Rövid lefolyású, súlyos betegség után elhunyt kollégánk, Máté T. Gyula – már három év telt el azóta, hogy leírtuk ezt a mondatot. Három év sem volt elég arra, hogy ne az ő írásaival, a Kávé mellé című sorozattal indítsam a napomat.
Talán még mindig nem tudatosult bennem, hogy nincs többé. Még mindig dühös vagyok, amiért elment és tudom, hogy nagyon utálná, ha most sírni látna. Megpróbálna mosolyt csalni az arcomra és azt mondaná: „tessék nevetni!” „Önt nem ilyen fából faragták. Milyen Pestisrác maga, könnyekkel az arcán…?!”
Nehéz róla nem írni és még nehezebb megtenni, mert lehetetlen jól megfogalmazni, mekkora űrt hagyott maga után. Remek tollú, kivételes tehetség volt Máté T. Gyula. Több jelentős orgánum mellett a Magyar Hírlap külpolitikai rovatvezetői tisztségét is betöltötte. Portálunkon Máté T. – Kávé mellé című blogjának rendszeres írásaival jelentkezett, de szerepelt a Polbeat című, hetente jelentkező műsorunkban is.
Felesége, Rita szavait idézve „a búcsúzkodás nem az ő asztala volt”. És tudják, talán nem is kell búcsút vennünk tőle örökre. Hiszen írásain keresztül még most is jelen van, itt, a PestiSrácok.hu oldalán, mint ahogyan a szívünkbe is bevésődött örökre. Kollégánkkal készült utolsó interjúnkat itt olvashatják.
Végső búcsú kollégánktól, Máté T. Gyulától, a Fiumei Úti Sírkertben. Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
…és tudja, Gyula, maradhatott volna még közöttünk…!
A PestiSrácok.hu szerkesztősége
Facebook
Twitter
YouTube
RSS