilatkozata, miszerint ha Orbán továbbra is szabotálja a szankciókat, akkor el kell venni Magyarországtól a szavazati jogot. Minden háborúban ott vannak a Kurázsi mamák, a véres frontok mögött tolják az ekhós szekerüket, és bőszen gazdagodnak mások nyomorúságából… Szóval, mikor a Kölyök Magyarország szidalmazásával tölti napjainak jó részét, akkor a „demokráciaaggodalom” mögött látnunk kell a pénzsóvár lobbistát is!
Egy éve tart a borzalom. Vannak a fegyverszállítók, a háborút finanszírozók, a hiteleket nyújtók és jönnek majd az újjáépítők is. Jenki-módra. Sajnos az orosz–ukrán testvérháborúban is… Közben pedig megjelennek a kereskedők. Például az LNG-szállítmányozók. Utóbbiak miatt lobbizik a hungarofób Verhofstadt.
Csak ne kelljen már tovább hallgatni a képmutató aggódást a magyar demokráciáért!
Lobbizni sohase féljetek!
Azt írja Verhofstadt, hogy
Egy évvel Ukrajna megszállása után Orbán Viktor még mindig szabotálja az Oroszország elleni szankciókat. Putyin »pincsijétől« el kell venni a szavazati jogot. Mennyi idő múlva lép fel az Európai Tanács?
Na de miért is ilyen fontos a szankció Verhofstadtnak?
Lobbizni nem ördögtől való dolog, ám az ördög ezúttal is a részletekben rejlik. Különbség van ugyanis egy segélyszervezet, vagy egy energiacég között, ahogy egy a nemzeti kisebbségek autonómiáját segítő agytrösztöt is nehéz lenne egy lapon emlegetni az LMBTQ-mozgalmakkal. Ráadásul az Európai Unióban akkora a merítés – írd és mond: több, mint tizenkétezerötszáz regisztrált lobbiszervezet működik –, ami alkalmat ad arra, hogy a korrupciót lobbizásként törvényesítsék.
Persze vannak az ostobák, a telhetetlenek, a kapzsik, a gőgösek, akik már a látszatra sem figyelnek, az Eva Kaili-félék, akiknek még az egyébként laza, megengedő szabályokat is sikerül megsérteniük, de vannak olyanok is, akik évtizedek óta „törvényes” keretek között – lobbitevékenységnek nevezve – képesek az európai érdekeket kiárusítani. Mint a hungarofób Guy Verhofstadt, aki azért (is) tolja a szankciókról szóló propagandát, mert az egyik LNG-szállítmányozási cég igazgatótanácsában ült.
Verhofstadt 2010 óta – egy rövid megszakítással – két hosszabb időszakban is az Exmar hajózási vállalat vezetőségében ült, és azóta is azért lobbizik, hogy egyre szélesebb körben vegyék igénybe a tankerhajókat, amelyek LNG-t vagy LPG-t szállítanak, esetleg a kikötőkben tárolják és visszagázosítják az energiahordozót. Verhofstadt mondja, hogy az energiamix miatt, állítja, hogy a klímakatasztrófa elkerülése érdekében, most meg az oroszokra mutogat. Mindig van ok arra, hogy lobbizzon.
És van ok arra is, hogy a szankcióellenes politikusokat és országokat gyalázza. Ez ugyanannak az éremnek a másik oldala.
A Bárdolatlan Belga teszi a dolgát
Guy Verhofstadt szerint Magyarország tartósan megsérti a demokrácia értékeit, Orbán Putyin pincsije, s mivel a szankció ellen van Magyarország, így ki kell őket közösíteni. Mondja ezt az a hazájában bukott, egész életében az Európai Bizottság élére vágyakozó belga politikus, aki végül „csak” az uniós parlament liberális frakciójának élére jutott el, ám jól láthatóan még ma is fáj neki, hogy 2004-ben Barroso lett Romano Prodi utóda, és nem ő.
Azóta persze sok víz lefolyt a Visztulán. Verhofstadt a liberális pártcsalád és uniós frakció élén dolgozott, no meg bekerült egy LNG-szállítmányozó cégcsoport igazgatótanácsába.
Verhofstadt ifjúkori beceneve „az a kölyök” („da joenk”), a flamand nyelvteületen az illető bárdolatlan stílusára utal. Ezt a tulajdonságát – ha figyeljük a megszólalásait – azóta sem hagyta el…
Az Orbán-kormány tartja a pozícióját, illetve a baloldali ellenzék továbbra sem képes felzárkózni, helyét a „független–objektív” sajtó és a nemzetközi nyomásgyakorlás vette át. Minden alkalmat megragadnak, hogy a demokráciáért, a jogállamiságért és a szabadságért aggódjanak.
Guy Verhofstadt a magyar elvtársai, a momentumosok között. Fotó: Horváth Péter Gyula
Elbizonytalanítani, destabilizálni – ez az európai baloldal stratégiája a társadalmi többséget tizenhat éve maga mögött tudó Fidesz, majd az Orbán-kormánnyal szemben. Verhofstadt erre a vonatra ült fel az elmúlt évtizedben.
Kurázsi mama és az amerikai érdekek
Minden háborúnak megvannak a haszonélvezői. Minden háborúban megjelennek a Kurázsi mamák, a markotányosnők, akik mindig a frontot követik ekhós szekerükkel. Ők azok, akik a háborúból élnek.
A fegyvergyártók, a háború költségeit hitelező bankok és a romokat eltakarító, a civilizációt újjáépítő vállalatok. Van, hogy ezek ugyanazon pénzügyi kör különböző arcai. Bombák, hitelek és építőanyag – így követik egymást a frontra küldött eszközök.
A nyersanyagokért és a felborult világrend helyrebillentéséért, illetve az Európa kiszolgáltatottságáért folyó orosz–ukrán (valójában amerikai–orosz) háború sem képez kivételt. A fegyverszállítás óriási üzlet, ahogy az újjáépítésre is van már jelentkező, annak ellenére, hogy a háború vége még egyáltalán nem látszik. De van egy másik érdek is, ami ebben a háborúban (is) mindenek elé került. Ez a nyersanyagok és az energiaforrások birtoklása.
Azt már tudjuk, hogy a német tudás és az orosz nyersanyag közötti kapcsolatot az USA hosszú távon is szétvágta, ahogy azt is, hogy az orosz energiaforrások, a gáz és a kőolaj szép lassan eltűnik a kontinensről. (Majd eladják Ázsiában…) És most már az is látszik, hogy előtérbe kerül a LNG-szállítás, hisz valamivel pótolni kell a hiányt. Ebben pedig csak a vak nem veszi észre az Egyesült Államok pőre anyagi érdekeit. Persze, lehet itt demokráciáról, meg emberi jogokról beszélni, de ez a háború a nyersanyagokért folyik.
Kosztur András, a XXI. Század Intézet vezető kutatója tíz plusz egy pontban foglalta össze a háború első évének tanulságait. Többek közt rámutat arra, hogy:
Az európai országok esetén még homályosabb, hogy mik a céljaik és elképzeléseik a háború kapcsán, mint Oroszországot illetően, amely, ha általánosságokban mozogva is, de nagyjából közölte, mit akar. Sajnos nem állíthatjuk biztosan, sőt inkább az ellenkezője tűnik valószínűnek, hogy az európai vezetők tisztában lennének a lépéseikben rejlő kockázatokkal.
És ez valóban ijesztő. Miközben tolják a szekeret, halvány lila gőzük sincs arról, hogy mi a cél. Szankciókat követelnek, fegyvert adnak és közben nincs stratégia. Az ilyen helyzeteket pedig mindig könnyen kihasználják a spekulánsok.
Verhofstadt a demokráciáról, meg az európai értékekről papol, aki pedig nem ért egyet a szankciókkal, azt Putyin-bérencnek nevezi, miközben valójában az amerikai érdekeket szolgálja.
Tehát, mikor a Bárdolatlan Belga kirohanásait halljuk, mindig lássuk mögötte az amerikai üzleti köröket, hisz valójában az ő hangjuk szól. Verhofstadt csupán egy hangszóró.
(Vezető kép: MTI/EPA/Alessandro Della Valle)
Facebook
Twitter
YouTube
RSS