Az első szabad választás idején, 1990 tavaszán falta fel a német-magyar Springer Budapest a megyei sajtó jelentős részét, úgy, hogy látszatra új lapokat alapított, de abba átvett mindent a régiekből. A céget a posztkommunista közgazdász-káder, Bayer József vezette, aki a következő főszerkesztőket alkalmazta. Köztük volt a bányászból lett propagandista; a kohómérnökből lett párttitkár; a megyei Végrehajtó Bizottságból érkezett pártkatona; az MSZMP propagandistája; a KISZ Pest megyei titkára; az egri párttitkár; a pártpropagandistából lett POFOSZ-alelnök; a KISZ megyei titkára. Egytől-egyig a diktatúra emberei voltak, és egytől-egyig megtartották őket, annak ellenére, hogy a nyolcból négy főszerkesztő ellen tüntetést, illetve bojkottot szerveztek 1990-ben. Sikertelenül. A főszerkesztők uralma a megtervezett forgatókönyv, a hatalomátmentés része volt, bár az MSZ(M)P az 1990-es választást értelemszerűen nem nyerhette meg, de hihetetlen erőfölényére, a megmaradt hálózat mindenhol pozícióban maradó embereire, és az MDF-kormány hibáira és főleg lehetetlen helyzetére alapozva hatalmas győzelmet aratott 1994-ben. Letarolták a vidéket, nem kis részben azoknak a főszerkesztőknek köszönhetően, akik a rendszerváltás előtt és után is egyszerű katonaként viselkedtek.
Előző cikkemben bemutattam a Bayer József vezette Springer Budapest megyei hálózatának első négy főszerkesztőjét. Most a csoport második része következik. Nem kevéssé vállalhatatlan múltú figurákkal.
5: Komárom-Esztergom – Gombkötő, a diktatúra régi harcosa
„Vihar a 24 Óra körül” – borzongatta az olvasókat cikke címével a Népszabadság 1990. június elsején: „Pártok támadása a Komárom-Esztergom megyei napilap ellen”. „A politikai pártok Komárom-Esztergom megyében is >támadást< indítottak a megyei napilap, a 24 Óra főszerkesztője és annak helyettese ellen. E lapot is az Axel Springer Budapest Kft. jegyzi. A megyei politikai pártok legutóbbi nyilatkozata szerint:
>… A megyei napilap főszerkesztője, Gombkötő Gábor lapjában a megye politikai eseményeit tendenciózusan, saját beállítottságának megfelelően kezeli, egyes esetekben elhallgatásokkal, csúsztatásokkal a tényeket elferdíti… A parlamenti pártok megyei képviselői úgy vélik, hogy a lap főszerkesztője és helyettese alkalmatlan a lap irányítására …<.”
A cikkben felidézték a Gombkötő vezette megyei lap Fidesz elleni lépését: „Május 12-én egy rövid hír jelent meg arról, hogy a tatabányai mozgássérültek környezetvédő (szemétgyűjtő) kirándulást szerveznek. A szerkesztőség e hírhez a következő kommentárt fűzte: >Miután a Fidesz szívesen hallatja hangját közügyekben, most bizonyára a tettek mezejére lépve részt vesznek a környezetet gyógyító akcióban. Mert szép a szó, de a legszebb a tett…<.”
Nepszabadsag_1990_06__pages5-5
Az ellenzéki – akkor még liberális – párt szerint a 24 Óra több nyilatkozatukat elferdítette, és elfogult kommentárokat fűztek ezekhez. „Ezután a szerkesztőség vezetőjének tollából – A szerkesztőség aláírással – ismét kommentár jelent meg, – folytatódott a Népszabadság cikke. – Nem >kiegészítő kommentár< címmel, amelyben a főszerkesztő egyebek között így érvelt: >… Nem fűzünk kiegészítő kommentárt a Fidesz újabb leveléhez – egyszerűen visszautasítjuk hangvételét…
A diktatúra egykori >alázatos olvasói, kiváló úttörői< most a saját diktatúrájukat érvényesítenék, és néhányan szeretnék meghatározni, hogy a közvélemény pontos, hiteles tájékoztatására hivatott sajtó mivel foglalkozzon … Úgy véljük, a politikai happening ideje lejárt…<”.
Ismét ugyanaz a nóta: a diktatúra által kinevezett főszerkesztő lapjában az őt kritizálókat vádolja diktatórikus fellépéssel. Gombkötőék játszmáit és lejárató kísérleteit a többi párt is megelégelte, ezután rendezték meg azt a megyei fórumot, amelyről „a Fidesz javaslatára, de a hat megjelent parlamenti párt képviselőjének egyetértő szavazatával” egyszerűen kizavarták az ott megjelent Gombkötőt azzal, hogy „személyében nem látnak biztosítékot arra, hogy a tanácskozásról hiteles tudósítás jelenjék meg”.
Posztkommunista főszerkesztők cseréje, középen a bábmester Bayer József / Forrás: 24 Óra, Library.hungaricana.hu
Bár „javasolták, hogy küldjön maga helyett más újságírót, de ezt a főszerkesztő nem tette meg, hanem egy újabb jegyzetében – Szólásszabadság? – Politikai diktatúra? címmel – a sajtószabadság, a nyilvánosság, a személyiségi jogai megsértésével vádolta az őt minősítő pártképviselőket.”
KomaromEsztergom24ora_1990_05__pages187-187
Gombkötő elvtárs, az MSZMP választottja
Szegény Gombkötő elvtárs. Gombkötő Gábor a kulturális rovatot vezette a megyei Dolgozók Lapjánál, amikor Kappel Emil nyugdíjba vonulásakor őt jelölte az MSZMP Megyei Bizottsága az újság élére. Ez 1981 februárjában történt.
Nem véletlenül, a szombathelyi születésű újságíró végig hűséges volt a párthoz, ezért ő tudósított a különböző értekezletekről, kongresszusokról, propaganda-eseményekről. Gombkötő sokáig írta a vonalas vezércikkeket, mígnem az idők szavát meghallva előbújt belőle a tépelődő reformkommunista.
Sajtótörténeti szempontból is kuriózum az az 1988-as interjú, amit főszerkesztőként önmagával készített. (Magam is dolgoztam olyan lapnál, ahol a tulajdonost kellett időről-időre megszólaltatni, de az ehhez képest még egész visszafogott húzás).
Gombkötő a saját magával készített interjúban a lap átalakuló irányvonaláról beszélt. „Vágjunk a közepébe, a megyei napilap, a Dolgozók Lapja főszerkesztőjétől, Gombkötő Gábortól azt kérdezem: kik irányítják…
– Hú! Nagyon sokan. Például az olvasók is, igényeikkel, érdeklődésükkel, véleményükkel…
– Most mellébeszél. Murphy törvénykönyvének megállapításait utánozva azt mondanám: >Csak az az ember beszél mellé, aki túlságosan is jól érti a kérdést…<
– Nézze ez nem tabu. A pártirányításról kérdez, arról, ki szól bele a munkánkba? A válasz egyszerű és világos.
Nézze meg a lap fejlécét. Ne azt, hogy >Világ proletárjai, egyesüljetek!< Most nem ez az aktuális. Az alcímet: >Az MSZMP Komárom Megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja<. Ennek fele máris nem igaz. A Dolgozók Lapja kizárólag a megyei pártbizottság lapja – tehát pártlap. Ami többek között azt jelenti, hogy a megyei pártbizottság testülete nevezi ki például a főszerkesztőt – a lap pedig az MSZMP politikáját képviseli, szolgálja”
– válaszolta önmagának. És így tovább.
KomaromEsztergom24ora_1988_12__pages44-44
Világos szavak. Bár 1990 tavaszán az MSZ(M)P elbukott a választáson (Komárom-Esztergom megyében 8 százalékot kapott), szinte mindenki a helyén maradt: Gombkötő például átült a Bayer Józsefék által létrehozott 24 Óra főszerkesztői székébe.
Természetesen hiába támadták meg a képviselők, Bayer mellette is kiállt. A főszerkesztő 1995-ig irányíthatta a lapot, akkor Bayer átirányította az anyacéghez, a Springer Budapesthez. A váltása is onnan jött: Sztrapák Ferenc korábban Springer megyei napilapjainak koordinátora volt, amúgy meg 1990-től MSZP-képviselő…
A 24 Óra nagy cikkben számolt be az ünnepélyes váltásról: „Elbúcsúzott Gombkötő Gábor, a 24 Óra főszerkesztője a szerkesztőség és a kiadó dolgozóitól, s bemutatkozott dr. Sztrapák Ferenc, aki pályázat [nevetni ér – MG] útján nyerte el ezt a beosztást. A bensőséges hangulatú háziünnepségre eljött dr. Bayer József, az Axel Springer-Budapest Kiadói Kft. ügyvezető igazgatója, Szabóné dr. Király Mária gazdasági igazgató, Nemes Péter humánmenedzser, valamint Kloss Andor koordinációs főszerkesztő, Vass Mihály, az AS-M megyei irodavezetője”.
Látjuk, hogy Bayer hű Sancho Panzája, Nemes Péter „humánmenedzser” (az MSZMP KB ex-politikai munkatársa) is lejött Tatabányára Bayer szűk élcsapatával együtt.
Sztrapák, az MSZMP-képviselőből lett demokrata
Sztrapák a rendszerváltás előtt a Petőfi Népét vezette, 1967-ben került a napilaphoz, amelynek főszerkesztője lett. Sztrapák folyamatosan emelkedett felfelé, 1983-tól országgyűlési képviselő (is) volt, és az MSZMP Kulturális Bizottságába is bekerült. Ezzel a háttérrel nem csoda, hogy átült a Népszabadság főszerkesztő-helyettese székébe, egészen 1989-ig ott maradt, amikor az MSZMP Központi Bizottsága egy új lap, a Magyar Gazda élére küldte.
„Személyi javaslatok is szerepeltek a Politikai Bizottság előtt. Eszerint a Népszabadság főszerkesztőhelyettesi beosztásával bízták meg Karcagi Lászlót – a lap korábbi munkatársát, majd rovatvezetőjét –, s felmentette Sztrapák Ferenc eddigi főszerkesztő-helyettest, aki egy újonnan induló lap főszerkesztője lesz”.
BSztrapák Ferenc elvtárs a diktatúra Országgyűlésében (1986) / Fotó: MTI
1990 tavaszán az MSZP-vel együtt Sztrapák is elbukott, mivel a vidéki főszerkesztői helyek az átmentett régi elvtársak miatt foglaltak voltak, Bayer a Springer Budapestnél talált helyett az elvtársnak: Sztrapák az „Axel Springer-Magyarország Kft. szerkesztőségi koordinátora” lett. Ezután vezette a Nógrád Megyei Hírlapot, majd – ahogyan említettük – a 24 Órához került. Később is akadtak megbízatásai: 2003-ban az Európai Unió Kommunikációs Közalapítvány sajtófőnökeként említik, majd könyvet írt a Parlamentről, 2010-ben meghalt.
6: Somogy – Kercza Imre, a Pártbizottságtól a bojkottig
A Springer Budapest körüli számtalan botrány egyike Kercza Imre, a Somogyi Hírlap főszerkesztőjének nevéhez fűződött. Korábbi cikkemben már megírtam, hogy 1990 decemberében jelent meg az az írás, amely jól rávilágít a Bayer József, Josef von Ferenczy-féle német-magyar hálózat működésére. Az írás a Beszélőben jelent meg (az SZDSZ is kárvallott volt): „Egy hivatalos magánlap, avagy a felsült panaszkodók […]
Három párt (FKgP, KDNP, SZDSZ), valamint a Politikai Foglyok Országos Szövetsége kaposvári szervezete levelet írt Joseph von Ferenczy úrnak (lásd keretes dokumentumunkat). Elpanaszolták, hogy az Axel Springer-Budapest Kft. révén áprilisban privatizált lap, amelyet továbbra is a régi főszerkesztő vezet, visszaél monopolhelyzetével, a demokratikus pártok híreit elutasítja vagy manipuláltan közli stb.
A naiv próbálkozás hiábavalónak bizonyult. A panaszoslevél – akár annak idején a Kádár-titkárságra küldött beadványok – az AS-B közvetítésével ahhoz került, akiről szólt. Kercza Imre főszerkesztő pedig a szerkesztőség falitábláján helyezte el a Németországot megjárt iratot.”
Göncz Árpád köztársasági elnök – a honvédelmi miniszter elõterjesztésére – Joseph von Ferenczy tartalékos ezredest dandártábornokká léptette elő / Fotó: MTI
Ferenczy tehát azonnal visszaküldte a levelet a főszerkesztőnek, aki azt ki is helyezte vádiratként.
Kercza Imre a diktatúrában is jól futott. A neve számtalanszor szerepel az MSZMP Somogy Megyei Végrehajtó Bizottságának üléseinek jegyzőkönyvében, ő az egyik meghívott elvtárs. Az újságírót 1983-ban nevezték ki a lap főszerkesztő-helyettesének, és amikor a pártbizottság 1989-ben új főszerkesztőt keresett a lap élére, ő és egy bizonyos Troszt Tibor elvtárs vetélkedtek az állásáért.
Ha azt gondolnánk, Kercza papírforma-győzelmet aratott, tévedünk: Troszt nála is nagyobb elvtárs volt: saját önéletrajzában írta büszkén, hogy az MSZMP megyei bizottságának propaganda- és művelődési osztályán osztályvezető-helyettes, osztályvezető, majd megyei titkár volt. Bár a pártnál még ő nyert, a Springernél már nem vállalta a főszerkesztést, inkább elment tanítani, így eljött Kercza ideje.
Kercza Imrét ezúttal Sólyom László tüntette ki (2006) / Fotó: MTI
A Valóságban írt tanulmányában (Rendszerváltás Somogyban) Magyar Kálmán Varga Zsolt újságírót idézve ezt írta: „Egy progresszív szárny – körülbelül a szerkesztőség fele, akik közé én is tartoztam – nem támogatták az országgyűlési választások előtti gyors lapprivatizációt.
A másik fele viszont Kercza Imre és Bíró Ferenc vezetésével a lap minél gyorsabb eladását, átjátszását támogatta. Troszt főszerkesztőként hezitált, de hallgatólagosan a progresszív csoportot támogatta.
(…) Kerczáék viszont mindenképpen el akarták kerülni az állami tulajdont, így külföldi tulajdonosoknak álcázott magyar befektetőkkel tárgyaltak a háttérben, végül az Axel Springernél kötöttek ki. (…) Az egyébként német (hamburgi) és jobboldali orientáltságú Axel Springer magyarországi megteremtői az erős MSZMP kötődésű Bayer József és Nemes Péter (MTV párttitkár) voltak, vagyis Kercza vezényletével a pártállamisok szerezték meg a lap tulajdonjogát, méghozzá jól’ időzítve, 1990. áprilisában, éppen a választások után, de még az Antall-kormány hivatalba lépése előtt. (…)
A Fidesz tüntetése miatt Troszt lemondott, Kercza viszont maradt, és meg alapították 1990. április végén a Somogyi Hírlapot, amelyet tudomásom szerint 1,2-1,3 millió forintért szerzett meg az Axel Springer. Különben a >jogelőd<, a Somogyi Néplap 400-500 millió forintot ért az akkori vélemények szerint.”
Utóbbi a valós összeg egy százaléka. Vajon mennyi pénz landolt a különböző zsebekben? A Bayerrel összejátszó Kercza egészen 2006-ig (!) a lap élén maradt, akkor nyugdíjba vonult, hogy az előző cikkemben már bemutatott Árpási Zoltán váltsa. Búcsúztatására természetesen Bayer is lejött:
„Nyugdíjba vonulása alkalmából kedves ajándékkal és méltató szavakkal köszönte meg a Somogyi Hírlap főszerkesztőjének, Kercza Imrének a munkáját Bayer József, az Axel Springer-Magyarország Kft. ügyvezető igazgatója szerdán a lap szerkesztőségében. Bayer József azt mondta: Kercza Imrének köszönhető, hogy a Somogyi Hírlapból a megye meghatározó és piacvezető médiája lett, s hogy ez a lap az elmúlt 16 évben mindig úgy tudott megújulni, ahogy a kor és a piac kihívásai megkövetelték.”
A képet azért érdemes megnézni, Kercza nem tűnik túl boldognak:
Szemkontaktus nincs. És vidámság sincs / Fotó: Somogyi Hírlap, Library.hungaricana.hu
Kercza ezután is megtalálta a helyét: a Magyar Nemzet oknyomozó cikke szerint jó pénzért Gyurcsány Ferenc önkormányzati- miniszter-jelöltjének, Gyenesei Istvánnak a kampányát segítette. És persze sűrűn kitüntették. Idén halt meg, hosszú nekrológban búcsúztatták.
Jász-Nagykun-Szolnok megye – Hajnal József, kohómérnökből lett párttitkár
Az ellenzéki pártok Szolnokon is bojkottot hirdettek az új megyei napilap, az „Új Néplap szerkesztési elvei ellen”.
Igen, ez háromból három a mostani cikket tekintve.
A főszerkesztő Hajnal József „nem vette fel a kesztyűt”, főnöke, Bayer József pedig megvédte. „Dr. Bayer József nyilatkozatával sem sokra mennek a bojkott hirdetői, mert az igazgató cégének gyakorta hangoztatott ars poeticáján túl, többre nem vállalkozik.
Nevezetesen: leszögezi, hogy az újságírók és a szerkesztők korábbi politikai tevékenységét – elkötelezettségét – nem mérlegeli, hiszen az elmúlt négy évtizedben szerinte – alig akad olyan felnőtt ember e hazában, aki ne szövetkezett volna a rendszerrel”.
Nem kevéssé undorító szöveg. De mit tudtak a tiltakozók Hajnal Józsefről?
A „főszerkesztőjük kiválasztásánál, kinevezésekor, nem annyira szakmai, mint inkább politikai szempontok érvényesültek – mondta Pintér László, az MDF szolnoki szervezetének elnöke a Magyar Nemzetnek. –
Mert miközben Hajnal József végigjárta a szerkesztőség hivatali szamárlétráját, párhuzamosan járt egy másikat is. KISZ-alapszervezeti titkárból párttitkár lett, s miközben – már olvasószerkesztőként – iratkozott be a Politikai Főiskolára. Ottani szakdolgozatában 1956 őszének szolnoki eseményeit örökítette meg. S azokat aligha minősíthette három évvel ezelőtt forradalomnak és szabadságharcnak. […] 1987-es kinevezése az akkori pártkörökben (MSZMP) nem volt egyértelmű, csak miután az elsőként megkérdezett jelölt nemet mondott, lépett másodhegedűsből az élvonalba”
Párttitkárból író / Fotó forrása: Ozd.hu
Hajnal kohómérnökből lett újságíró, s miután kijárta a MÚOSZ iskoláját (ahonnan a későbbi hírszerzőket és egyéb ügynököket is mazsolázták) vidékre küldték. Akkor került a szolnoki laphoz. Végül egészen 1995-ig az újság élén maradt, akkor talált magának egy még jobb pozíciót (vagy más volt a háttérben): „Október 1 -jétől új beosztásban dolgozik lapunk főszerkesztője, Hajnal József, aki megnyerte a Magyar Rádió miskolci stúdiójának vezetői beosztására kiírt pályázatot. Utódjának kinevezéséről később történik intézkedés” – tudósította röviden az olvasókat az újság. (Csodálatos pályázati győzelem volt ez is, nyilván nulla rádiós rutinnal, de már országos MSZP-vezetéssel).
Hajnal a Magyar Rádió miskolci stúdióját vezette, és még 2009-ben is az MR6 Régió Rádió Miskolci Stúdiójának vezetőjeként említették. Később több egyetemen tanított, most jelent meg a könyve, amivel járja az országot.
Baranya megye – Lombosi Jenő, a bányától a Pártéletig
Természetesen cikkem utolsó szereplője is a párt embere volt.
A Mecseki Szénbányától érkezett Lombosi Jenő a hetvenes évektől egyszerre dolgozott a Pártéletnek és a Dunántúli Naplónak. Utóbbinak Lengyelországból, majd 1980-ban már az NSZK-ból tudósított. A lap vezető propagandistája, szakterülete a bányászat, amelyről több könyvet írt. Jól megválogatta a társszerzőket, a Dunántúli Napló akkori főszerkesztőjével, Mitzki Ervinnel és a főszerkesztő-helyettes Békés Sándorral is írt egy könyvet. Utóbbi feddésben szigorúan titkos tiszt, ebben a minőségben került át a pécsi tévéhez is.
Békés – azaz AC-25 őrnagy – a következőt írta önmagáról:
„Mindezeket figyelembe véve leírhatatlan öröm és megtiszteltetés volt számomra, amikor 1974-ben a megyei pártvégrehajtó bizottság a Dunántúli Napló főszerkesztő-helyettesévé nevezett ki. […] A mozgalmi és közéleti munka életem szerves része. Örömet okoz és tanít. […] Gyakran és szeretettel írok a fegyveres testületek, mindenekelőtt a honvédség és a munkásőrség tagjainak életéről, munkájáról.”
Az 1984-es minősítésében meg ezt írták: „Elvhű kommunista, munkájára a bátorság, a rendíthetetlenség jellemző. […] elemző-értékelő készsége kiemlekedően jó. […] Tevékenyen részt vesz a tömegkommunikációs objektumok preventív védelmében, nagyban elősegíti a terület hálózatépítő és ellenőrző munkáját. Eseti jelleggel értékeli az >F< dossziés személyek tevékenységét”.
Ez már csak azért is fontos, mert Békés a Naplónál is szigorúan titkos tisztként dolgozott, később a tévéhez ment. Lombosi a hetvenes években gazdaságpolitikai-rovatvezető a lapnál, majd a nyolcvanas évek elején már főszerkesztő-helyettes. Igazi pártkatona, így ő képviselte a lapot az 1988. május végén megrendezett országos pártértekezleten, ahol maga Aczél György igazította el.
Amikor 1989 őszén Mitzki főszerkesztő a nyugdíjazását kérte, Lombosit választották a helyére. „Az új főszerkesztőt korábban a megyei pártbizottság nevezte ki, most azonban – első ízben – a PB elfogadta, hogy csak egyetértését nyilváníthassa ki. A szerkesztőség tagjai így titkos szavazáson 1989. szeptember 28-án Bodó László ellenében Lombosi Jenőt választották meg főszerkesztőnek” – írták már jóval a rendszerváltás után, büszkén a visszaemlékezésben.
Újabb ünnepség. Bayer balra, Lombosi jobbra / Forrás: Library.hungaricana.hu
Ez már a szabadság időszaka volt: már egyszerre két jelölt közül választhatott a szerkesztőség, a PB pedig csak rábólintott. A somogyi lapnál láttuk, hogy ez is rendszerszerű volt: ott is két elvtárs közül (Troszt és Kercza) választhatott a szerkesztőség.
A Dunántúli Naplóval kapcsolatban említett Bodó a kiadó vezetője volt – azaz ugyanúgy az MSZMP embere. Az említett Bodóról nemrégiben azért írtak, mert ő a szerzője az egyik legszürreálisabb „kritikának” a Jedi visszatér-ről. Aminek a nagyrészéről egyszerűen lemaradt: „másirányu, de bokros teendőim, továbbá egy félreértés miatt csak a film utolsó 40 percét láttam. Igaz, hogy ebben történt a nagy leszámolás, kibékülés, rokonratalálás és -elvesztés, amit másképpen happy end-nek is nevezünk”.
Végül nem ő, hanem Lombosi lett a főszerkesztő. Ő is a lap élén maradt a kulcsfontosságú 1994-es választásig, 1997-ben ment nyugdíjba, majd pár évvel később meghalt.
Tökéletesen felépített posztkommunista hálózat
Így festett hát a Springer Budapest szupercsapata. A két cikkben bemutatott társaság mindegyik tagja vonalas kommunista volt, a Párt embere. Volt közöttük:
– Bányászból lett propagandista
– Kohómérnökből lett párttitkár
– A megyei Végrehajtó Bizottságból érkezett pártkatona
– Az MSZMP propagandistája
– A KISZ Pest megyei titkára
– Egri párttitkár
– Pártpropagandistából lett POFOSZ-alelnök
– A KISZ megyei titkára
A nyolc ember közül négy ellen már akkor bojkottot, illetve tüntetést szerveztek az akkori ellenzéki pártok, annyira feltűnően vonalasak, hírhamisítók voltak. Bayer József és a Springer Budapest mindegyikük mellett tüntetőleg kiállt, ami nem meglepő, hiszen maga Bayer és a legszűkebb köre is ugyanehhez a körhöz tartozott.
Az említett Bayer egészen 2019-ig zavartalanul építhette a birodalmát, úgy, hogy egy normális országban már 1990-ben a bíróság előtt kellett volna megmagyarázni a sajtófelvásárlási akciót. Aminek hátterét, valós pénzmozgását ma sem ismerjük, és valószínűleg sohasem fogjuk megismerni. Bayer, a közgazdászból lett sajtócézár ma minden bizonnyal milliárdos, meglepődnénk, ha nem így lenne. A német Springer Budapestnek el fogjuk küldeni cikkünk rövidített változatát, hogy nézzenek szembe azzal, kiket tartottak meg a lapok élén. Meglepődnénk, ha válaszolnának.
A posztkommunista hatalomátmentés mindenesetre remekül sikerült. Bár az 1990-es választást értelemszerűen nem nyerhették meg, az MDF-kormány hibáira és lehetetlen helyzetére alapozva az MSZP hatalmas győzelmet aratott 1994-ben. Letarolták a vidéket, nem kis részben azoknak a főszerkesztőknek köszönhetően, akik a rendszerváltás előtt és után is egyszerű katonaként viselkedtek.
Fotók: MTI, ill. Library.hungaricana.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS