Fegyelmezetten és nagy elánnal kezdte a Montenegró elleni utolsó Eb-selejtező meccsét a magyar labdarúgó válogatott. Azonban nem sikerült feltörni az ellenfelet, hiába birtokolták Szoboszlaiék többet a labdát. Montenegrói előnnyel és némi szomorúsággal az arcunkon vonultunk le a pályáról a szünetben. A második félidő hasonló hangulatban telt, aztán jött két egyéni villanás Szoboszlai Dominiktól és megfordult a meccs. A harmadik magyar gólban is benne volt a Liverpool sztárja, ugyanis az ő szabadrúgását követően pattant ki a labda és értékesítette azt jól Nagy Ádám. Ezzel 3–1-re nyert a magyar válogatott és a fiúk duplán történelmi sikert arattak. Végre legyőztük Montenegrót és csoportelsőként, veretlenül jutottunk ki az Európa-bajnokságra.
Lenyűgöző, ahogyan a magyar válogatott szerepel az utóbbi időkben és zsinórban a harmadik Eb-részvételnek örülhetünk. Pedig húsz, illetve harminc évvel ezelőtt a fene sem gondolta volna, hogy ezt megéljük. Azonban a végre megszülető elszántság mellett a remek szakmai fejlődés oda vezetett, hogy van játékosunk egy Liverpool szintű csapatban, és végre az Eb-k sem okoznak komolyabb gondot. A kritikusok pedig semmivel sem vigasztalhatják magukat, hiszen most egyenes ágon jutottunk ki, és nem kell még pótselejtezőt sem játszanunk.
Marco Rossi nyilván nem vette félvállról a meccset, pedig a csapat jobb oldalán a kezdőket tekintve új arcokkal próbálkozott, hiszen Baloghot és Bollát is oda nevezte, illetve a támadó alakzatban Gazdag Dániel nevét láthattuk. Azonban az ellenfél sem akárkikből állt, és Montenegrót még nem sikerült legyőzni. Kellett a hazai győzelem, nemcsak emiatt, hanem mert egy ilyen korszakot szebb dolog győzelemmel zárni, az Eb-selejtezőcsoport első helye miatt sem mellékes, és a Puskásban, magyar szurkolók előtt igai örömmámor és ünnepi hangulat alakulhat ki, hiszen a magyar nemzet focinemzet (is).
A mérkőzés első szakaszában próbáltuk megtartani a labdát és lehetőleg minél több és eredményes támadást indítani. Az elszántsággal semmilyen probléma nem volt, de az első negyed óra nem hozott hatalmas hazai helyzetet. A tizenhetedik percben tisztes távolságból ugyan, de Szoboszlai végezhetett el szabadrúgást, ám megpattant a sorfalon a labda. A huszadik perc felé járva egyre keményebben szereltek a vendégek, de a pontrúgásokból nem tudtunk veszélyesek lenni a montenegrói kapura. Azonban a játékunkkal nem volt baj. Sokat volt nálunk a labda és folyamatosan támadni próbált Rossi legénysége, csak az kezdett már a huszonötödik percre kicsit dühítő lenni, hogy minden lövésünk lepattant egy védőről.
A mérkőzés továbbra is abban a hangulatban zajlott, mint egy nagyon izgalmas bokszmeccs igazi pofonok nélkül, aztán jött Jovetic fejese, majd Rubezicé és a meccs első gólja. Mindez a harminchatodik percben történt, Montenegró első kapura tartó labdáját követően 0–1. A negyvenegyedik percben Bolla próbálkozása volt említésre méltó egy szögletet követően, de kifejelték a labdáját. Két perccel később egy ragyogó összjátékot követően ismét szöglethez jutottunk, de megint jól védekezett az ellenfél. Egy perccel később éppen, hogy mellé ment Ádám Martin fejese. Izgalmakban tehát nem volt hiány a félidő vége felé járva sem, de nem tudtunk egyenlíteni és egygólos hátránnyal vonultunk be az öltözőbe.
Várható volt, hogy Rossi cserélni fog a második félidőre és ez így is történt: Nego érkezett Bolla helyére, míg Gazdagot Kalmár váltotta a szünetben. Mivel hátrányban voltunk hazai közönség előtt, talán nem meglepő, hogy óriási elánnal kezdtük a második játékrészt. Az ötvennegyedik percben Nego kapott Nagy Zsolttól egy remek labdát, de mellé bólintott. Az ötvenhetedik percben Mijatovic, a vendégek kapusa megsérült egy kirúgást követően és így le kellett cserélni, Dukic érkezett a helyére. Ádám Martin a hatvanharmadik percben próbálkozott egy lövéssel, de a vizes füvön lelassult a labdája, amit a cserekapus simán megfogott. Aztán ismét Rossi-csere következett: Styles helyére a kecskeméti Horváth érkezett.
Pár perccel később pedig a magyar gólok érkeztek meg (végre), amiket Szoboszlainak köszönhetünk. Villant a magyar sztár, először a hatvanhatodik percben, aztán pedig két perccel később egyedül vezette rá a labdát és ismét gólt lőtt. 2–1.
Elképesztő, ami történt, és tegyük hozzá rögtön: mindezt megérdemelte a magyar csapat, mert a kezdő sípszót követően végig akarattal és nagy küzdőszellemmel játszott.
A hetvennyolcadik percben Németh András érkezett a centerposztra Ádám Martin helyére. Egy perccel később Dibusznak köszönhettük, hogy megmaradt a vezetés: egy az egyben vezették rá a labdát, de védeni tudott. Nem telt el két perc, de a Fradi kapusa ismét megmentett minket. Izgalmakban nem volt hiány a találkozó utolsó perceiben.
Dibusz estéje azonban nem ért véget az elmúlt pillanatokkal: tripla védéssorozatot mutatott be pár perccel a lefújás előtt. Kapusparádé volt, amit láttunk, köszönjük, Dénes! A szurkolók jóvoltából az utolsó percek már teljesen ünnepi hangulatban zajlódtak, pedig kaptunk hat perc hosszabbítást, ami semmiképp nem adott mosolyra okot az elszánt montenegrói csapat ellen. Ennek ellenére a kilencvenharmadik percben jött a harmadik gól egy Szoboszlai-szabadrúgás után: a kipattanóra Nagy Ádám érkezett jól és belőtte. 3–1.
Ezt követően már csak meg kellett tartani az eredményt, ez működött, és utána kezdetét vehette a novemberi fieszta, hiszen csoportelsőként jutottunk ki az Eb-re és először sikerült legyőzni tétmeccsen Montenegrót!
Vezető kép: MTI/Kovács Tamás
Facebook
Twitter
YouTube
RSS