Pesti Srácok

Ezeknek a választó egy szükséges rossz

Ezeknek a választó egy szükséges rossz



PestiSracok facebook image

Katatón monotóniával ismételgeti Gyurcsánytól Bajnain át Jávor Benedekig: de-mok- ra-ti-kus. De-mok-ra-ti-kus összefogás.

 De-mok-ra-ti-kus ellenzék.



A baloldali térfélen mocorgó politikusok magatartását figyelve ez egy különös pótcselekvésnek tűnik. Gyurcsány ha kilép a Szemlőhegyi 

barlangból

 mástól zabrált villájából, menten elrikoltja magát: 

de-mok-rá-ci-át!



Ha Bajnai Gordon útjába esik egy mikrofonnak, Ő is mély átéléssel és sűrű pislogással ecseteli: de-mok-ra-ti-kus összefogás. Alig van olyan baloldali-liberális közszereplő, aki 

ne a demokratikus-antidemokratikus tengelyen határozná meg saját magát, illetve legfőbb vetélytársát, a Fideszt.



Mindeközben, mikor megint kitört a demokrácia óhajtása a baloldalon, nos, eközben a baloldal a saját választóival és népével 

abszolút nem viselkedik demokratához illően

. Azt látjuk a híradóban, a kis-Bárándy egyeztet a nagy-Bárándyval, a Karácsonyék egyeztetnek a Jávorral, a Jávor a Szabó Rebekával, a Jávor a Bajnaival, és így tovább, Párbeszéd Platform egymás közt.



Tíz szereplőből kilenc az ex-MSZP tagja, egy volt SZDSZ- es. 

Sehol egy átlagválasztó, sehol egy baloldali demokrata, csak az elit egyik, vagy másik baloldali ága ücsörög

 a tárgyalóasztalnál nagy mosoly és egyetértés közepette.



Hol maradnak az emberek?



Ezt a baloldalra oly jellemző demokratikus maszlagot még Gyurcsány érti a leginkább, nem véletlen, hogy most is úton van valahová, és találkozik azokkal, akik szerint Kádár idején minden jobb volt, 

meg persze a Horn Gyula alatt

. Ő legalább érti, hogy egy demokráciában 

az embereket kell meggyőzni,

 nem az elitnek kell összeborulnia a győzelemhez, hanem az emberekkel kell szövetséget kötni, hiszen valakinek szavaznia is kell a jelöltekre.



Az, hogy a baloldali elit a hatalomért reszketve összeborul, az még senkit sem érdekel. Ám ez a technokrata elit ennek belátására képtelen. 

Ezek olyan messze vannak az átlagválasztó életétől, vágyaitól és realitásától, 

mint Makó Jeruzsálemtől.



Ezeknek a választó 

egy szükséges rossz, egy statisztikai adat. 

Marad nekik a demokratikus jelző megkopott máza, ez a védőpajzsuk, ami mögé elrejtegethetik valós céljaikat.

Ajánljuk még

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Így történt a Pápay-klán lemészárlása a dunaszerdahelyi Fontana bárban – Hihető vajon Bodoky Károly vallomása? (Videó)

Az alvilág titkai 2024 március 19.
Az 1999. március 25-én, a dunaszerdahelyi Fontana bárban történt tízes gyilkosság ügyében beismerő vallomást tett az egyik elkövető, a rimaszombati Bodoky Károly. Vallomásában mindent a Turek néven ismert magyarországi maffiózóra, valamint néhai Szamaránszky Árpádra (alias "Paprika") kent. Bodoky állítja: ő Kalasnyikovval sakkban tartotta a Fontana földszintjén a vendégeket, míg az emeleti kártyaszobában Kalasnyikovokból 117 lövéssel szitává lőtte Turek és Paprika a Pápay-klán főnökét, Pápay Tibort és kilenc alvezérét. Bodoky vallomása kerek, logikus, krimiszerű fordulatokkal teli, ám hihetünk-e neki? A szlovák ügyészek mindenesetre nem igyekeznek vádba foglalni a vallomás tartalmát.