Mint ahogy korábban, ma sem hangzott el terhelő vallomás Völner Pálra, az Igazságügyi Minisztérium volt államtitkárára a bírósági végrehajtók korrupciós ügyében. Azt viszont megtudhattuk, Schadl György még a trezor kódját sem volt hajlandó megjegyezni, pénz is csak akkor vett ki onnan, ha autót akart venni. Ma ismét tanúskodó bizalmasa, mindenese szerint a végrehajtók volt főnöke soha nem járkált milliókkal a táskájában. A tanú úgy vélte, a vád szerinti Völnernek szánt 5 milliós megvesztegetési pénzzel pedig nem sétálhatott volna be Schadl a minisztériumba, megbukott volna a beléptetésen.
Arra nem volt hajlandó, hogy kivegye az irattárcáját, egyáltalán hogy bármi legyen a kezében, amikor az utcán megy. Pláne, hogy táskában vigyen milliókat – ingatta a fejét ma Sz. Kálmán, a bírósági végrehajtók korrupciós perében tanúskodva a Fővárosi Törvényszéken. A tanú Schadl György, a végrehajtók volt elnökének mindenese, bizalmasa volt, így megtapasztalhatta főnöke furcsa pénzkezelési szokásait. Az irodája trezorjában soha nem tartott milliókat, csak akkor volt ott annyi pénz, ha autót akart venni. Még a trezor kódját sem volt hajlandó megjegyezni, kizárt, hogy milliókkal sétálgasson a táskájában az utcán – így Sz. Kálmán Schadl Györgyről.
Az egykori rendőrnyomozóból végrehajtó-helyettessé lett Schadl-bizalmas szerint az is „teljesen kizárt”, hogy a hivatali kapcsolatain túl baráti, netán konspiratív kapcsolat lett volna Völner Pál és Schadl György között. Ha lett volna konspiráció, akkor a telefonbeszélgetéseit mindenki füle hallatára nem úgy kezdte volna Schadl, hogy “államtitkár úr”.
A tanú azt is kizártnak tartotta, hogy Schadl György 5 millió forint kenőpénzt egyenesen az Igazságügyi Minisztériumba vitt volna Völner Pál számára. Sz. Kálmán szerint Schadl azonnal megbukott volna a minisztériumi beléptetésen.
A biztonsági emberek nem csak veszélyes tárgyakat keresnek, amikor átvilágítják a belépő személy táskáját is, hanem minden rendkívüli, nem szokványos tárgyra is felfigyelnek, így az ötmillió forint készpénzre is. (A vádirat említi, hogy egy alkalommal Schadl a minisztériumba vitte be a kenőpénzt – a szerző.) Völner Pál megjegyzést fűzött a tanú által elmondottakhoz. Szerinte amit Sz. Kálmán elmondott egyértelműen alátámasztja, semmiféle jogtalan előnyt nem fogadott el, nem kért, és nem kapott. A volt államtitkár arról is beszélt, reméli, a bíróság értékeli, hogy van egy tanú (Sz. Kálmán – a szerző), aki semmiféle kényszer alatt nem áll, szabadon tette meg a vallomását. Van ugyanakkor egy másik tanú, F. Vivien, aki viszont nem tudja módosítani az ügyészséggel való egyezség alapján tett tanúvallomását, mivel kényszerhelyzetben van, akkor ugyanis azonnal ő is vádlottá válik.
Emlékezetes, F. Vivient négyszer hallgatta meg eddig a bíróság. A tanú Schadl irodájában végrehajtójelöltként és „könyvelőként” dolgozott, rendőrségi vallomásában többször is beszélt Völner állítólagos lefizetéséről. A tárgyaláson azonban kiderült, F. Vivien csak következtetett az államtitkári korrupcióra, konkrét bizonyítéka nincs arra.
A per január 30-án, tanúvallomásokkal folytatódik.
Kiemelt kép: Völner Pál még államtitkárként 2017-ben (Fotó: Horváth Péter Gyula)
Facebook
Twitter
YouTube
RSS