Előző cikkemben bemutattam Ákos Miklós úttörőknek írt propaganda-meséjét, most az ÁVH őrnagyának könyvei és forgatókönyve következnek. Írt a magyar fasisztákról, a sztahanovistákról, az éberségről, az osztályharcról, a belső ellenségről, az elvetemült szabotőrről és a szervezkedő tisztekről. Filmforgatókönyvét az ÁVH-val egyeztetve készítette el, abban is erőltették az ügyes és jóravaló államvédelmis alakját.
„Pintyőkém, légy erős, mert megint könyveket olvastam.
Hadd számoljak be a nagyon tehetséges, fiatal magyar író, Ákos Miklós regényéről, melynek címe: >UTOLSÓ ALKALOM<. Ez a remek regény arról szól, hogy Korompay Gábor, a kiváló antiszemita teljesen jobbratolódik.
A huszas évek után lelkesen ébred, lelkesen alszik, lelkesen pofozza, üti, csípi az üldözötteket és tapsol, amikor Hitler, ez az ismert rablógyilkos megszállja Magyarországot. Vakon hisz a fajelméletben, amíg egy napon ébredése közben arra ébred, hogy az ő származása körül is döntő baj van.
A nagyon szimpatikus mama, ugyanis egyel nem lépett jobbra, csak kettőt balra, amiről Gáborka már teljesjogú polgár lehetett volna az önálló zsidó államban. Éljen Ákos Miklós és főleg írjon! Le a kalapommal!”
– így lelkesedett Királyhegyi Pál a Pesti Izé 1947. december hetedikei számában (pedig hol volt akkor még Szegedi Csanád). A humorista Királyhegyi ekkor még a diktatúra népszerű szerzője, társutasa volt, de nem sokkal később maga is megtapasztalhatta a rezsim valóságát: 1951-ben kitelepítették Adácsra, majd 1956-ban egészen Amerikáig menekült, ahonnan Kádárék később hazacsábították. Nem tudjuk, hogy a fenti, rövidke recenzió rendelt anyag volt-e, lehetséges, hogy igen. Ugyanebben az évben a Politikában megjelent egy sokkal kevésbé lelkes kritika:
„Ákos Miklós regénye, az >Utolsó alkalom< semmiképp sem átfogó jelentőségű mű, de érdekesen és szemléltetően ábrázolja – egy >származási hibájára rádöbbent jobboldali magyar köztisztviselő figuráján keresztül – a magyar >csinovnyik-középosztály< szellemi és erkölcsi bomlásának folyamatát. Az az ügyesen kiélezett társadalmi helyzet, melyet Ákos regényének >story<-ja teremt és a részletek meglepően pontos és bőséges ismerete nagyobb és távlatosabb mű írására predesztinálná a szerzőt, Ákos Miklós főhibája azonban, hogy nem ismeri az epikus szerkesztés törvényeit, hogy nem tud gazdálkodni képeivel és gondolataival.”
Jó szándékkal megírt lejárató munka
Lefordítva: egyszerű propaganda-anyag. A Népszava szintén 1947-ben megjelent cikke sem lelkesebb (csak amennyire muszáj volt): „Hőse tipikus képviselője az >úri középosztály<-nak, talán éppen a túlzott tipizálás teszi kissé fakóvá, egyéniségtelenné. Zavarja az olvasót, hogy egy ilyen szabályos sablonfigurának jut osztályul az egész különös sors: öreg fejjel, a fasizmus uralmának kellős közepén tudja meg, hogy zsidószármazású és így egész élete, antiszemita pályafutása valami belső összeomlásba torkollik. Az alak és sorsa így technikai diszharmóniában áll, ami nem válik a regény javára, Különben jó szándékkal megírt, olvasmányos könyv, becsületes író munkája. Időnként elfeledteti a sajnálatos törést.”.
Leleplezi az „úri középosztályt” – azaz: egy „becsületes író”, „olvasmányos”, „jó szándékkal megírt” könyve. Olyan óvatos kritikák ezek, amelyekből nyilvánvaló, hogy gyenge, didaktikus alkotásról van szó.
Annál szomorúbb (de ez rendszerszerű folyamat, mert Berkesi András hasonló munkái is újra megjelentek), hogy a rendszerváltás után is kiadták.
Munkában, a kép illusztráció / Fotó: Fortepan.hu
Veszélyes utca – a minimális ellenállás heroizálása
Ákos Miklós következő könyve is hasonló céllal készült, de az a valójában igencsak visszafogott és teljesen sikertelen magyarországi ellenállást próbálja heroizálni (a kommunista diktatúra fontos eredettörténete volt ez): „Pünkösd vasárnapján indul a Friss Újság új folytatásos regénye. […] Címe: VESZÉLYES UTCA és cselekménye a német megszállás utolsó idejében, majd a felszabadulás napjaiban játszódik.
Szerzője egyik legnépszerűbb írónk, Ákos Miklós, aki ebben a regényében robogó ütemű, izgalmakkal teljes történetet tár fel lebilincselően néhány magyar munkásról, akik életük kockáztatásával kincseket érő értékeket rejtettek el az országrabló német és nyilas banditák elől.
E kincs kalandos eltüntetése és lázas felkutatása körül játszódik le a VESZÉLYES UTCA regénye, amelynek cselekményén költői színekkel vonul végig egy megható szerelem története. Az új regényt, mely folytatásokban jelenik meg, napról napra fokozódó izgalommal és érdeklődéssel fogadják majd olvasóink, akik Ákos Miklós nagyszerű írásával igazán kivételes élményben részesülnek.” – reklámozta önmagát a Friss Újság.
Elvetemült szabotőr, grófné és az imperialista ügynök
Nem csak a Friss Újság közölte folytatásokban Ákos Miklós valamelyik regényét, a Világosság 1948 és 1949 között hozta le a „Villa a Rózsadombon” újabb és újabb részeit. Ez a Nyomoz az őrs felnőtt változata. Csak az utolsó részből idéznék: „Pokoli munka volt, de újabb huszonnégy óra múlva együtt állt a díszes társaság,
a nyugati imperialisták elszánt ügynöke, Fejér, az elvetemült szabotőr, a grófné, a volt vezérigazgató, a pénzsóvár mérnök, a Földművelésügyi Minisztérium fasiszta tanácsosa, a szervezkedő tisztek, a demokrácia, ellenségei, azok, akik visszasírják a múltat, amikor a dolgozóknak megvetés járt és kenyér helyett morzsa, szabadság helyett csendőrpofon, megbecsülés helyett lenézés.
[…] Müller bevallotta, hogy azonos azzal a vitéz Galambos Gézával, aki mint kémelhárító tiszt teljesített szolgálatot a nyilasok alatt és nyugatról az egyik imperialista hatalom megbízásából jött vissza Magyarországra »hogy innen híreket küldjön< .[…]”.
1952-es felvonulás / Fotó: Fortepan.hu
Ákos Miklós ugyanazt a munkamódszert alkalmazta, amit később „utódja”, Berkesi András: utóbbi a katpolos, előbbi az ÁVH-s koncepciós ügyeket dolgozta át „regényekké”. Volt, amit már akkor sem gondoltak maradandónak: „>Varga Annus< című művében minden probléma magától megoldódik. Varga Annusnak mindössze egy varrógépet kell megjavítania és egy sebesültet kell kórházba szállítania és az ellenség máris >porbahull<. […] Ákos Miklós alakjai jelszavakból egész vezércikkeket mondanak” – írta a Szabad Ifjúságban egészen bátran Haas Károly már 1951-ben.
Teljes gőzzel – Ákos Miklós és Máriássy Félix propagandafilmje
Ákos Miklóst, az ÁVH őrnagyát nem lehetett néhány keresetlen mondattal megállítani. Ugyanebben az évben, 1951-ben vetítették le azt a filmet, amellyel a magyar filmtörténetbe is beleírta magát. Ő és Szinetár György hozták össze a Teljes gőzzel című propagandafilm forgatókönyvét, amelyet Máriássy Félix rendezett. A mű főszereplője Pongrácz István, a „kétezer tonnás mozgalom” „hőse” volt, aki – a szovjet példának engedelmeskedve – be akarta bizonyítani, hogy a tehervonatoknál a szabályosnál jóval nagyobb terhet is lehet cipelni.
Pongráczot természetesen a „régi világ” itt maradt árulói ott akadályozták, ahol tudták, a filmben központi helyet kap – nahát – a jóságos, derék ÁVH-s tiszt figurája.
Székesfehérvár, 1948. április 1. “Teljes gõzzel a három éves tervért !” /
Magyar Fotó: Kozacsek Elek
„>A munka frontján elesett< első áldozatot Pongrácz Istvánnak hívták – írta Szilágyi Gábor Tűzkeresztség című könyvében. – Mozdonyvezető volt, és egy 2000 tonnával rakott szerelvényt vitt, hogy a kicsinyes okvetetlenkedőket meggyőzze: a szovjet vasutasok példája nyomán a korábbinál jóval nagyobb hasznos terhet lehet és kell szállítani. Az ő személyes tragédiával végződő, de példamutató történetét kezdte el forgatni Teljes gőzzel címmel 1951. május 3-án Máriássy Félix rendező. Ez a film szomorú rekordot tudhat magáénak. Forgatókönyvébe – amelyet Ákos Miklós és Mamcserov Frigyes [Utóbbi ekkor még a Színművészeti hallgatója volt, később külföldön dolgozhatott, majd ismert forgatókönyvíró lett itthon – MG] Merénylet című novellájából 2000 tonna címmel Ákos Szinetár Györggyel együttműködve írt – nem kevesebb, mint 42 ember szólt bele.”
Köztük az ÁVH – azaz Ákos Miklósék:
„Az ÁVH nem hiába >szakvéleményezte< a forgatókönyvet. Szerepe, jelentősége a nyomozás bemutatásával kiteljesedik. Patkós őrnagy (Görbe János) személyében magabiztos, >megfontolt, körültekintő és eredményes< képviselőt kapott, aki a fölényeskedő, a >tömegektől elszakadt< Holló párttitkár (Bodor Tibor) és a tétova szakmai vezetés ellenpólusaként, a >rend és a biztonság garanciájaként< jelenik meg a filmben.
Határozottságával és jellemszilárdságával sokat segít neki a fiatal vasútpolitikai tiszt, Fábri Eva (Selényi Etelka), aki rokonszenvvel és eréllyel segíti Pongráczot is úttörő vállalkozása sikeres keresztülvitelében.”
A „tömegektől elszakadt” pártitkár (azaz az őrs önhitt, hatalmaskodó vezetője) és a „megfontolt, körültekintő” Patkós őrnagy (azaz a barátságos Varga őrnagy a gyerekmeséből) – valójában újra és újra ugyanazokat a figurákat látjuk. A korabeli sajtó persze ünnepelte: „Az ötéves terv megvalósításáért folyó harc hősei voltak azok a derék, példamutató vasutasok, akik szembeszállva a maradisággal, az ellenség belső ügynökeivel, tanulva és lelkesedve a szovjet vasutasok eredményein, elindították hazánkban a kétezertonnás mozgalmat. Róluk szól a >Teljes gőzzel< című új magyar film. […]
Szinetár György és Ákos Miklós, a forgatókönyv írói, azt a célt tűzték maguk elé, hogy a nézőt újabb, még bátrabb kezdeményezésekre ösztönözzék, s az éberség fokozására, kíméletlen osztályharcra tanítsák.
Közös művük valóra is váltja ezt a célkitűzést és így a >Teljes gőzzel< forgatókönyve s a belőle készült film békeharcunk jelentős és hathatós fegyvere.”
Azért nem mindenki volt ilyen lelkes, a film kritikát kapott az értelmiség túlságosan negatív ábrázolásáért. A rettegett „négyes fogat” tagja, Révai József népművelési miniszter külön kitért rá 1951. októberi beszédében: „Másik példaként a >Teljes gőzzel< című, egyébként sikerült vasutasfilmet említi, amelyből az derül ki, hogy vasutat nem a közlekedésügyi miniszter, nem a MÁV igazgatósága, hanem a MÁV politikai osztálya vezeti.
Ugyancsak torzítás ebben a filmben az értelmiség helytelen ábrázolása, amely szerint az értelmiség főjellem vonása vagy az, hogy tátja a száját, vagy az, hogy szabotál.
Pedig van harmadik fajta értelmiség és ez van többségben, amelyik együtt dolgozik a néppel a szocializmus felépítéséért.”
Ejnye, Ákos Miklós őrnagy.
Folytatom.
Fotó: MTI és Fortepan
Facebook
Twitter
YouTube
RSS