Tényleg kínálgatják nekünk Kárpátalját az oroszok?
Mi ez a térkép, amit mindenki osztogat a Facebookon egy orosz újságból, és Kárpátalját Magyarország leendő részeként, pontosabban protektorátusaként mutatja? Az Ukrajna lehetséges felosztását ábrázoló térképről és a hozzá tartozó cikkről tudni kell, hogy a legolvasottabb orosz bulvárlap, a Komszomolszkaja Pravda hozta le, és nem az ukrán meg nyugati propagandában körbejáratott „meghiúsult villámháború”, illetve „Putyin elszámolta magát” fejlemények hívták életre, hanem a háború első hete után látott napvilágot.
A cikk a háború utáni világot találgatja, de az is érdekes, hogy a konfliktus másik felére összpontosít, mint amivel mi találkozunk rendszeresen. Az európai sajtó, az ukránpárti híradásokra támaszkodva, kizárólag az orosz hadsereg kegyetlenkedéseiről és civilek elleni támadásairól számol be, itt a videókban viszont a Donyec-medencéből 2014 óta elmenekült, hazatérni vágyó emberekről, az ukránok fosztogatásairól és az orosz hadsereget felszabadítóként fogadó orosz lakosságról van szó.
Az eddigi Ukrajna nem fog többé létezni, az ország politikai térképének átszabása elkerülhetetlen – állapítják meg a cikk elején. Mint írják, már csak azért is szükségesek az alapvető változtatások Ukrajnát illetően, mert ha nem semmisítik meg a nacionalista állam alapjait, akkor az újra létrejön majd. A cikk ezután három lehetséges forgatókönyvet vesz sorra.
Az „optimista terv” szerint Ukrajna egyben marad, csupán a két keleti szakadár köztársaságot veszíti el – természetesen a Krím elcsatolásának elismerése mellett.
A kisebb területi változásokon túl ez a legvisszafogottabb terv is kormányváltással és új parlamenttel számol, amely alkotmányban rögzíti az ország semlegességét és atomfegyver-mentességét. Érdekes kitétel továbbá a háborús bűnösök kiadása Oroszország vizsgálóbizottságának kérésére, illetve az orosz nyelv második államnyelvvé nyilvánítása. Ezzel azonban az orosz hadművelet nem érne célt a cikk szerint, mivel bizonyos idő múltán újra előjönnek majd a nacionalisták, akik „a tereken oldják meg a problémákat”, azaz benne lenne a pakliban egy újabb Majdan, amivel minden olyan döntés és biztosíték menne a levesbe, amelyet a mostani háború után foglalnak majd írásba.
„Az Oroszországtól elszakított területekből és területi ajándékokból összeállított, néhány évtizeden át fennállt Ukrajna-mozaik nem maradhat egységes”
– vonja le a következtetést a cikk.
Úgy néz ki, Ukrajna nem ússza meg a felosztást
Legalábbis érdekes, hogy a legolvasottabb orosz újság szinte tényként kezeli Ukrajna feldarabolását életképesebb és ésszerűbb egységekre. A cikk által reális tervként emlegetett változat az ország több darabra vágását helyezi kilátásba. Eszerint jó pár önálló állam alakulhat Ukrajna oroszlakta részének történelmi térségeiben Harkov, Dnyepropetrovszk, Zaporozsje, Kherszon, Nyikolajev és Odessza központokkal. A második szakaszban ezek az újdonsült államok – kiegészülve a donyecki és a luganszki szakadár államokkal – az egyesülés útjára léphetnek,
és létrehozhatják Novorosszia (Új-Oroszország) államot a Fekete-tenger partvidékén, szoros szövetségben az Orosz Föderációval.
A maradék Ukrajna két kisebb, külön államként folytathatja:
1. Ukrajna (Kis-Oroszország) – az eredeti Ukrajna (jelentése: határvidék), vagyis a XVII. századi Lengyelország délkeleti végében orosz nyelvű kozákok által megszerzett rész a Kijev, Szumi, Zsitomir, Kirovograd, Poltava, Csernyigov és Cserkasszi városokhoz tartozó területekkel
2. Halics és Volhínia (régi magyar nevükön Galícia/Gács és Lodoméria/Ladomér) történelmi területe – A ma ukrán nyelvként ismert dialektus és a modern ukrán nemzettudat magterülete a Lvov, Ivano-Frankovszk, Tarnopol, Hmelnyickij és Rovno városokhoz tartozó területekkel
Az újonnan létrejövő államok közül messze Új-Oroszország lenne a legnépesebb, a háború előtti lélekszámokból kiindulva egy 18 milliós ország keletkezne így a Fekete-tengernél. A feltehetően szintén orosz nyelvi dominanciájú Kis-Oroszország, azaz Ukrajna 11 millió körüli lakossal rendelkezne a menekültek hazatérése esetén, míg a nyugaton tervezett, Magyarországgal is szomszédos Galícia és Volhínia hozzávetőleg 7,5 milliós lenne.
Az egyben hagyott vagy feldarabolt Ukrajnában szóba jöhet államvezetőként a Majdan-puccsal megbuktatott Viktor Janukovics korábbi elnök, Mikola Azarov, a Moszkvában évek óta működő Ukrajna Megmentésének Bizottsága vezetője, illetve Oleg Carjov üzletember, Ukrajnából elmenekült orosz szeparatista vezér is, akit az amerikai hírszerzés is a leendő ukrajnai orosz bábkormány egyik lehetséges vezetőjének tart.
Két terület kimaradt az új államokból…
A cikk számunkra legérdekesebb része kétségkívül a Kárpátaljára vonatkozó elképzelés.
„Ebben az esetben nem teljesen világos Kárpátalja és Bukovina (Csernyovci terület) sorsa, de legvalószínűbb, hogy Magyarország, illetve Románia teljes vagy részleges protektorátusaivá válnak.”
Kárpátalja lakossága az eddigi egyetlen, 2001-es ukrán népszámláláson bő 1,25 millió volt, ennek a mintegy 150 ezer magyar a lakosság 12 százalékát tette ki. Döntő többségük egy tömbben él a terület délnyugati, sík részén. A népszámlálás óta eltelt két évtizedben Ukrajna lakossága milliókkal csökkent, Kárpátalja és a magyarok lélekszámáról nincsenek újabb adatok, de feltehetően mindkettő szintén csökkent. A többségi lakosság megállapítását nehezíti, hogy az ukrán államhatalom a különböző nyelv, identitás, hagyomány ellenére egy népként kezeli az őshonos ruszinokat és a betelepült ukránokat. Együttes számuk egymillió körül van, amiből talán 200 ezer körül lehetnek az ukrán jövevények és hozzávetőleg 800 ezren a ruszinok, de az elmúlt évtizedek erőltetett ukránosítása miatt nem lehet megmondani, mennyien tartanák magukat ruszinnak, ha azt is választhatnák. Ez amiatt is érdekes, mert a hét-nyolcszáz évig magyar államkeretek közt élt ruszinok hagyományában benne volt a Magyarországhoz tartozás, az ukránokra ez semennyire sem igaz.
A másik különleges terület a 2001-ben 920 ezres Észak-Bukovina (Csernyovci terület), ahol 115 ezren voltak a románok (12%). A lakosság háromnegyede ukrán, viszont ez a terület egészen 1940-ig a Moldvai Fejedelemséghez, majd Romániához tartozott. Érdekesség, hogy a térkép az egészet Romániának juttatná, azonban a hosszúkás közigazgatási egység keleti fele Besszarábia része volt, vagyis a jelenkori Moldáv Köztársaságnak több köze lenne hozzá, mint Romániának.
Ha már Moldováról van szó, ez az ország is érintett az újságban bemutatott rendezési tervben. Új-Oroszországgal egyesülő részként tünteti fel ugyanis az orosz nyelvű, de jure Moldovához tartozó, de az 1992-es háború óta orosz támogatással de facto független Dnyeszter Menti Köztársaságot.
El is tűnhet a térképről Ukrajna
A „legradikálisabb terv” Ukrajna teljes eltüntetését veti fel arra az esetre, ha az ország összeomlása visszafordíthatatlanná és ellenőrizhetetlenné válna az orosz katonai műveletek során. Ha így történne, akkor Új-Oroszország és Kis-Oroszország területei talán egyszerűen belépnek az Orosz Föderációba tagköztársaságként, területként vagy régióként. Mint írják, Románia és Magyarország ebben az esetben is megszerezheti Bukovinát, illetve Kárpátalját, míg Lengyelország az 1939-ig hozzá tartozó hat nyugati területet (Halics és Volhínia).
A rendezkedés közben viszont nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy Nyugat-Ukrajna a banderisták, vagyis a szélsőjobboldali ukránok fő bástyája, akik a világháborúban az Ukrán Nacionalisták Szervezete kötelékében brutális népirtásokat hajtottak végre galíciai lengyelek, oroszok és zsidók körében. Ez a minden környékbeli néppel szemben ellenszenvet tápláló Nyugat-Ukrajna alighanem ma is pacifikálhatatlan lenne orosz szempontból. Ha viszont a kárpátaljai magyarok egy ilyen, nacionalista ukrán állam határain belül rekednek, akkor rajtuk állhatnak bosszút az eddigi Ukrajna széthullásáért. Ez pedig katasztrofális eredménnyel járhatna egy olyan országban, ahol éppen most fegyvereztek föl boldog-boldogtalant…
