Hegyi-Karabah azeri offenzívájának kérdésében az orosz külpolitika passzív volt, holott Oroszország a kaukázusi ügyekben mindig előszeretettel exponálja magát. Sokan ezt azzal magyarázzák, hogy a törökök engedtek az oroszoknak bizonyos, számukra fontos, a Közel-Keletet és Szíriát érintő kérdésekben, tehát egyfajta alkut köthettek, és az oroszok „beáldozták” Hegyi-Karabahot – mondta portálunknak adott interjújában Tóth Norbert. A nemzetközi jogász többek között arról is beszélt: nemzetközi jogi értelemben az örmények hátrányban vannak a konfliktus kérdésében, mivel Hegyi-Karabahot Azerbajdzsán részeként ismerik el, az örmények ugyanakkor számíthattak arra, hogy az idő múlásával egyre nagyobb az esélye annak, hogy a nemzetközi közösség elismerje a status quót, vagyis a régió speciális helyzetét és önállóságukat. A kutató szerint az azeri támadás talán ennek megakadályozására is szolgált. Tóth Norbert úgy vélte, mivel az örmények jelentős területeket veszítettek az incidensek során, egy utolsó pillanatban létrehozott, Oroszország által összekalapált békeszerződéssel tudta Örményország bebiztosítani, hogy a területfoglalás megálljon, és az örményeket ne üldözzék el a területről.
Mint arról nemrégiben portálunk is beszámolt, Örményország és Azerbajdzsán többheti heves harcok után végül Oroszország közvetítésével állapodott meg a tűzszünetben. Eszerint Örményország kénytelen jelentős területeket átengedni Azerbajdzsánnak Hegyi-Karabahban. A megállapodás egyik legfontosabb elemeként kétezer orosz katonát vezényelnek a kaukázusi régióba, hogy felügyeljék a törékeny fegyvernyugvást. Portálunk Tóth Norbert nemzetközi jogászt, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kara nemzetközi jogi tanszékének docensét kérdezte az örmény-azeri konfliktus hátteréről, a nemzetközi közvélemény hallgatásáról, Törökország és Oroszország szerepéről.
Sztálin öröksége ez a konfliktus is
Tóth Norbert nemzetközi jogász portálunk kérdésére elöljáróban elmondta: az örménységnek a térségben nem igazán vannak barátai, akár a grúzokat, akár az azerieket, akár a törököket tekintve, amelynek különböző vallási, etnikai, történelmi és kulturális okai vannak. Mint felidézte, 1918 és 1920/1921 között itt, a Kaukázusban, az első világháború, az orosz és a török birodalom bukása után kérészéletű köztársaságok alakultak: létrejött Örményország, Grúzia és Azerbajdzsán, amelyek azonban csak 1920-ig élvezhettek bizonyos szabadságot, amíg az oroszok – akkor még nem Szovjetunió néven – átvették a terület ellenőrzését. Tóth Norbert elmondta: a terület darázsfészek, hiszen az örmény kérdés mind Törökországban, mind Oroszországban komoly hullámokat vet. A mai Örményországot ugyanis ebben az időben Kelet-Örményországnak is nevezték. Értelemszerűen létezett egy „Nyugat-Örményország” is, amely az 1920. évi sèvres-i békeszerződés nyomán ugyan Örményországhoz került volna, az antanthatalmakkal történt kiegyezés után azonban végül 1923-ban Törökország kapta meg, míg a területről lemondó Oroszország/Szovjetunió Kelet-Örményországot kebelezte be. A kutató szerint fontos körülmény ugyanakkor, hogy a saját szempontjából honvédő háborút folytató Törökország „Nyugat-Örményország” területén erőszakos eszközöket alkalmazva átrendezte az etnikai viszonyokat 1915 és 1916 között, amelynek következtében nem maradtak örmények a területen. Ezt az örmények népirtásnak tekintik, és azóta is próbálják ennek tényét elfogadtatni a világ többi országával, miközben a törököknek ez egyértelműen kellemetlen és érzékeny téma a nemzetközi kapcsolatokban.
Tóth Norbert. Fotó: Horváth Péter Gyula
Mintha Székelyföld akarna függetlenedni…
Hegyi-Karabah problémájára térve Tóth Norbert kifejtette: az már az 1918-1920-as örmény azeri háborúban is fontos szerepet játszott, miután a térséget mindkét fél a magáénak tekinti. Az örmény nézőpont szerint Hegyi-Karabah ősi örmény terület, amely része volt annak az Örményországnak, amely elsőként a világon, Krisztus után 301-ben felvette a kereszténységet, és amire az örmények rendkívül büszkék, identitásuk része. Az azeri álláspont lényegében Sztálin tevékenységére támaszkodik, aki 1917 és 1923 között volt Oroszország/Szovjetunió népbiztosa. Nemzetiségügyi népbiztosként Sztálin a kaukázusi viszonyok ismeretében – mivel ő is innen, Grúziából származik – átrajzolta a belső határokat, és ő hozta létre Hegyi-Karabah régióját, amelyet Azerbajdzsánhoz csatolt. A kutató szerint általánosságban elmondható, hogy Sztálin a határok átrajzolásával a térség nemzetiségi megosztására törekedett, és ez igaz Hegyi-Karabahra is, amely örmény többségű vidék, az azeriek mégis azt állítják, hogy a perzsák telepítették be az örményeket 200 évvel ezelőtt, az örmények ellenben épített kultúrájukkal is igazolni tudják, hogy sokkal régebb óta vannak jelen a térségben. Tény ugyanakkor, hogy a terület az azeri és örmény szovjet szocialista köztársaságok egymás közötti konfliktusainak egyik forrása volt, amely odáig fajult, hogy 1988-ban Hegyi-Karabah – amely előtte autonóm terület volt Azerbajdzsánon belül – kikiáltotta függetlenségét, és szeretett volna, illetve szeretne Örményországhoz csatlakozni. A második örmény-azeri háború 1992-ig tartott, és bár az örmények kerültek ki belőle jobban, lényegében egy tűzszünettel zárult 1994-ben. Hegyi-Karabah azóta de facto független államként működött tovább, holott nemzetközi jogi értelemben továbbra is azeri terület maradt. Egy képzeletbeli analógiával élve olyan a szituáció, mintha Romániában 1989-ben Székelyföld kikiáltotta volna a függetlenségét, majd Magyarországhoz szeretett volna csatlakozni.
Az oroszok beáldozták Hegyi-Karabahot?
A fegyveres konfliktus kiújulásáról és az azeri támadásról szólva Tóth Norbert elmondta: az évek során az azeri hadsereg a szénhidrogénekből befolyó bevételből megerősödött, és most érvényesíteni akarja területi jogait. Hegyi-Karabahból a ’90-es években becslések szerint 30-40 ezer azerit üldöztek el; ők és leszármazottaik szeretnének visszatérni a területre. Ezt az állam is szorgalmazza, mivel belső menekültekként Azerbajdzsánnak is problémát jelentenek. A kutató szerint ugyanakkor érdekes, hogy a szeptember 27-ei azeri támadástól kezdődően milyen passzív volt az orosz külpolitika a kérdésben, amely a kaukázusi ügyekben mindig előszeretettel exponálja magát. Sokan ezt azzal magyarázzák, hogy a törökök engedtek az oroszoknak bizonyos, számukra fontos, a Közel-Keletet és Szíriát érintő kérdésekben, tehát egyfajta alkut köthettek, és az oroszok „beáldozták” Hegyi-Karabahot.
Az azerbajdzsáni védelmi minisztérium által közreadott, videofelvételről készített kép egy azerbajdzsáni zászlóról Susa város feliratán. Ilham Aliyev államfő bejelentette, hogy az azeri erők elfoglalták a stratégiai fontosságú Susa városát az örmény erőkkel folytatott harcok során Hegyi-Karabahban. Örmény tisztségviselők cáfolták Aliyev állítását. Fotó: MTI/AP/Azerbajdzsáni védelmi minisztérium
Komoly tiltakozást váltott ki az örmények körében a békeszerződés
Portálunk kérdésére Tóth Norbert arra is kitért, hogy a NATO nem szólhatott bele a kérdésbe, hiszen bár Törökország NATO-tag, de Törökország hivatalosan nem visel háborút Örményország ellen, és nem is támadták meg. Az ugyanakkor igaz, hogy a törökök és az azeriek között nagyon szoros a nyelvi és a kulturális kapcsolat, és egyes örmény források szerint a törökök részt vettek szír zsoldosok Hegyi-Karabahba szállításában, akik az azeriek oldalán szolgáltak. Ezt Törökország ugyanakkor nem vállalta fel nyilvánosan. A kutató kiemelte: úgy tűnik, hogy az azeriek a konfliktus során jelentős területeket foglaltak el Hegyi-Karabahban, amelyre a korábbi háborúk során nem volt példa, és ez komoly tüntetéssorozatot váltott ki Örményországban. Az örmények mindenesetre aláírták a békeszerződést, amelynek nyomán orosz békefenntartók mennek a frontvonalra, akik ellenőrizni fogják a békeszerződés betartását. Az orosz külpolitika számára ez a helyzet még előnyös is lehet, mivel így tulajdonképpen háttérbe tudja szorítani a karabahi békefolyamat fölött eddig bábáskodó Minszki Csoportot, köztük elsősorban az Egyesült Államokat és Franciaországot.
A hegyi-karabahi fegyveres konfliktus lezárásáról szóló megállapodás ellen tüntetõ, és Nikol Pasinján örmény miniszterelnök és kormánya lemondását követelő emberek Jerevánban 2020. november 12-én. Fotó: MTI/AP/Dmitrij Loveckij
Nem az azeri olaj volt a kulcs
A kutató a nemzetközi közvélemény látványos hallgatását firtató kérdésünkre úgy reagált, a koronavírus jelentős figyelmet köt le. Hozzátette: ugyanakkor ez a hallgatás az olyan országokra is igaz, ahol jelentős örmény diaszpórák élnek – Franciaország, Kanada, az Egyesült Államok, Oroszország, Nagy-Britannia – és amelyek különben az örmény kérdésekben hagyományosan aktívabbak. Esetükben a kérdést nem lehet egyszerűen az azeri szénhidrogéntől való függéssel magyarázni. Tóth Norbert szerint a karabahi terület nemzetközi jogi szempontból azeri terület, a téma tehát kellemetlen lehet azon államoknak is, akik az örmény üggyel különben szimpatizálnak. Mint megjegyezte, nemzetközi jogi értelemben az örmények hátrányban vannak ebben a kérdésben; Hegyi-Karabah esetleg számíthatott arra, hogy az idő múlásával egyre nagyobb az esélye annak, hogy a nemzetközi közösség elismerje a status quo-t, vagyis a régió speciális helyzetét. Az azeri támadás talán ennek megakadályozására is szolgált.
Orosz katonai konvoj halad Örményországban. Az orosz hadsereg több tucatnyi katonai járművet küldött békefenntartó katonákkal Örményországba, miután Vlagyimir Putyin orosz államfő, Ilham Aliyev azerbajdzsáni elnök és Nikol Pasinján örmény miniszterelnök november 10-re virradóra megállapodott a hegyi-karabahi konfliktus lezárásáról. Fotó: MTI/EPA/Photolure/Hayk Baghdasaryan
Tóth Norbert elmondta: mivel az örmények jelentős területeket veszítettek, egy utolsó pillanatban létrehozott, Oroszország által összekalapált békeszerződéssel tudta Örményország bebiztosítani, hogy a területfoglalás megálljon, és az örményeket ne üldözzék el a területről. A kutató úgy vélte, a régió autonóm státuszát ugyanakkor továbbra is szükséges lenne fenntartani, és hosszabb távon esetleg megoldás lehetne, ha Hegyi-Karabah fölött az örmények és az azeriek valamilyen közös irányítást gyakorolnának, lényegében kettős tulajdonban lenne, bár ebbe Tóth Norbert szerint jelenleg egyik fél sem menne bele, akkora az ellenségeskedés a két nép között.
Vezetőkép: MTI
Facebook
Twitter
YouTube
RSS