Telex: "a Trianon előtti Magyarország szimbólumává vált határai soha nem estek egybe a magyar etnikum határaival"
A szurkolók kitiltását eredményező, betiltott jelképet ábrázoló molinó
Bizony, ezzel a kényelmetlen, számunkra minden bizonnyal szánnivaló helyzettel nézünk szembe. Hiszen a hír friss ugyan, de egy, a normalitást valamennyire is számon tartó világban nem számítana meglepőnek: az UEFA engedélyezte, hogy a Nagy-Magyarország-zászlók, molinók és egyebek legálisan hordhatóak, viselhetőek legyen a magyar válogatott Európa-bajnoki selejtezői meccsein.
Enyhén szólva is nevetséges, hogy ha és amennyiben ezt nem engedélyezte volna az UEFA, akkor mindezek a zászlók az önkényuralmi jelképek tiltásával kerültek volna egy sorba. Értik, ugye, az 1000 éves Magyarország határait tartalmazó térkép megjelenítése egy vörös csillaggal vagy szvasztikával volt egyenértékű az UEFA szerint – eddig.
Eme örömteli hírről minden épelméjű ember úgy számol be, ahogy egy nemzeti minimumot ért támadás elhárulta után illendő: boldogan. Miből lehet kiszűrni, kik azok, akik még ilyenkor sem képesek semmit sem félretenni, csak a gyűlöletben ragadva utaznak? Hát abból, hogy prüszkölnek, eltartott kisujjaskodnak, forgó szemekkel kikérnek maguknak.
Na, valahogy így szarta most össze magát a Telex egy sima zászlótól. Komolyan, érdemes elolvasni a tudósításukat. Azt a balliberális oldalra mindenkoron jellemző, orrfelhúzó tartózkodást, amiben persze az is benne van, hogy ők híroldal, hát mit van mit tenni, erről is be kell számolniuk, de mélyen magukban teljes meggyőződéssel vallják, hogy ez csak valami alantas, pórnépnek – talán még vidékieknek is – alkalmas szórakozás. Ők ilyesmivel nem múlatják idejüket, bizonnyal a foci szabályaival sem igen vannak tisztában, mondjuk a lesszabály értelmezése, pláne elmagyarázása már igencsak megnehezítené a dolgukat. Nem is lehet ezen csodálkozni, a térdzokni amúgy sem való ilyen környezetbe, aluljárós vietnámi falatozókban, éppen pho levest eszegetve, minden aluljárók legjobb 16 éttermét összeállítva, bónusz a kambodzsai gőzgombóc, nem is lehet ilyenekkel foglalkozni.
Meg ilyesmi, mint focilabda, nincs is a Király utcában, ahol negédesen zúg a falakból valami underground visítás, koccannak a kisfröccsök és a kócos negyvenévesek magukat tinédzsernek gondolva lépnek rá vagányan a gördeszkára, miközben határozottan nem önironikusan mesélnek arról, hogy éppen mit csinál a csajuk, aki amúgy gyermekeik anyja és vágyakozva várja a pillanatot, amikor végre eljut legalább a barátnő titulusig. Hiszen örökifjúság, miegymás...!
Hát, ez a réteg bírt többek között úgy beszámolni a hírről – idézem –, hogy
egyébként a Trianon előtti Magyarország szimbólumává vált határai soha nem estek egybe a magyar etnikum határaival.
Te jó ég, hogyan lehetne érzékletesebben elmondani, hogy ezek semmit sem értenek a magyarság, a nemzet és egyebek alapvető szimbolikájából? Hogy ezek időszakosan állomásoznak itt, de azt is csak azért, mert éppen itt lehet a legrentábilisebben vamzerkodni, amiért nominálisan nézve – lásd az érkezett milliárdokat – a legtöbb lóvé jár? Ezek lófaszt sem értenek abból, mit jelent együvé tartozni. Ezeknek Budapest tényleg egy külön kis köztársaság, csak legyen elég aluljáró és romkocsma. Meg persze gördeszkapálya!
Az a jó, hogy nekünk soha nem is kell semmiben sem egyetérteni. Mi pontosan tudjuk, hogy ti kik vagytok, milyen célt szolgáltok és hova köt titeket a zsold. Így is kezelünk titeket a jövőben is.
