Itt a tavasz, dagad a... mobilgát

A Tutiblog szerkesztősége három hét tündöklés után alkotói válságba került. Kapunyitási pánik. Bajnait már szétekéztük, Gyurcsányt csesztetni nem kihívás, Mesterházyt pláne. Szétszedtük a diáktüntetés kérdéskörét, aztán meg ők egymást. A Főnök kijelölte a következő 20 évet. Feleslegesség és elhagyatottság. De jön a tavasz, és már dagad az új botrány, tüntetésekkel és szanaszét nyilatkozó politikusokkal: mobilgát épül a Római parton.

Ha az utóbbi időben nem éreznénk folyton valami gyanúsat abban, ha „pártállástól független, alulról jövő civil kezdeményezés” körvonalazódik bármely témában, simán ott virítanánk egy Occupy Római Part transzparenssel március elején, hogy megakadályozzuk, hogy vasbeton és alumínium monstrum foglalja el minden budapesti kedvenc zsombékosát, az utolsó érintetlen dunai partszakaszt.

Túl sok a szép emlék. Fogtuk már meg nő mellét a Vasúti híd alatt, kézen fogva andalogtunk a sétányon, kerestük a stéget, ahol tovább folytatódhat a turbék. Ettünk haverokkal hekket, ittuk le totálra magunkat, aludtunk kint haveri csónakházban „házibulizva” és zargatva fel a szomszéd exmunkásőr bácsit, aki aztán belátva, hogy reménytelen a helyzet csatlakozott a partihoz. Szóval a római egy nagyon jó hely. És ha az kerül a címlapra, hogy bizony eldózerolják az egészet, fáknak, nádasnak kampec, akkor bizony előkerül a kormánybuktató transzparensfújós spray-készlet 2010-ből, és no pasaran: megvédjük a Római partot.

Nos épp ezért, mielőtt a HaHa jelenleg a bölcsészkaron csövező aktivistái sátrakat vernének a Rómain, ezzel téve lehetetlenné, hogy érdemi vita kezdődjön a kérdéssel kapcsolatban, sorakoztassunk fel néhány értelmes érvet. Valószínűleg tavasszal már tüntetni is jobb, a Római part adja magát arra, hogy márciustól immár Orbán leghűségesebb láncos kutyája és XVI. Benedek lemondását követően az első számú Palpatine-hasonmássá előlépett Tarlós Isti váljon az „alulról felfelé szerveződő fideszellenes népharag” első számú céltáblájává. 

Szóval először is le kell szögezni, hogy a római part „érintetlensége” korántsem valóságos, helyette inkább a lepukkantság egy különleges fokáról beszélhetünk. A Római part első rendezését még a harmincas években végezték el, lévén a mögötte épülő modern villanegyed és tervezett lakónegyedek árvízvédelmét meg kellett oldani. El is kezdték, hisz a Királyok útja – Mátyás király út környéke szolgált korábban az „ártér” belső határának. Aztán azóta felépült számos lakótelep arrafelé, s a Természet szép lassan visszavette azt, amit a harmincas években már el akartak venni tőle. Ezért tűnik ma úgy, hogy a Római part érintetlen. A „föveny” (értsd: csövestanya) és „fás, zsombékos terület” (értsd: susnyás) mélyén egy megkezdett és soha be nem fejezett gátrendszer alapjai nyugszanak tehát, aminek a rendezése 70 év után mondjuk úgy, hogy aktuális. Nem beszélve arról, hogy a Duna utóbbi évekbeli gyakori vízszintemelkedése folyamatosan ezt a „természetes közeget” erodálta: üvegszilánkok, hordalékfák, a Duna által kirakott szemét tette élvezhetetlenné a partszakasz nagy részét.

Az új elképzelés szerint a „mobilgát” mobil részét, tehát a ténylegesen a Dunától minket elzáró részeket csak magas vízállás esetén helyeznék a talajszinttel megegyező magasságú, tehát a kilátást nem rontó beton alapzatra. Így normális vízállás esetén egy rendezett, füves „rakpart” szerű valami jönne létre a jelenlegi dzsindzsa helyett, ami mondjuk ki: elég üdvös egy dolog. Tarlós „lobbik általi megvétele” tekintetében pedig csak annyit, hogy amíg Óbuda polgija volt, akkor helyi, majd amikor főmuftivá lépett elő, akkor meg a főpolgármesteri programjában szerepel majdnem 10 éve ez a gáttervezet, és a Római part rendezésének sürgető terve. Ezek alapján kissé bajos lenne azt beadni, hogy most feküdt be a Fidesz-közeli betonlobbinak, bár manapság semmi sem lehetetlen, ahogy a reaktiválódó ellenzéki trollokat elnézi az ember. Máricus másodikán, délután három órakor tehát valószínűleg romboló fővárosi fejesekről, mocskos Orbánról és rohadt Tarlósról több szó fog esni, mintsem a Római partról. Ahol – a rendezetlenség okán – az a bizonyos nép sem tud hömpölyögni úgy, ahogy lehetne neki, tehát a római-.partvédelem ügye valószínűleg elég hamar fog a az aluljárói kordonborogatás racionalitásával bírni, amikor szemetes susnyásokat védünk nem létező érintetlenségre hivatkozva a megújulással és fejlődéssel szemben.

Fejlődni szép és jó, de meg kell tartani azokat az értékeket, amik miatt szeretjük a Római partot: a vendéglátók nyugalmát, a sétányt és a Dunát, amibe akár a lábunk is belógathatjuk. Megjegyeznénk: az ilyen beruházások gondja az szokott lenni, hogy a valóság általában korántsem tükrözi a terveknél szőtt ideákat. Jönnek a pénz, a kivitelezés, a megfizethetőség és egyéb szempontok, és miközben a tervek szerint egy okos és ügyes gát épül, valójában betonmonstrum zárja el a kilátást, ami minden civil számára a „na ugye megmondtam” eredményét hozza. Tarlós számára tehát a változások és a hagyományok arányán múlik a projekt sikeressége.